Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított szabadságharccal, amelyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. A magyar rendek a koronát is felajánlották neki, amit visszautasított, és helyette inkább a vezérlő fejedelem ideiglenes címet választotta. És bár a szabadságharc nem érte el a kívánt eredményt, honfitársai szemében ma is tiszta lelkű és becsületes vezetőként él tovább. A szatmári béke után a felkínált közkegyelmet sem volt hajlandó elfogadni, inkább végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.
Sohasem tulajdonítottam ezt az eseményt a nemzet könnyelműségének, hűtlenségének vagy talán személyemtől való megcsömörlésének, hiszen mindig nagyon érezhető jelét adta ragaszkodásának. A vezérlő tábornokok, a szenátorok és minden jelentősebb ember követett engem Lengyelországba. Valamennyi erdélyi tanácsosom összegyűlt a határon, hogy ugyanezt tegye, csak a legszükségesebbet kérték tőlem. De mindnek megmondtam szeretettel és őszinteséggel, hogy nem ígérhetem meg nekik azt, amiről magam sem vagyok biztosítva. Sohasem felejtem el a fájdalmat, amellyel engem elhagytak
– fogalmazott emlékirataiban. A szabadságharc bukása és franciaországi emigrációja után, a török szövetségben bízva érkezett az Oszmán Birodalomba.
Törökországi száműzetésben
Rákóczi 1717 és 1735 között tartózkodott török földön. A fejedelem és kísérete 1720. április 24-én érkezett hajóval Rodostóba, mai nevén Tekirdagba. Törökországi száműzetése alatt sem mondott le arról, hogy részt vegyen az európai politikában. Kiterjedt diplomáciai levelezést folytatott, reflektált az európai eseményekre. Egyhangú, jóformán szerzetesi életet élt, amelyet csak néhanapján szakított meg egy-egy vadászat, vagy találkozás egy újonnan érkezett honfitárssal.
Korán kelt, reggelente misét hallgatott, délelőtt írt és olvasott, délután fúrt-faragott, bútorokat esztergált.
A magyaroknak a város keleti részén, az örmény negyedben béreltek 24 házat. A tengerpartról felfelé vezető keskeny kis utca a mai napig a Magyar utca elnevezést viseli. Itt áll a fejedelem egykori ebédlőháza, a mai Rákóczi Múzeum, amelyet a helybéliek leginkább Magyar Múzeumként emlegetnek. Ebben az utcában volt Rákóczi háromszintes lakóháza, kápolnája, Mikes Kelemen háza, a bujdosók sütő- és mosóháza, de itt szállásolták el a „magyar király”, ahogy a helyiek Rákóczit nevezték, biztonságára ügyelő janicsárszázad tagjait is. A magyar emigránsok összességében elégedettek voltak Rodostóval.
Hóvári János történész, turkológus leírása szerint Rodostó klímája kellemes, mivel a nagy nyári meleget a Márvány-tenger enyhíti, s októbertől május végéig csapadék is bőségesen hullik, így a város környéki dombok legfeljebb csak július-augusztusban száradnak ki. Azok a magyarok, akik az Oszmán Birodalom más területeit is bejárták, megnyugvással tértek vissza Rodostóba, mert tudták, hogy a birodalom egyik legkellemesebb vidékén élnek. A városnak a gabona és a bor volt a két legfontosabb árucikke. Mikes Kelemen Törökországi levelek című művében csodálkozva írta le, hogy a szőlőket arrafelé nem karózzák, hanem a vesszők szétfutnak a földön. Beszámolt a gyapottermesztésről is, ami számára különlegesség volt. Tőle tudjuk, hogy Rodostóban bőség volt gyümölcsökből és kerti veteményekből is. A város környékén élő nomád törököknek nagy juhnyájaik és kiváló lovaik voltak. Azaz a bujdosók élelemben aligha szenvedtek hiányt.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!