Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az emberiség sajnos hajlamos úgy tekinteni a bolygóra, mint egy kimeríthetetlen erőforrásra, egy helyre, amely mindig alkalmazkodik hozzánk, mindig képes elnyelni a hibáinkat. A sok mindenért hibáztatott mindennapok zajában emiatt ritkán is állunk meg, hogy felmérjük döntéseink következményeit. Éppen ezért a fosszilis energiahordozók égetése, az ipari termelés növelése, az erdők eltűnése és az óceánok túlhasználata is mind olyan folyamatok, amelyek látszólag távoliak, lassúak, szinte észrevétlenek. Ezek a változások összeadódva mégis egy olyan, rendszerszintű átalakulást indítottak el, amely már nem csupán a jövő problémája, hanem a jelené is.
A klímaváltozásról sok szó esik, mégis gyakran elvont fogalom marad. A hőmérsékleti adatok, a grafikonok, a tudományos jelentések mögött azonban tényleg konkrét, élő rendszerek omlanak össze. Az üvegházhatású gázok kibocsátását ugyan sok ország már meglehetősen eredményesen igyekszik mérsékelni, de ezek az erőfeszítések messze elmaradnak attól, ami a folyamatok valódi megfékezéséhez szükséges lenne. Eközben a társadalom jelentős része azonban továbbra is úgy él, mintha a természet alkalmazkodóképessége végtelen és sérthetetlen volna.
Pedig nem az, és ezt egyre több jel is jól mutatja. Nyilván nem mindig látványos katasztrófák formájában, hanem lassú, de visszafordíthatatlan veszteségekben, hiszen sorra olyan fajok tűnnek el, vagy sodródnak a kihalás szélére, amelyekről korábban azt hittük, mindig velünk maradnak. Most azonban úgy tűnik, hogy hamarosan egy újabb biztos ponttól kell szépen lassan búcsút vennünk, ugyanis a császárpingvinek és az antarktiszi medvefókák populációja is végveszélybe kerülhet.
Pingvinek és fókák sodródnak a kihalás szélére
1902-ben egy brit felfedező, Robert Falcon Scott az Antarktisz Ross-szigetén különös látványra lett figyelmes, amikor fekete-fehér madarak hatalmas csoportjára bukkant. Mint később kiderült, ez volt az első dokumentált császárpingvin-költőkolónia, amelyet a híres Discovery-expedíció során fedeztek fel. Ez a felfedezés akkor még a tudományos kíváncsiság és a felfedezés örömét jelentette, alig 124 évvel később azonban egészen más jelentést kapott ez a történet.
A császárpingvint az antarktiszi medvefókával együtt ugyanis mostantól hivatalosan is veszélyeztetett fajként tartják számon.
Ez a fordulat pedig nem csupán egy természetvédelmi besorolás változása, hanem egy komoly figyelmeztetés is nekünk, hiszen napjainkban az Antarktisz ökoszisztémája olyan ütemben alakul át, amelyre korábban nem volt példa.
A változások persze, ahogyan az a természetben megszokott, láncreakcióként hatnak. Az óceánok melegedése és a tengeri jég kiterjedésének drasztikus csökkenése átrendezi az élővilág alapjait. Az antarktiszi krill – egy apró rákféle – egyre délebbre húzódik, és mélyebb vizekbe vándorol. Ez a mozgás látszólag jelentéktelen, valójában azonban alapjaiban rengeti meg a rá épülő teljes ökoszisztémát.
A veszélyeztetett besorolás már magában is sokkoló, annak függvényében pedig főleg, hogy a császárpingvinek és a medvefókák az elsők a déli óceán élőlényei közül, amelyek elérték ezt a kritikus besorolást. Helyzetük pedig azt is jelzi, hogy a klímaváltozás immáron nem lassú és fokozatos, hanem gyors és rendszerszintű problémák okozója.
Felére csökkent a populáció
A császárpingvinek története már magában is különösen beszédes. Az első költőkolóniát a Crozier-foknál fedezték fel, majd egy évtizeddel később Scott Terra Nova-expedíciója visszatért, részben azért, hogy tojásokat gyűjtsön. Ez az expedíció azonban tragikus véget ért.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!