Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha létezik korunkat meghatározó és formáló tételmondat, akkor a „mindent meg kell tenni azért, hogy ne lépjük át a 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést, mert visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el a föld éghajlatában, ami alapjaiban rengetheti meg az emberiséget. De jobb, ha 1,5 fok fölé sem megyünk az iparosodás előtti hőmérséklethez képest” mindenképpen az.
Kívülről fújják a legtöbben,
és ma már csak kevesen vitatják, hogy az emberi tevékenység, különösen az üvegházhatású gázok száz gigatonnákra rúgó kibocsátása globális felmelegedést okoz, ami pedig (komplex, de nem minden részletében teljesen megértett folyamatok révén) visszafordíthatatlanul megváltoztathatja a megszokott éghajlatot (eltolódó éghajlati zónák, szélsőségesebb időjárás, gyakoribb aszályok, vagy éppen árvizek, élhetetlenné váló környezet).
A bűvös másfél fok
És hogy miért éppen másfél fok? Azért, mert az éghajlattudomány legújabb eredményeit összesítő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 5-7 évente kiadott átfogó éghajlati jelentéseiben ezt a melegedést tartja küszöbértéknek. Ha ennél jobban emelkedik a globális átlaghőmérséklet, akkor olyan beláthatatlan éghajlati átrendeződés indulhat meg, ami veszélyezteti a civilizációt. Az éghajlatkutatók szerint azonnali cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a föld élhető maradjon, és elkerüljük a társadalmi összeomlást.
A baljós jövőkép (és a bűvös szám) megmozgatta a döntéshozókat: 2015-ben megszületett a Párizsi klímaegyezmény, a világ első átfogó éghajlati megállapodása, amelyet – néhány országot leszámítva – az összes ENSZ-tagállam aláírt és ratifikált. Kötelezettséget vállalva ezzel üvegházgáz-kibocsátásaik visszafogására.
- Az Európai Unió országai 2050-re a nettó zéró kibocsátást célozták meg , méghozzá úgy, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es évhez képest.
- 2020 júniusában Magyarország törvénybe is iktatta, hogy 2050-re legfeljebb annyi üvegházhatású gázt fogunk a levegőbe engedni, mint amennyit erdőink, mezőink elnyelnek.
Ehhez persze – mindenekelőtt – a szenet, olajat (és részben a földgázt) kiváltó, szén-dioxid-semleges megújuló energiaforrásokra van szükség. Fel is pörgött az átállás Európában és nálunk is,
amit jócskán felgyorsított az ukrán–orosz háború okozta energiaellátási bizonytalanság.
Pár éve még nem gondoltuk volna, de 2024 elején már több mint 18 százalékos volt a napenergia aránya a hazai villamosenergia-termelésben. A 2030-ra kitűzött 6000 megawattos beépített napelemes teljesítmény már most kiépült (2024 februárjában 6000 megawatt fölé nőtt az összes beépített napelemes teljesítmény Magyarországon), a 2030-as célt pedig megduplázták, 12 gigawattra.
Akár örömmel hátra is dőlhetnénk, a zöldenergia-források csatarendbe állításával (na és a hatékonyság növelésével, zöldberuházásokkal, szemléletváltással együtt) jó úton vagyunk a legfeljebb másfél fokos cél felé.
Ennyi nem elég! Hűtsük is le a földet!
De nem mindenki gondolja így. James Hansen, a világ vezető éghajlattudósa, a Columbia Egyetem professzora, a NASA űrrepülési intézetének egykori igazgatója például azt állítja, hogy a hőmérséklet gyorsabban és magasabbra fog emelkedni, mint azt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) előre jelzi. Véleménye szerint
a 1,5 Celsius fokos cél már halott.
Ez önmagában még nem vetett volna nagyobb hullámokat, ugyanis már most 1,2-1,3 Celsius-fokos globális felmelegedésnél járunk. A figyelmet leginkább az keltette fel, hogy a klímaguru szerint nem hogy 1,5, de még 2 Celsius-fokosnál nagyobb felmelegedés megakadályozására sem elegendő a célul kitűzött nettó zéró kibocsátás (amikor csak annyi üvegházhatású gázt engedünk a légkörbe, amennyit ki is tudunk onnan vonni, például egyre több zöld növényzettel). 2050-re 2, a század végére pedig 3 Celsius-fokos globális felmelegedéssel számol az iparosodás előtti szinthez képest. Egy ilyen mértékű hőmérséklet-emelkedés pedig katasztrofális lenne a földi élet számára.
Hansen ezért felgyorsítaná a fosszilis energiahordozók kivezetését, de ez szerinte még korántsem elég:
nem lát más megoldást a végzetes forgatókönyv elkerülésére, mint a föld „kifényesítését”,
azaz a napfény visszaverését például a felhők fehérebbé tételével, vagy fényvisszaverő részecskék légkörbe juttatásával. Más szóval le kellene hűteni a földet, ehhez pedig csökkenteni kell a beérkező napfényt (és meleget), ha nem akarunk globális gazdasági, társadalmi zűrzavart.
James Hansen, a klímaguru
Az amerikai éghajlattudós elsők között kongatta meg a vészharangokat. Nem kis részben Hansen kutatásainak köszönhető, hogy az első Éghajlati Világkonferencián, 1979-ben búcsút mondtak a fenyegető jégkorszaknak (akkoriban még globális lehűlés miatt pánikolt a fél világ), és az akkor még csak maroknyi tudós megegyezett, hogy inkább a globális felmelegedés okait érdemes kutatni. Ez a konferencia volt az első, ami áttekintést tudott adni az ember okozta klímaváltozás kockázatáról.
Nevéhez fűződik a föld első globális hőmérsékleti elemzése (1981). 1981-től a NASA Goddard (űrkutató) Intézetének igazgatója lett. 1988-ban személyesen hívta fel az USA kongresszusának figyelmét a felmelegedés veszélyeire. 1988 volt az az év, amikor először lehetett kijelenteni: a mérések kezdete óta (1880) nem volt még ilyen magas a földfelszín globális átlaghőmérséklete. „Global Warming Has Begun” – jelentette ki a híres mondatot Hansen, és a lapok vezető anyagban számoltak be egy új korszak kezdetéről.
Hansen akkor vált igazán közismertté, amikor a NASA szóvivője megpróbálta őt akadályozni abban, hogy interjút adjon a globális felmelegedésről, és eltávolíttatta az Űrhivatal honlapjáról azt a cikket, amelyből kiderül: a mérések kezdete óta addig 2005 volt a legmelegebb év. A tudósok és a közvélemény felháborodása akkora volt, hogy a szóvivő lemondott.
Tisztelettel, de ez hülyeség!
Michael E. Mann amerikai kutató, az éghajlattudomány másik titánja, az IPCC-jelentések egyik vezető tudósa ezzel szemben határozottan állítja, hogy a napsugárzás nagyszabású mesterséges visszaverése
rendkívül veszélyes és hazardőr akció lenne. Egy kétségbeesett lépés,
amelyet az a tévedés motivál, hogy sokkal gyorsabb és nagyobb felmelegedés várható, mint amit a jelenlegi legfejlettebb éghajlati modellek (és az IPCC) előre jeleznek. Úgy véli, Hansen eltúlozza a globális felmelegedés mértékét, de hozzáteszi, hogy ezt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!