Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A kőbányai Liget tér és környéke egyes vélemények szerint egy modern városközponttorzó maradt. A városrész nagyszabású kiépítésére ugyan számos jövőbe mutató terv született, de mindez csak részben valósult meg, emiatt ez idáig nem alakulhatott ki egy igazi alközpont.
„Kőbánya szabályozásával a városrendezési hatóságok 1890 óta nem foglalkoztak, és a jelenleg érvényes szabályozási terv még ebből az időből származik. Közlekedésileg ez a terület a MÁV vágányai által meglehetősen el volt zárva, a főváros belső részeivel a forgalom igen nehézkes és hosszadalmas volt, ami e kerület fejlődését nemcsak hátráltatta, hanem szinte teljesen megakasztotta, és épp ezért nagy területek beépítetlenül maradtak. A ceglédi vonal itteni szakaszának fölemelése óta a helyzet lényegesen megváltozott, s elérkezett az ideje annak, hogy Kőbánya területére is a kor követelményeinek megfelelő rendezési tervet készítsünk.” (Magyar Főváros, 1944. február 3.)
A kőbányai térséget, akárcsak a Budát körbevevő területek nagy részét, eleinte a szőlőművesek vették birtokukba, akik leginkább a török uralom végén letelepedett rácokból kerültek ki. Noha a homokos területekből kiemelkedő agyagos talajú dombok kedvező adottságai miatt már jóval az 1698-tól elinduló újratelepítés előtt szőlő borította a vidéket, a művelés a 18. század közepére vált igazán intenzívvé. Ekkor már az úgynevezett Ó-hegyen nem maradt több terület az új telepítésekre, ezért megkezdődött az Új-hegy birtokbavétele.
Szőlő, tégla, sör
A felívelés még egy jó fél évszázadon keresztül tarthatott, ezt követően a szőlőművesek helyét egyre nagyobb mértékben kezdték felváltani a hobbikertészek. Az egyre sűrűbb és levegőtlenebb városban élő pesti lakosok, akik megtehették, kisebb parcellát szereztek az Ó- vagy Újhegyen, és hétvégi kertészkedésbe kezdtek kedvtelésből. A szőlők egy részét kezdték felváltani a kerti lakok, és közkedvelt kirándulóhellyé vált a 19. századi pesti polgárság körében a térség, ahova szívesen kocsikáztak ki a belvárosból.
A szabadságharc idején a szőlőtelepítések teljesen abbamaradtak; sok korábbi földműves feladta ültetvényeit, és elköltözött. Hátrahagyott parcelláikat pusztaszőlőként kezdték emlegetni. A korszak és a szőlőművelés egyetlen máig megmaradt emléke az idővel műemléki védettséget kapó, 1844-ben épült, Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc tervezte romantikus, gótikus hatású csősztorony a Harmat és Gitár utca sarkán.
A kívül futó csigalépcsővel elérhető toronyból felügyelték a környező szőlőket,
és próbálták védeni az egyre sűrűbben felbukkanó tolvajoktól. Az épület később rendőrségként funkcionált, majd vendéglátóhely lett, ma is kerthelyiséges bisztróként működik.
A szőlészet mellett Kőbánya másik legfőbb jellegzetessége maga a kőbányászás, valamint az ehhez kapcsolódó, az egyre jobban beépülő Pestet és környékét építőanyaggal ellátó téglavetők voltak. Az első téglagyár 1809-ben kezdte meg a működését a Gyömrői úton, ez lett később a Hungária Gőztéglagyár. A század folyamán mind a bányák, mind a gyárak száma megnőtt; a legnagyobb löketet az 1838-as nagy pesti árvíz utáni újjáépítés hirtelen és nagy mennyiségben előálló építőanyag-igénye jelentette. Ehhez a főváros állandó beszállítói megállapodást kötöttek a magánvállalkozókkal, akik a gyárfejlesztéshez a várostól ingyen kapták meg a szükséges területet.
A 19. század második felében Kőbányán is megjelentek az egyre növekvő fővárosból kiszoruló, valamint eleve nem oda elképzelt, nagy területigényű ipari, kereskedelmi, élelmezési, majd idővel közlekedési funkciók. Ez utóbbinak egy különleges formája lett az 1827-ben kísérleti jelleggel kiépített, eredetileg tervezetten Debrecenig elvezetendő lóvontatású lebegő vasút első szakaszának megvalósítása. A nagyjából a mai Baross térről induló, 7 és fél kilométeres vonal külső végállomása Kőbánya volt, ahol a levegőben lebegő csilléket leginkább a városba szánt téglákkal pakolták tele.
A rövid életű közlekedési nóvumot a már jobban megalapozott vasút váltotta fel 1847-ben, amikor elkészült a második hazai vasútvonal Pesttől Szolnokig tartó 100 kilométeres szakasza – avatásáról és jelentőségéről Kőbánya-Kispest és a szolnoki vasútállomás kapcsán is részletesen írt az Építészfórum.
A Pesthez közelebbi részeken a korábbi szőlőtermesztés helyét a sertéstenyésztés vette át, amit a mai Mázsa téren nagy kiterjedésű sertéspiac is kiegészített. Ahogy a tér történetét még korábban bemutatta az Építészfórum, az állattartásnak az 1895-ös sertésvész vetett hirtelen véget.
A vasút – és ezáltal a nagy mennyiségű áru olcsó és gyors szállítási lehetőségének – megjelenésével Kőbánya ipari jelentősége tovább növekedett. Ennek egyik zászlóshajója a sörgyártás lett, amelyet az 1855-ben elindult Kőbányai Serház Társaság gyárára alapozva a Dreher család futtatott fel országos jelentőségűvé. Tegyük hozzá, ebben nagyon fontos szerepe volt a vasúti szállítás kiépülésének, mert a friss sört tartalmazó hordókat így a korábbi serfőzdékhez képest lényegesen távolabbi helyekre is el lehetett juttatni, az ország megismerhette a csapolt sör ízét.
Zalka Máté tér
A kiépülő és a vidékkel kapcsolatot teremtő vasút – ahogyan azt a fejlődő város esetében több helyen lehetett tapasztalni – a kialakuló városszövetben komoly cezúrát jelentett: korábban együvé tartozó területeket választott el egymástól, és így történt ez Kőbánya esetében is. Mindez, ahogy a bevezetőben megidézett Magyar Főváros-tudósítás is kiemelte, csak a vasútvonal megemelésével és a szintbeli átjárók megszűnésével kezdett valamelyest megoldódni.
1940 és 1948 között készültek el a magasabban futó pályatestek, és 1944-ben született meg a Mázsa téri átjáró, amivel egy időben teljesen átépítették a Kőbánya alsó vasútállomás épületét is. A korábbi oldalperonos MÁV-szabványépületet elbontották, és helyére egy középperonos, acélszerkezetű perontetős, korszerű állomásépület készült Kamarássy Jenő tervei alapján, modernista jegyekkel.
A megemelt vasúti pálya alatt megindulhatott a zavartalan autó- és villamosforgalom, ami komoly lendületet adott az állomás körüli térség közlekedési fejlődésének. Magát Kőbányát azonban ekkor még a szigetszerűség jellemezte, ahol a lakónegyedeket ipari és közlekedési zónák választják el egymástól és a belvárostól.
Az egyre növekvő és beépített városrésznek azonban sokáig nem alakult ki határozott központja,
és ez az elrendezés lényegében máig megmaradt, noha a második világháború után jelentős urbanisztikai elképzelések születtek a korszerű térségrendezésre.
Az állomás keleti irányban egy organikusan szerveződő kezdetleges térre nyílt, majd innen indult a forgalom szempontjából a városrész főutcájának is nevezhető, ugyanakkor kisvárosias jellegű Kőrösi Csoma út, amely elvezetett a következő kiemelt térségbe, amelynek középpontjában a Szent László-templom áll. A második világháború után a korábban nevesincs térséget, a vasútállomás előterét – a mai Liget teret – Zalka Mátéról, a spanyol polgárháborúban 1937-ben elhunyt íróról, tábornokról, az első világháború utáni „szabadságharcoknak és népi forradalmaknak egyik legnagyobb hőséről” nevezték el, akinek „élete valóságos modern hőseposz, tele kalandokkal, vakmerő tettekkel” (Magyar Rendőr, 1947. április 1.).
Az 1950-es évek eleji Zalka Máté tér alapvetően rendezetlen, alközpontnak sem nevezhető terület volt, amely azonban a közlekedés szempontjából különös fontossággal bírt, hiszen ide érkeztek mindennap a környékbeli ipari üzemek, azok közül is kiemelten a Ganz–MÁVAG gyár munkásai; itt lehetett átszállni a Cegléd, valamint Lajosmizse felől érkező, nagy forgalmú agglomerációs vonatokról a munkahelyek felé tartó villamosokra, majd egy idő után az autóbuszokra.
Tűzpárbaj a szovjet csapatokkal
A tér rendezésének terve először az 1950-es évek végén merült fel, mivel az akkori lakóházakat az 1956-os forradalom leverésére keletről érkező szovjet csapatokkal vívott helyi tűzpárbaj során szinte teljesen megsemmisítették.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2026/05/03/liget-ter-kobanya-torzo-kultbudapest/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!