Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
1908-ban jelent meg a kínai könyv, amit a Biheguan Zhuren név alatt adtak ki, és most már magyar fordításban is olvasható a Multiverzum Kiadónak köszönhetően. Figyelemreméltó a magyar vonatkozás, hiszen egy több mint száz évvel ezelőtt írt történetről van szó, amely 1999-ben játszódik és Magyarországot helyezi egy grandiózus világháború középpontjába.
Az Új korszakban egy alkotmányos monarchiaként létező, ereje teljében lévő Kína jelenik meg, és ennek tudatában intéz felhívást a világnak: új időszámítás, a Sárga Császár naptárának bevezetésére szólít fel. A nyugati országok tiltakoznak, de akad egy renitens, az egyébként is kiközösített Magyarország, amelynek népessége túlnyomórészt – kétharmada(!) – rokonnépként tekint a kínaiakra. Magyarország éppen ezért az új időszámítás bevezetése mellett dönt. Ennek hatására zavargások törnek ki, ugyanis az ország egyharmada egyáltalán nem támogatja a kínai időszámítást, közben pedig az európai országok is beavatkozással fenyegetnek. A magyar király levélben keresi meg a kínai félt, hogy segítséget és védelmet kérjen. Bár Kína messze van az eseményektől, végül elhatározásra jut, de ennek ára van.
Amellett, hogy a regény érdekfeszítő geopolitikai viszonyokat vázol fel, valójában egy igazi háborús történetet vehetnek kezükbe az olvasók. Óriási hadihajók, vízen „járó” harci eszközök, tengeralattjárók, léghajók és egyéb csúcstechnológiájú fegyverek kerülnek bevetésre.
De vajon ez az olykor »csodafegyverekkel« megvívott küzdelem elhozza-e az új korszakot, és sikerül-e Kínának megvédenie Magyarországot?
– olvasható a kérdés a magyar kiadás hátsó borítóján. Aki elolvassa a könyvet, az megkapja a válaszokat is.
Az Új korszak vigaszt kínáló elégtétel
Az Új korszakot Tokaji Zsolt Kína-kutató, író, műfordító, a Károli Gáspár Református Egyetem kínai tanszékének oktatója ültette át a magyar nyelvre. Nemrégiben egy másik fordítása, Szun-ce – A háború művészete (Troubadour Books Időkapu-sorozat 2024) miatt beszélgettünk vele, most pedig az Új korszakról kérdeztük.
Tokaji Zsolt már első kérdésünkre válaszolva tisztázta, hogy Biheguan Zhuren, vagyis a „Jáspis-zöld Lótusz-fogadó gazdája” egy írói álnév, amelyet sajnos a kínai irodalomtörténeti kutatásoknak mind ez idáig nem sikerült feloldania. Annyi tudható róla, hogy ugyanezen az álnéven az Új korszak előtt egy évvel, 1907-ben egy másik regénye is megjelent, amelynek a címe Aranyvilág (Jin shijie). Ez a műve egy társadalmi utópikus regény, és arról szól, hogy az amerikai kontinensen borzalmas körülmények között dolgozó kínai kivándorlók fellázadnak, illetve kikiáltják az önálló köztársaságukat.
De hogy kerül az Új korszakba Magyarország, és miért? A Kína-kutató kifejtette: a 19. század végén, a 20. század elején egyre szélesebb közönség számára vált ismertté az az elképzelés, hogy az európai magyarok azoknak az ázsiai hunoknak – xiongnu – a leszármazottai, akik az ókorban az egyik legnagyobb fenyegetést jelentették a kínaiaknak, és akik ellen védekezésként az i. e. 3. században a Nagy Falat is építeni kezdték. Ezt az elméletet azonban nem a több ezer éves kínai történeti emlékezet őrizte meg, hanem csak az 1840-es években, egy Karl Gützlaff (1803–1851) nevű protestáns misszionárius ismertette meg a kínaiakkal.
Tokaji Zsolt kutatásai szerint Gützlaff volt az első, aki a kínaiul írt világleírásában először használta a magyarok megnevezésére azt a xiong (匈) írásjegyet, amellyel egykor a barbár hunok nevét is írták kínaiul.
„Ez az elmélet jöhetett kapóra az ismeretlen szerzőnek, hogy a »sárga fajú népekhez« tartozó, de már Európában élő magyarok köré szervezze a távoli jövőbe vizionált világméretű háború kirobbanásának okát” – tette hozzá a Kína-kutató. Annak is van jelentősége, hogy miért pont 1999-ben játszódik az Új korszak története.
„1899-ben tört ki az úgynevezett bokszerlázadás, amelynek a során a kínai felkelők 1900 nyarán ostrom alá vették Pekingben a külföldi követségi negyedet is. A lázadás leverésére és a követségi negyed felszabadítására jött létre az úgynevezett »nyolc nemzet szövetsége«, amelynek keretei között Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok, Oroszország, Japán, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia közös katonai akcióval verte le a lázadást. Az ezt követő elképesztő vérengzés és rablás után 1901-ben az imperialista nagyhatalmak Kínát az úgynevezett »bokszerjegyzőkönyv« aláírására kényszerítették, amelyet egyfajta megalázó békeszerződésnek szántak. Egyebek mellett Kínát hatalmas és teljesíthetetlen mértékű hadi kárpótlás megfizetésére kényszerítették. A regény megírásakor ez még élő és rendkívül fájdalmas eseménynek számított a kínaiak számára. Az Új korszak valójában nem más, mint egyfajta vigaszt kínáló elégtétel, amit a szerző kerek egy évszázaddal későbbre helyezett. Ezt bizonyítja a regény végén a kínaiak által a »fehér fajú országokra« kényszerített békeszerződés, amelynek egyes pontjai feltűnő hasonlóságot mutatnak az 1901-es bokszerjegyzőkönyvvel” – magyarázta Tokaji Zsolt az Indexnek.
Tetszik, nem tetszik, a közgondolkodás része
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!