Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A klímaváltozás lassítása és megállítása kapcsán a közbeszédben leggyakrabban azt halljuk, hogy a világ még mindig nem tesz eleget a probléma kezelésére. Ez a megállapítás sok szempontból helytálló, ugyanakkor hajlamos háttérbe szorítani egy fontos tényt, mégpedig azt, hogy az elmúlt évtizedekben valójában rengeteg intézkedés született világszerte a kibocsátások csökkentése érdekében. Az országok kormányai egyre több eszközt vetnek be, és a klímapolitika mára rendkívül összetett rendszerré vált.
Az már mondjuk megint egy másik kérdés, hogy ezek közül az intézkedések közül csak viszonylag kevés bizonyult igazán hatékonynak, és sok esetben továbbra sem világos, hogy pontosan mely lépések járulnak hozzá érdemben a kibocsátások csökkentéséhez…
A klímapolitika nem egyszerű műfaj
Az elmúlt húsz-huszonöt évben a klímapolitikai intézkedések száma drámai mértékben megnőtt. Az ezredforduló óta legalább négyszeresére emelkedett a különböző szabályozások és programok mennyisége, egyes adatbázisok szerint pedig akár tizenötszörös növekedés is történhetett. A kormányok ma már egyszerre több tucat különböző eszközt alkalmaznak, amelyek egymással kölcsönhatásban működnek, és együttesen formálják a kibocsátások alakulását. Ilyen intézkedések például a szén-dioxid-adók, a megújuló energia támogatása, az épületenergetikai előírások, a kibocsátási normák vagy a kutatás-fejlesztési finanszírozás. Mivel ezek a politikák nem elszigetelten működnek, hanem egymást erősítve vagy éppen gyengítve hatnak, rendkívül nehézzé válik annak meghatározása, hogy egy adott kibocsátás-csökkenés pontosan mely intézkedéseknek köszönhető.
Ez a kérdés komoly kihívást jelent a kutatók számára is. Ugyanis ha egy országban csökkennek a kibocsátások, nem könnyű megmondani, hogy mely politikák játszottak ebben kulcsszerepet, és melyek voltak kevésbé jelentősek. Ugyanígy, ha egy intézkedés nem hoz látványos eredményt, az sem feltétlenül jelenti azt, hogy hatástalan, hiszen lehet, hogy más intézkedésekkel együtt fejti ki hatását, vagy csak hosszabb távon válik érzékelhetővé.
Egy új kutatás éppen erre a problémára próbált megoldást találni. A vizsgálat során 1737 egyedi klímapolitikai intézkedést elemeztek 40 országban, összesen 32 év adatait felhasználva.
Az eredmények alapján sikerült azonosítani 28 olyan intézkedést, amelyek különböző körülmények között is következetesen hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a kutatók egy olyan új módszert dolgoztak ki, amely alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan a komplex szakpolitikai rendszereket értékeljük.
Túl sok, de lehet, hogy éppen túl kevés tényezőt vizsgálunk
Az új megközelítésre amiatt volt szükség, mert a korábbi módszerek több szempontból is korlátokba ütköztek. Az egyik gyakori módszer az volt, hogy a kutatók egy-egy intézkedést önmagában vizsgáltak, mintha az független lenne minden más politikától. Ez azonban félrevezető lehet, hiszen a valóságban az intézkedések mindig más szabályozásokkal együtt működnek. Egy másik megközelítés az volt, hogy a teljes szakpolitikai csomagokat vizsgálták, ami ugyan képet ad arról, hogy egy ország összességében jól teljesít-e, de nem derül ki belőle, hogy pontosan mely intézkedések járulnak hozzá a sikerhez.
Egy 2024-es kutatás már megpróbálta a kibocsátások hirtelen csökkenéseit összekapcsolni az azt megelőző intézkedésekkel, ám ez a módszer sem tökéletes, mert elsősorban az azonnali hatásokat képes megragadni, és kevésbé érzékeny azokra a politikákra, amelyek fokozatosan fejtik ki hatásukat.
A probléma gyökere az, hogy ha túl sok tényezőt próbálunk egyszerre vizsgálni, könnyen statisztikai korlátokba ütközünk.
Egyszerűen túl sok a változó, és nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket vonjunk le. A kutatók erre egy újfajta statisztikai megközelítést dolgoztak ki, amely lényegében egymásra épülő szűrők sorozataként működik. Az eljárás különböző feltételezésekkel dolgozó modelleket alkalmaz, és azt vizsgálja, hogy egy adott intézkedés több különböző szűrőn keresztül is hatékonynak bizonyul-e. Amennyiben igen, akkor jóval nagyobb bizonyossággal állítható, hogy valóban működik, és nem csupán statisztikai véletlenről van szó.
Közel 30 megoldás tényleg működhet
Az új módszerrel sikerült azonosítani azt a 28 intézkedést, amelyek nagy valószínűséggel ténylegesen csökkentik a kibocsátásokat. Ezek között kiemelt szerepet játszanak a szén-dioxid-árazási mechanizmusok, például a különböző szektorokra kiterjedő karbonadók, a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek, a forgalmi torlódások csökkentését célzó díjak és a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett jövedéki adók.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!