Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Giuseppe 24 évesen stroke-ot kapott. Szinte teljesen lebénult. S bár szobáját többé nem hagyta el, a világ megismerésében ez sem állította meg. Notói házának falai eltűntek, miután verseket írt, és közben angolul, németül, latinul, oroszul és magyarul tanult. Igen, magyarul.
A műfordításban ugyanis, egy magyar költő műveiben megtalálta élete értelmét. Petőfi Sándor verseivel először német fordításban találkozott, ekkor döntötte el, hogy megtanul magyarul, és
Giuseppe Cassone (1843–1910) 59 éves korára Petőfi Sándor minden művét lefordította olaszra.
Ekkor még nem tudta, hogy két év múlva már nemcsak Petőfi költészetébe lesz szerelmes, hanem egy pesti lányba is. Hirsch Margit először egy konferencián olvasta Cassone Petőfi-fordításait, és úgy érezte, köszönetet kell mondania a fordítónak. Felkutatta az olasz férfi címét, és levelet írt neki.
Legártalmatlanabb csókommal
Cassone örömmel olvasta az akkor 27 éves magyar lány levelét, aki szintén több nyelven – angolul, németül, olaszul – beszélt és tanított. A posta akkoriban két-három naponta fordult. A férfi nem habozott, rögvest válaszolt Margitnak, akit kedvesen arra is megkért, hogy legközelebb németül írjon neki, ugyanis úgy tapasztalta, hogy az olaszt még gyakorolnia kell. Így mindkettőjüknek egyszerűbb lesz. Giuseppe a leveleit ezt követően is olaszul írta, és időnként mandarint is küldött, nem csak levelet. Ez a gyümölcs akkor szinte még ismeretlen volt Magyarországon.
Kezdetben a kortárs olasz irodalomról beszélgettek. Idővel mélyebb dolgokról is: ügyes-bajos teendőkről, fájdalmakról, érzésekről. Az életről. Olyan mélységekig jutottak így, hogy már azt érezték: szeretik a másikat.
S most, miután annyit beszéltem mindenféle, hogy úgy mondjam, kettőnkön kívüli dologról, hadd szólítsam meg egy pillanatra szíved, hadd mondjam el még egyszer, milyen nagyon szeretlek, hadd illessem hófehér homlokod legtisztább, legártalmatlanabb csókommal. Képzeld, múlt éjjel veled álmodtam, de olyan csüggedt és szomorú voltál, örültem hát, hogy hamar fölébredtem, és aztán nem emlékeztem vissza az álomra.
Ezt Giuseppe írta Margitnak. Az idézet a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában megjelent, Margherita, gyönyörű magyar virágom című könyvben olvasható, amely Giuseppe Cassone Hirsch Margitnak – 1906. október 12-e és 1910. július 28-a között – írt leveleit tartalmazza. A kötetet Roberto Ruspanti hungarológus szerkesztette, Lukácsi Margit pedig fordította.
Szerelmük csak a papíron égett
A lány érzései annyira intenzívek voltak, hogy egyik levelében megkérdezte Giuseppétől, hogy feleségül veszi-e. A férfi igennel felelt. Még a helyi püspökkel is beszélt a frigy érdekében. A következő levelében viszont már azt írta, mégsem lehet. Megijedt. Attól tartott, hogy bolondnak fogják őket nézni, főképp a lányt. A helyiek nagyon pletykásak. Cassone nem akart szóbeszéd tárgyává válni, amúgy is megvolt a maga baja. A postással, aki rendszeresen titokban kézbesítette neki a szerelmes leveleket, szerencsére jó kapcsolatban volt.
A frigy tehát elmaradt, kapcsolatuk azonban nem szakadt meg. Abban is megegyeztek, hogy ha Cassone már nem lesz, közös levelezésüket Margit megkapja.
GIUSEPPE CASSONE 1910. július 31-én HALT MEG notóban, 61 évvel később napra pontosan ugyanazon a napon, mint Petőfi Sándor.
Rokonai tiszteletben tartották végrendeletét: az összes levelet elpostázták a magyar lánynak, aki a saját leveleit – kettőt kivéve – elégette. A férfiét viszont nem, úgy ítélte meg: minden sora irodalom. Olaszországban ezekből több helyen is őriznek eredetiket, Magyarországon a Petőfi Irodalmi Múzeumban vannak példányok.
Halála előtt Hirsch Margit (1879–1941) a leveleket az Olasz Királyi Akadémiának adományozta, de a második világháború miatt a hagyatékot nem tudták eljuttatni. A levelek csak 1973-ban kerültek a római Accademia dei Lincei birtokába, az Olasz Királyi Akadémia örököséhez.
Idézet a János vitézből (L’eroe Giovanni):
È ver, finora ho solo conosciuto il somaro,
Perché pastor son stato; ma son anch’io magiaro.
Ed il magiaro è certo per il cavallo nato,
E Dio per il magiaro il cavallo ha creato.
(Giuseppe Cassone)
Ápolni az örökséget
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
