Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Seymour Baumgartner életét a felesége, Anna iránti szerelme határozta meg. De Anna már nincs, és Baumgartner a hetvenes éveibe lépve próbál együtt élni a hiányával. Tömören erről szól a nemrégiben, 77 éves korában meghalt Paul Auster utolsó regénye, a Baumgartner. Az amerikai sztárszerző látszólag egyszerű és lineáris történetben tárta az olvasók elé az egyik legszimpatikusabb és legempatikusabb karakterét, egy embert, aki az élete végén lényeges dolgokra kérdez rá.
A magyarul a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent műben Baumgartner professzor hétköznapi embernek tűnik, a napjait nyugodtan tölti, könyveket rendel, amelyeket aztán a városi könyvtárnak adományoz, de mindenekelőtt megáll, és emlékezik.
Tíz évvel korábban veszítette el feleségét, Annát, aki a tengerbe veszett. Sokszor agyal azon, ha szerelme nem ment volna vissza a vízbe, akkor most élhetne. De lehet, hogy több mint harminc évig nem lettek volna együtt, ha megpróbálta volna megakadályozni ebben. Meg egyáltalán bármiben, arra ugyanis különösen figyelt, hogy semmiben se gátolja, bármit szabadon megtehessen mellette.
A felesége iránti szerelem és a hiány az egész könyvet áthatja.
Baumgartner mindenekelőtt olyan karakter, akihez azonnal kötődünk, mert képes rácsodálkozni a világra. Eközben nem sajnáltatja magát a nyomorúsága miatt. Úgy képzeljük, hogy a tekintete sem szúrós, kellemetlen, inkább figyelmes, még akkor is, amikor finoman fogalmazva is furcsáll valamit. Azt érezni, tanult abból, amit az élet adott neki, mindentől függetlenül, és
nincs kedve nem hálásnak lenni.
Pedig egy ilyen nehéz korszakban a hála szinte a lázadás egy formájának tűnhet. Valószínűleg olyan bölcsesség birtokában van, hogy tudja, milyen fontosak az emberi kapcsolatok, amelyeket folyamatos odafigyeléssel, jó adag iróniával és humorral kell ápolni.
Nem tudjuk, hogy visszakaphatjuk-e
Az emlékezetnek és a hiánynak van egy közös vonása – valójában sok is –, hogy az egyik legbosszantóbb az elvesztése. Talán mindannyian ismerjük azt a pillanatot, amikor valamire emlékezni próbálunk, valósággal üldözzük, de az hirtelen tovaröppen. Elrepül. Mi meg ott maradunk egyedül, a hiányérzettel. És nem tudjuk, hogy valaha visszakapjuk-e, amit keresünk.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/07/14/paul-auster-baumgartner-recenzio-21.-szazad-kiado-konyv-irodalom/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!