Idős ember ül a stégen korhadt, öreg faszékében, kezében egy üveg ital. Megbontja, locsol a lécre, a vízre és a messzeségbe, egészséget kíván az óceánnak. Mondja: „Salute!” Mered maga elé, mélázik, ráncai hol eltűnnek, hol kidomborodnak. Rákezd. Énekel, mintha nem volna holnap, mintha csak a most létezne, a múlt összessége egy dalba belegyúrva. Vágás.
Újabb vízpart, sziklás szakasz, lemenő nap, óceán. Egy asszony barangol a tájon, lábát a dagály dagadó hullámai mossák. Megül egy sziklán, majd rákezd. Szinte ugyanaz a dal, mégis teljesen más. Más a nyelv, az énekes, a kor, a múlt, a nép, a kontinens, az öregembertől egy óceán választja el, mégis olyan, mintha ugyanaz a dal lenne, mintha egymásnak énekelnének, egymásnak mesélnék az életüket.
Egy falat a LISTEN. – Zenei utazás a világ körül című kiállításból, ami most nyílt a Magyar Zene Házában. Ha kimondjuk azt, hogy zene vagy zenélés, manapság egészen más kép villan be a fejünkben, mint ahogy az évezredeken keresztül történt. Természetesnek véljük, hogy a zenész színpadra áll, előtte közönség, oldalt sörcsap vagy hátul kávézó. Szép fények, hangrendszer, a modern technológia vívmányai, pedig a valóság az,
hogy épp ez a forma a rendhagyó, az új.
A zene korábban mindenkié volt – és valójában most is az, csak szeretünk azzal dobálózni, hogy van, aki tehetséges, meg van, aki nem. A közösség együtt zenélt, ha fájt, azért, ha jó volt, akkor pedig örömében. Ezáltal történetek, rítusok és emberi érzések öröklődtek tovább, sokszor pedig – ahogy egy-egy népdal kikopott az emlékezetből – el is vesztek.

18
Film helyett kiállítás
A Magyar Zene Háza legújabb időszaki kiállítása ezt a továbbörökített erőt, az emberség mibenlétének elemi erejét próbálja megfogni, ahogy az a világ minden táján, egymástól függetlenül megmaradt a dalokban. Láthatjuk, hogy egy-egy nép milyen módon hagyományozta tovább saját élményeit és identitását, és azt is, hogy minden különbözőség ellenére ezekben a szokásokban mennyire hasonlóak vagyunk.
Hóviharban küzdő, szánhúzó kutyáktól az Izlandon lovakat terelő pásztorasszonyon át egészen Kréta táncosaiig és India hagyományőrző énekescsoportjaiig mindnyájukat összeköti valami. Ezzel a valamivel találkozhatunk a kiállításon népek tucatjaira lebontva. Sorolni majdhogy felesleges, hiszen bárhova bökhetünk a térképen, nagy eséllyel kapni fogunk belőle egy szeletet.
A kiállítás felépítettsége több párhuzamos szálon halad. Bár a bevezetés megágyaz a tartalomnak, nem feltétlenül lehetne egységes ívet megfogni zenei korszakok vagy földrészek szerint. Van, hogy egy-egy stílus kapcsán interkontinentális párhuzamokat vonnak a kurátorok, máskor pedig egy hangulatiság vagy népcsoport, esetleg hangszer van a fókuszban.
De még ehhez mérten is rendhagyó formát vesz a tárlat,
ugyanis nem a kiállított tárgyak és leírt sztorik halmazán van a hangsúly. Ahogyan azt a Zene Háza korábbi időszaki kiállításánál is megtapasztalhattuk, az interaktivitáson és az immerzív élményen van a fókusz, de a LISTEN. másban is eltér. A kiállítás alapját ezúttal videós dokumentációk adják, amiket a világ különböző részein rögzítettek a szakemberek.
A különlegességük abban rejlik, hogy ezeket a videókat és történeteket a kurátorok úgy tudták a vendégek elé tárni, hogy az valóban hasson. Ha csak beülnénk egy terembe, ahol lejátszanák a filmeket, az valószínűleg képtelen lenne átadni azt az élményt, amit a készítők szerettek volna, ezért itt is csavartak egyet a formán.

18
Minden nyelven értjük
Van, ahol csupán leülünk a vetített […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/03/13/magyar-zene-haza-listen-kiallitas-tarlat-nepzene/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!