Noha sokan nem gondolnák, de az Oscar-díjas Nicolas Cage a legfoglalkoztatottabb színészek közé tartozik – még mindig. Csupán az elmúlt tíz évben mintegy 50 filmnél szerepel a neve. A gond viszont az, hogy az alkotások (az esetek többségében nem Cage hibájából) elsüllyednek vagy csak radar alatt maradnak. Sok köztük a művész- és független film, vagy az olyan mozis alkotás, ami megbukik a pénztáraknál is és a kritikusoknál is.
Alig akad kivétel, de most úgy fest, érkezett egy. Ez az alkotás is független, ez is művészi megközelítés, mégis annyira felpörgött – pedig eddig szinte csak angol nyelvterületen mutatták be –, hogy bevételi rekordokat állított fel, lenyomva számos, mára ikonikussá vált alkotást. Ez a film nem más, mint a Longlegs – A rém.
Valahogy más
Eltér minőségében, összhatásában, még Cage is valamelyest új vizekre evez benne. Valahol a szűk keresztmetszetben található a sorozatgyilkosokról szóló filmek (Zodiákus, A bárányok hallgatnak), az elmetrükköző pszichothrillerek (Viharsziget), meg kicsit az olyan horrorklasszikusok között, mint Az ördögűző és a Ragyogás.
A film rögvest az első jelenetektől behozza a misztikumot, meglebegteti a természetfeletti jelenlétét, miközben az utolsó harmadáig olyan, mint egy egyszerű, de csavaros, feszítő thriller. Ekkor nyer értelmet, hogy miért is sorolja magát az alkotás a horror-thriller műfajába, mert megjelenik a természetfelettiség és a horrorszál.
Zanzásítva a cselekményt: a történet főszereplője Lee Harker, az FBI különleges ügynöke, őt Maika Monroe alakítja. Egy sátánista sorozatgyilkost üldöz, akinek számos családi mészárláshoz van köze. Gyilkolásának módszertana rejtély, s ha nem hagyna a helyszínen leveleket, talán nem is tudnák az ügynökök, hogy ott járt. Minden üzenetet ugyanúgy ír alá:
Longlegs.
Harkernek különleges képessége van: megérez dolgokat, veszélyt, intuíciója páratlan. Ennek köszönhetően kerül be a nyomozásba felettesei, Carter ügynök (Blair Underwood) és Browning ügynök (Michelle Choi-Lee) oldalán. Az addig követhetetlen sorozatgyilkosnak hirtelen kezdenek a nyomára bukkanni, miközben Longlegs (akit Nicolas Cage alakít) folyamatosan személyre szóló üzenetekkel provokálja Harkert.

Élmény nézni
A történet lassan, de intenzíven indul. Vizuálisan választja le egymásról a visszaemlékezéseket, a bevillanásokat és a jelen történéseit, majd amikor eljön az idő, szépen folyatja össze őket a megfelelő pillanatokban. Apróbb hibák, zavarok akadnak, de semmi sem roncsol komolyabban, így összességében működik a sztori.
A film vizualitás szempontjából és történetét tekintve is láthatóan inspirálódott a korábban említett klasszikusokból. Az operatőri munka (Andrés Arochi érdeme) tipikusan az a mára ritkábban előkerülő stílus, amellyel ilyen profi szinten kevesen dolgoznak, de számos régi kultfilm hangulatának alapját adja. Remek megoldásokat láthatunk, s ha nem is korszakalkotó vagy újító a kivitelezés, unalmasnak és jellegtelennek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!