Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Európa-konferencialiga előző kiírásának döntőse vár a labdarúgók harmadik számú nemzetközi kupasorozatában, a csoportkör második fordulójában a Ferencvárosra csütörtök este, ráadásul idegenben. A Fiorentina az elmúlt években az egyik legkiismerhetetlenebb olasz együttes volt, amely rendre borsot tört a bajnokság favoritjainak orra alá, hogy aztán egy héttel később a kiesőjelöltet fogadva hullajtson pontokat. (Tavasszal például az Internazionalét és az AC Milant is legyőzték, hogy aztán kikapjanak a Monzától.) Ezzel együtt az amerikai többségi tulajdonos, Rocco Commisso 2019-es színre lépése óta legalább felfedezhető valamiféle koncepció a firenzei klub- és csapatépítésben.
A rendszer sok szempontból a néhány éve a Bajnokok Ligájában is szépen menetelő Atalantát idézi. A csapat igyekszik megtalálni és felépíteni a lehető legnagyobb tehetségeket, sorra veszi az U-válogatott játékosokat (gyakran a balkánon is körbetekintve), abban a reményben, hogy néhány idény rutinjával a vételár többszöröséért adhat majd rajta tovább. Commisso érkezése óta rendszeresen profittal is zárnak az átigazolási időszakban, amely biztonságot ad a működési költségek jelentős részét illetően. A 2021–2022-es idény 56 milliós profitja kiemelkedő a sorban, ekkor adták el Dusan Vlahovics játékjogát több mint 80 millióért a Juventusnak. Azért a Vlahovicsét, akit négy évvel korábban, U19-es szerb válogatottként mindössze 3,2 milliót fizettek a Partizannak.
A csapat gerincét emellett többnyire olyan játékosokkal erősítették meg, akinek 30 éves korához közeledve vagy jelentősebben csökkent a piaci értéke, vagy valamiféle gellert kapott a pályafutása, ám ezzel együtt, karrierje korábbi szakaszában bizonyította, hogy jelentős célokért is képes futballozni. Firenzében új lehetőséget kapott és élt is a másodvirágzás esélyével az elmúlt években Cristiano Biraghi és Giacomo Bonaventura is. Párosuk pedig évek óta meghatározó tagja az együttesnek.
Az 1961-ben Hidegkuti Nándor vezetésével Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert, kétszeres olasz bajnok összességében talán sosem volt annyira stabil gazdasági helyzetben, mint most. Igaz, ez a kérdés a nyolcvanas évek végéig nem is tűnt annyira égetőnek, mint aztán a kilencvenes évek katasztrofális gazdasági lépései, a problémák 2001-re odáig fajultak, hogy a csapat kiesőként nem csak a Serie A-tól volt kénytelen elbúcsúzni, hanem egészen a negyedosztályig zuhant, miközben felszámolási eljárás indult a klubbal szemben. Innen kezdte meg az újjáépülést viszonylag öles léptekben a lila-fehér csapat…
Visszakanyarodva a Commisso-korszakra, a 73 éves médiamogul irányítása alatt 10., 13., 7., majd az előző kiírásban 8. helyen végeztek a „violák”, miközben az Olasz Kupában egyszer negyeddöntőztek, egyszer elődöntőztek, legutóbb pedig fináléig meneteltek. A cél most sem kevesebb az Arno partján: Vincenzo Italiano együttese ugyan több kulcsemberét is elvesztette, de a 45 éves szakemberrel szemben így is elvárás, hogy ezúttal is – minimum – a legjobb nyolc közé vezesse fiait a Serie A-ban, és legalább egy kupadöntőt fel tudjon mutatni a szezon végén.
Rossz hír az Európa-konferencialigás ellenfeleknek, így a Ferencvárosnak is, hogy Firenzében mindenkinek fájdalmas tüske az előző idényben a West Ham Uniteddal szemben elvesztett döntő. A csapat és a szurkolók is nagyon eltökéltek, hogy ezúttal meg kell nyerni a sorozatot, szóval még véletlenül sem fogják alábecsülni vagy félvállról venni egyik ellenfelet sem. Italianóra ráadásul jellemző volt, hogy egy-egy fontos kupameccs előtt kész beáldozni akár a bajnokit is, és inkább ott cserél ki hét-nyolc játékost a kezdőben. Ezért lesz érdemes figyelni, hány helyen változtat majd a Ferencváros elleni Ekl-meccs előtti fordulóban
– mesélte az Index megkeresésére Zwack Sándor, a Viola Club Budapest magyar Fiorentina-szurkolói klub alapítója, aki a toszkán városban töltötte gyermekkora jelentős részét, és azóta is elkötelezetten követi a lilákat.
A kétarcúsággal sajnos igaza van, remek példa erre a csapat múlt heti, Frosinone elleni bajnokija, amin az első félidőben gólokkal vezethetett volna, aztán a végén még a döntetlennek is örülnie kellett. Aztán ott volt az Udinese elleni meccs, amire fordított előjellel igaz ez: a játék alapján az udinei gárda gólokkal vezethetett volna, aztán két helyzetből két gólt szerzett a Fiorentina, és végül simának tűnő győzelmet aratott.
Az együttes a pályán mutatott hullámzó teljesítmény ellenére sem rajtolt rosszul, hét forduló után egyetlen veresége van – a listavezető Inter elleni 4–0 –, tizennégy megszerzett pontjával pedig a tabella ötödik helyén áll. Mindössze rosszabb gólkülönbségével marad el a bajnoki címvédő Napolitól, valamint a rekordbajnok Juventustól.
Italiano az előző idényben „mint a Bibliához”, úgy ragaszkodott a 4–3–3/4–2–3–1-es felálláshoz, erre a kiírásra azonban változtatott ezen is, és ellenfél-specifikusan a 3–5–2-es alapfelálláshoz nyúlt. Ennek köszönhetően a csapat játéka valamelyest kiismerhetetlenebbé vált, amire Szofjan Amrabat távozása után szükség is volt. Olyan középpályás ugyanis nem érkezett, aki egy személyben képes lenne ugyanakkora szerepet vállalni a támadásépítésekben és a védekezés stabilizálásában, mint a marokkói tette az előző évadokban.
Most Alfred Duncan és Arthur az, akiknek meg kellene oldani védekezésben azt a feladatot, amit Amrabat oldott meg, míg támadásban Maxime Lópeznek jut ugyanez a szerep. López egyetlen eddig lejátszott meccs alapján is nagyon technikás, jó kis játékosnak tűnik, akivel sokat nyertünk, de fizikai szempontból azért elég más karakter, mint Amrabat, a párharcokban jóval könnyebb őt elnyomni. A középpálya legfontosabb tagja egyértelműen Giacomo Bonaventura, ő a nagybetűs futballista a csapatban
– mondta Zwack, aki szerint az említett négy játékos között oszlana el ideális körülmények között mindaz a teher, amit a Manchester Unitedhoz távozott középpályás cipelt.
Különösen érdekes Arthur Melo esete. A brazil középpályás az előző idényt csaknem egy az egyben kihagyta a Liverpool kölcsönjátékosaként, ezúttal 2 millió euró ellenében a Fiorentina adott esélyt neki, hogy megpróbálja újra felépíteni magát a Juventusnál töltött nem túl sikeres idények után. Az egyéni kvalitásokat tekintve talán ő az, aki – ha végre formába lendül – a legjobb eséllyel lesz képes átvenni Amrabat csapatban betöltött szerepét.
Addig is Bonaventura elöl teszi meg, amit lehet: ebben a szezonban hat meccsen három gólnál és két gólpassznál jár, mindezt 1,1-es várható gólszám (xG) és 0,5-ös várható assziszt (xAG) mellett. De nem csak a csapatkapitány teljesít eddig felül az ellenfél kapuja előtt, hanem az egész csapat. Méghozzá jelentősen.
Az understat.com adatai alapján ugyanis a Fiorentina úgy állt hat bajnoki után tizenkét szerzett góllal, hogy a kialakított helyzetei alapján 6,16-os xG-t szorgoskodott össze – az egész ligában a hetedik legkisebbet. A Ferencváros számára optimizmusra adhat okot, hogy a firenzei védelem ugyanezen mutatók alapján kifejezetten sebezhetőnek tűnik. 10,51-es xGA-ja, azaz az ellenfelek helyzeteinek minőségéből levezetett várható kapott góljainak száma ugyancsak a hetedik legrosszabb az olasz élvonalban.
Italiano az előző két évben szinte meghalt a szép játékért, a szemkápráztató […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!