Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Száhel-övezetben egymást követik a puccsok, robbannak ki konfliktusok, az instabilitás miatt pedig több országból, így Maliból, Burkina Fasóból és Szudánból is mind többen vándorolnak északra. Persze nem mindenki a harcok elől menekül, a legnagyobb szubszaharai menekültkibocsátók Nigéria, Elefántcsontpart és Guinea polgárai a jobb megélhetés reményében szeretnének eljutni álmaik Európájába. Oda azonban az út először a sivatagon át vezet.
Régi-új útvonal
A Szahara a történelem kezdete óta fontos migrációs útvonal. Modern kori szerepe az 1950-es években értékelődött fel, amikor az észak-afrikai országok megkezdték olajkincseik kitermelését, a Száhel-régióból ezért tízezrek indultak meg, hogy munkát vállaljanak a prosperáló gazdaságokban. Noha a kétezres évektől a célországok – így Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia is – szigorítani kezdtek bevándorláspolitikájukon, a sivatagi határok ellenőrzésére kevés energiát fordítottak, így az afrikaiak ezután is nagy számokban érkeztek. Többségük azonban már nem célállomásként, hanem az Európába vezető út ugródeszkájaként tekintett az észak-afrikai államokra.
Az európai kormányokkal kötött egyezségek eredményeképpen Muammar al-Kadhafi, Hoszni Mubarak és Zin el-Abedin Ben Ali évtizedeken át megbízhatóan őrizték határaikat. A 2011-es arab tavasz nyomán azonban hatalmi és biztonsági vákuum keletkezett, ezért ismét tömegek vágtak neki a Szaharának, majd a Földközi-tengernek. Az érintett európai kormányok hamar kapcsoltak, és az új erős emberekkel paktáltak le a határok őrizete érdekében. Egyiptom 2016 szeptemberében európai nyomásra elfogadta tízéves, az irreguláris migráció mérséklését célzó nemzeti stratégiáját, 2017 szeptemberében a líbiai milíciák kezdtek neki tengeri és sivatagi határaik fokozott őrizetének, majd megállapodások születtek Tunéziával és Algériával is.
A gyilkos sivatag
Tökéletes védelem persze nincs, hiszen az ENSZ Menekültügyi Szervezete, az UNHCR adatai szerintcsak idén, az első fél évben 72 ezer ember próbált átkelni a Földközi-tengeren, és közülük 785-en fulladtak a vízbe. A tengeri átkelések idején, 2021 januárja és 2024 májusa között 7115 ember tűnt el.
Ugyanebben az időszakban 1180-ra teszik azok számát, akik a sivatagban vesztették életüket, 2014 és 2019 között pedig kétezer halálos áldozatot regisztráltak a Szaharában. Az ENSZ szerint a valós szám ennek több mint tízszerese lehet. Míg ugyanis a Földközi-tengeren se szeri, se száma az NGO-hajóknak, addig a Szaharában egyedül az ENSZ-hez kötődő Organization for Migration (IOM) végez mentőtevékenységet.
A terep nehézsége és kiterjedése miatt azonban ők sem képesek lefedni minden migrációs útvonalat. Ráadásul az IOM által listázott esetek 66 százaléka tíz vagy annál több halálos áldozattal járó tragédia volt, ami már a hírügynökségek ingerküszöbét is elérte. Eközben a halálozások 70 százalékát kitevő, egy-két életet követelő esetek nem kerülnek be a nyilvántartásokba.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2024/07/22/szahara-afrika-menekult-utvonal-europa-foldkozi-tenger/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!