Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Alpok magaslataiban állva az ember a látványtól megrészegülve hajlamos azt hinni, hogy amit lát, az kizárólag a természet diadala, hiszen hófödte csúcsok, tökéletesen kezelt lejtők és végtelennek tűnő fehérség tárul a szemünk elé – akárcsak az Innsbrucktól körülbelül 80 kilométerre található, a tengerszint felett 1368 méter magasan fekvő Söldenbe megérkezve.
Ám amikor a körülöttünk magasodó lankák felé vettük az irányt, és közel háromezer méteren járva bepillantást nyertünk a kulisszák mögé, gyorsan világossá vált, hogy ez a látvány ma már legalább annyira mérnöki teljesítmény, mint természeti adottság. A tiroli Sölden gleccsersíterepe ma már a modern síipar egyik legelőremutatóbb példája, ugyanis egy olyan komplex rendszer működik itt, ahol a digitalizáció, az energiamenedzsment és a megújuló energiaforrások szinte láthatatlanul, mégis kulcsszerepben működnek együtt. Ebbe pedig mi is bepillantást nyerhettünk most.
Sölden 1350 és 3340 méter közötti magasságban terül el, 144 kilométernyi pályával, 450 hektáros síterülettel és 31 felvonóval. Ehhez két nagy gleccser biztosítja az alapot, amelyre az egész rendszer épül, így a szezon ma már megbízhatóan októbertől egészen májusig tart. A kínálat pedig nemcsak sportélmény, hiszen itt található a 3040 méteren fekvő, James Bond filmek világának szentelt 007 ELEMENTS múzeum vagy a BIG 3 Rallye 50 kilométeres síútvonal is azt mutatja, hogy a turizmust tényleg egy komplex élménnyé formálták. És milyen jól is tették!
Ám mindez csak a felszín. A háttérben ugyanis egy olyan infrastruktúra működik itt, amelynek célja, hogy mindezt a lehető legkisebb energiafelhasználással és a lehető legnagyobb biztonsággal biztosítsák, még az éghajlatváltozás egyre kiszámíthatatlanabb körülményei és az energiaárak emelkedése között is.
A költségből lett stratégia
A történet több mint 15 éve indult, amikor a síterep üzemeltetője a Siemensszel kezdett együttműködni. Az első lépés meglepően prózai volt: a cél az energiaszolgáltató felé vállalt maximális teljesítmény betartása volt. Az úgynevezett negyedórás csúcsok túllépése ugyanis rendkívül költséges. A megoldás egy átfogó mérési rendszer kiépítése lett. A teljes síterületen 320 mérőpontot telepítettek, majd az évek során mintegy 100 kilométernyi üvegszálas hálózatot fektettek le.
Ez a hálózat ma már nemcsak az energiafogyasztást figyeli, hanem a síterep digitális gerincét is alkotja.
A SENTRON PAC alapú mérőrendszerek segítségével ugyanis olyan részletek váltak láthatóvá, amelyek korábban rejtve maradtak. Például a nyári időszakban jelentkező, szokatlanul magas alapterhelések, vagy az úgynevezett „alvó fogyasztók” is, amelyek feleslegesen nyelték az energiát, így ezek kiszűrésével már önmagában jelentős hatékonyságnövekedést értek el.
Ho-ho-ho-hóó!
A síterep működésének egyik legkritikusabb eleme persze mégiscsak a hó, aminek nemcsak a mennyisége, hanem annak minősége és eloszlása is kulcsfontosságú. Korábban ezt nagyrészt a hómesterek tapasztalata határozta meg, a terepen azonban rendkívül nehéz pontosan megítélni, hogy egy adott szakaszon egy, öt vagy akár tíz méter hó található, a hótömeg ugyanis folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez. Ezért a szakemberek biztonsági tartalékkal kezdtek dolgozni, ami viszont jelentős víz- és energiafelhasználást jelentett. A digitalizáció ebben hozott áttörést.
A 2014 és 2016 között megvalósított SnowSAT projekt révén a pályagépek ma már GPS- és LIDAR-technológiával valós időben mérik a hóvastagságot. A rendszer minden pályaszakaszt és hóágyút digitálisan leképez, és színkódolt vizualizációval mutatja meg, hol van elegendő hó, és hol szükséges az utánpótlás mesterségesen előállított hóval. A hómesterek szerepe így ezzel nem tűnt el, de nagyban átalakult, és ma már elsősorban az alaphóágyúzás kezdeti paramétereit határozzák meg. Ezt követően viszont az adatok veszik át az irányítást.
A SnowSAT által gyűjtött adatok ugyanis bekerülnek a Siemens WinCC-alapú központi rendszerébe, amely konkrét döntéseket hoz. Meghatározza például, hogy egy adott pályaszakaszra pontosan mennyi hóágyúzandó víz szükséges, és ezt mely csatlakozópontokon keresztül kell biztosítani. Amikor a pályagépek ismét végighaladnak a területen, az új mérések valós időben kerülnek vissza a rendszerbe. A szoftver összeveti az aktuális állapotot a kívánt értékekkel, és kiszámolja a hiányzó mennyiséget.
Így a hógyártás nem túlzó becsléseken, hanem precíz adatokon alapul.
Mindez pedig nem csak jól hangzó technológiai humbug, hanem fenntartható is, ugyanis az eredmény egy olyan rendszer, amely egyszerre energiahatékony, költségtakarékos és rendkívül pontos is.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!