Emlékszünk még az 1993-as, Idétlen időkig című Bill Murray-vígjátékra, amiben cinikus és kiégett főhősünk mindig ugyanazt a napot éli át egy Sonny & Cher nótával indítva? Nos, ez egy létező probléma, a „déja vécu” állapot, ami a déja vu-höz hasonló, de nem a látáson van a hangsúly, hanem az átélésen. A beteg úgy érzi, minta ugyanazokat a dolgokat tapasztalná meg újból és újból. Valószínűleg az Alzheimer-kór ritka szövődménye a furcsa élmény.

Csak egy múló érzés
A neurodegeneratív betegségeknél a központi idegrendszer sejtjei leállnak, és végül elpusztulnak. A déja vu egy múló érzést ír le, kiváltója lehet a stressz, a fáradtság, az epilepszia is, a déja vécu az a tartós felfogás, hogy az új találkozások a korábbi tapasztalatok ismétlődései.
A déja vu-nél felismerjük, hogy az élmény nem valódi, de a déja vécu esetében ez nem történik meg.
Az ebben szenvedők gyakran nem tudják, hogy betegek, és téveszmékhez hasonló hamis hiedelmek és viselkedésmódok alakulnak ki náluk, amik igazolják abnormális észlelésüket. A hamis felfogást és az ezt alátámasztó nem valódi bizonyítékok (agyi) gyártását konfabulációnak nevezik. Nem tréfadolog, ahogy az egyik elszenvedője nyilatkozott:
Bárhova megyek, ugyanazokat az embereket látom, ugyanazok az autók vannak mögöttem, amikből ugyanazok szállnak ki, ugyanazok a ruhák, a táskák, és mindenki ugyanazt mondja, nincs semmi új.
A DVRC rövidítésű jelenséget maroknyi más, neurodegenerációban szenvedő betegnél írták le, köztük néhány, Alzheimer-kórban szenvedő […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2023/05/27/hippokampusz-alzheimer-kor-deja-vecu-neurodegenerativ/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!