Sós Bálint Dániel Minden rendben című filmjét 2025. február 14-én, telt ház előtt mutatták be a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, ráadásul a kiemelkedő, 21:30-as idősávban. A másfél órás alkotást a magyar és külföldi kritikusok is méltatták. A film magyarországi sajtóvetítését március 11-én tartották, a közönség pedig március 20-tól láthatja az alkotást a hazai mozikban.
Mit tenne, ha gyermeke súlyos balesetet okozna, és ön lenne az egyetlen szemtanú? A Minden rendben film tragédia egy nemrég megözvegyült apáról, Sándorról (Hajdu Szabolcs), aki súlyos morális dilemmába keveredik. Döntenie kell, hogy vállalja-e az igazság terhét és Dénes (Sáfrány Ágoston) életét romokba döntő következményeket, vagy hazudja-e el a tettet, ami a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre. Apai ösztönei utóbbiba hajszolják bele.
Sanyi és Klári (Háy Anna) egy párt alkot, de mindkettőjüknek van gyermeke az előző kapcsolatából. Sanyinak két fia, Klárinak egy lánya. Egy mozaikcsalád születésének lehetünk szemtanúi, ám az idill hamar véget ér, amikor a fiatalabb, dühproblémákkal küzdő fiú súlyos balesetet okoz, a kislány pedig élet-halál között lebeg.
Végre egy film, amelyben nemcsak a tettest (és a hibást), hanem az áldozatot is az utolsó pillanatig keressük. A rendező folyamatosan váltogatja, hogy kinek a szemszögéből mutatja be a tragédiát – meg úgy en bloc a történéseket –, ezáltal pedig kérdőjeleket, bizonytalanságot és frusztrációt hagy a karakterekben és a nézőkben egyaránt.
A film mozgatórugóját adó balesetet nézőként sem látjuk tisztán, hiszen a jelenet gyors, kaotikus és messziről fotózott.
Sodródunk az árral, sodródunk a karakterekkel, akik felváltva kerülnek elénk ebben a feszült pillanatban, és nem tudjuk, kire nézzünk, mit gondoljunk, csak azt, hogy valami nem stimmel…
A jelenet aztán nagyjából két perc után lelassul, kicsit tisztul a köd, és kiderül, hogy a tragédiát Dénes okozta, az apa legalábbis így „tálalja” a helyzetet. Ezt csak a nézők tudják, és ők is csak az apa és fia közötti gyors szóváltás miatt, a férfi ugyanis a többi szereplő előtt balesetnek állítja be az egészet, mintha a fia mit sem tehetne az esetről.
Kit kellene sajnálni?
Sós Bálint Dániel eléri, hogy úgy érezzünk empátiát a tragédia valódi okát elhallgató apa és fiú iránt, hogy közben a balesetet szenvedő kislányt és lelkileg összetört anyját szinte el is felejtjük, és önkéntelenül is a háttérbe szorítjuk őket. A rendező mintha csavart volna egyet a sztereotip megközelítésen, és a rossz ember iránt tett volna minket érzékennyé és törődővé.
Igaz, ahogy halad előre a történet, és megismerjük a szereplők lelkivilágát, rájövünk, ebben a filmben valójában nincsenek jó- vagy rosszfiúk, és talán bűnösök sem, kizárólag áldozatok. Mindenkinek megvan a maga keresztje, a személyes traumája és tragédiája, na meg az őrjítő bűntudata.
A film erős morális kérdéseket vet fel, és az első perctől az utolsóig gondolkodásra kényszerít. Bár a film leírása úgy szól, hogy az apa morális dilemmába keveredik, igazából kiskamasz […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!