Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Filozófusnők már az ókorban is éltek, mert bár a város, a polisz a férfiaké volt, néha fel-felbukkant egy erősebb nő, aki akár a gondolatait sem félt világgá kürtölni. Ilyen volt például az antikvitás egyik legismertebb női gondolkodója, Aszpászia, Periklész szeretője (vagy felesége), akit szépségéről és éles eszéről ismertek. Szókratész retorika tanáraként is dolgozott és azt beszélték, a bölcs Periklészt annyira lekörözte észbeli képességeivel, hogy még a beszédeit is ő írta.
Plutarkhosz írásaiban Kleát említi, mint okos nőt, aki a Delphoi jósda papnője volt. A történetírót a Kleával való beszélgetések inspirálták a halálról, erkölcsről és a vallás kérdéseiről szóló műveinek megírására.
Ritka, mint a fehér holló
Szintén nagy ókori gondolkodóként tartják számon Hipparchiát, aki egy földönfutó, a cinikus iskolához tartozó filozófust választott férjül, és ugyan szövegei nem maradtak fenn, de néhány elmélkedése és tette igen. Állítólag nem egy, a férfiaknak rendezett symposionon, vagyis ivós-evős ereszd el a görög fürtjeimet bulin részt vett a férje oldalán, partner lookba öltözve – ugyanolyan tógákat hordtak az urával.
Diotima, Mantinea papnője a pletykák szerint Szókratészt okította a szerelem témáiban, de nem tudni, hogy a nő valóban létezett-e, mert csak Platón ír róla A lakoma című művében – Szókratésztől nem maradt ránk írásos emlék. De eszünkbe juthat a delphoi jósda felirata,
Ismerd meg önmagad!
Ezt is egy nő találta ki. Aszpazia, Periklész szeretője, akiről szintén feltételezik, hogy Platon Lakomájának egyik szereplője, talán épp Diotimát mintázta róla a filozófus, és nem is létezett másik Diotima. Bizonytalan, az valószínű viszont, hogy Szókratész ismerte az okos milétoszi származású és szépséges Aszpaziát, talán intimebb kapcsolatban is álltak, mielőtt a nő lehorgonyzott Periklész mellett.
A Kr. u. 4-5. században élt csillagász és filozófus Alexandriai Hüpatia olyan eszes volt, hogy csak A filozófusnak nevezték, politikusok is kikérték tanácsait, de szörnyű halált halt, mikor boszorkánysággal és tömeghipnózissal vádolták meg: megkövezték és testét szétvágva szétszórták, matematikai írásait elégették.
A középkorban a női miszticizmus háttérbe szorította a klasszikus (női) filozófiát, Szent Hildegárd, Sienai Szent Katalin, Norwichi Julianna, és Genovai Katalin utaznak és írnak, énekelnek és alkotnak. Vízióikból vagy kinyilatkoztatásaikból formálják a szeretetről, szabadságról, Istenről és a barátságról alkotott téziseiket. De hiába voltak nagy gondolkodók és akár irodalmi szempontból is értékes alkotók, a nők jelenléte a középkori szellemi életben marginális.
Modern tendenciák
A 17. században egyre több elmélkedő nőről hallani, René Descartes téziseinek alakulását Erzsébet pfalzi hercegnő, a trónfosztott cseh király lánya befolyásolta, neki írta a filozófus leveleit az erkölcsről, és az ő hatására módosította a lélek és a test lényegi egyesüléséről szóló tézisét. A filozófia Erzsébet szerint
nem tudás, amit tanítani kell, hanem meditáció, amelynek gyakorlására van szükség.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!