Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szibériai tajga a Föld egyik legsűrűbb vadonja. Oroszország északi régióitól egészen Mongóliáig nyúlik, keletre pedig az Uráltól a Csendes-óceánig terjed: több millió négyzetmérföldnyi gyéren lakott semmi. Nyáron zöldbe borul ez a kietlen, sok ásványkincset rejtő táj, aminek tudomásunk szerint egy lakója van, legalábbis a sűrű részen: a 80 éves Agafija Likov, akit még édesapja vitt az erdő mélyére.
1978 nyarán helikopteren utazó geológusok találtak rá a Likov családra, akik óhitűnek vallották magukat és épp ezért vonultak a sűrű erdőbe a bolsevik tisztogatások elől.
Középkori állapotok
A kutatók ledöbbentek, mikor egy hídra bukkantak és egy nyírfakéreggel teli kis fészerre. A patak mellett álló házikót kéreggel, oszlopokkal, deszkákkal vették körbe. Majd felbukkant egy toprongyos ember is, mezítláb, zsákból készült foltozott ingben, szakállasan, kócosan, mintha a középkorból csöppent volna a jelenbe. Emlékszünk a francia vígjátékra, amiben Jean Reno játszotta az egyik főszerepet? A Jöttünk, láttunk, visszamennénk hangulat jellemezhette a helyzetet. Igaz, abban a múltból csöppennek a főhősök a jelenbe, de ilyen is lesz később, a család életébe ugyanis lassan beszivárogtak a hetvenes évek végének technikai újításai, a tévé mellett a gyógyszerek, autók, a zseblámpa. De nem adták meg magukat akkor sem.
Egyelőre azonban a geológusok még csak csodálkoznak, hogy a kalyibában csontdermesztő hideg van, a padló burgonyahéjból és fenyőmaghéjból áll, hely nincs, csak doh, kosz és dülöngélő gerendák. A családfő, Karp Lipov egy fundamentalista orosz ortodox szekta tagja, óhitű. Az óhitűeket Nagy Péter uralkodása óta üldözték, a hívők ezért az Antikrisztus emberi megtestesülésének látták, mert a cár Oroszország modernizálására törekedett, például a szakállborotválással.
Karp azért vitte ki családját az erdőbe, mert az ateista bolsevikok átvették a hatalmat és az óhitű közösségek nehéz helyzetbe kerültek. A harmincas évek tisztogatásai alatt a keresztényeket üldözték, a családfő testvérét egy kommunista járőr lelőtte. Akkor Karp és a felesége, Akulina, Savin nevű 9 éves fiuk és 2 éves lányuk, Natalia behúzódtak a tajga sűrűjébe. Még két gyerekük született a vadonban, Dmitrij 1940-ben és Agafia 1944-ben, akik már egyáltalán nem látták a civilizációt.
A család semmit nem tudott a második világháborúról, a holdra szállásról, az amerikai-szovjet hidegháborúról.
Likovék tisztában voltak azzal, hogy léteznek városok, országok, de ezek, főleg a gyerekeknek, teljesen elvont fogalmak voltak. Csak imakönyveket és a Bibliát olvasták. Akulina megtanította gyerekeit nyírfa vesszővel írni, és olvasni is tudtak.
Bogyókon, kérgeken
Körülbelül 250 kilométerre laktak minden lakott területtől és járművük nem volt, de mindent megpróbáltak megteremteni maguknak: cipőjük nyírfakéregből volt, ruháikat újra és újra megfoltozták, majd magról növesztett kenderből készült szövetre cserélték. A főzés, a forralás viszont nehéz volt, ezért folyamatosan küzdöttek az éhséggel. Mikor rájuk bukkantak, burgonyapogácsán éltek, amibe őrölt rozst és kendermagot kevertek. Ivóvizük a tiszta forrásvíz volt, áfonya, berkenye és málna bőséggel termett, de ettek gyökereket, gombákat, füveket is, tűzifából sem szenvedtek hiányt.
Az 1950-es évek végén, amikor Dmitrij elérte a férfikort, elkezdett vadászni. Fegyverrel, csapdákkal jávorszarvasokat kergetett, télen akár mezítláb is végkimerülésig üldözte zsákmányát. Amikor 1960 júniusában havazni kezdett, odalett a termésük, bőrt, kérget, szalmát ettek. Akulina 1961 februárjában éhen halt.
Mikor az idősödő Likov megtudta, hogy ember lépett a Holdra, nem tudta elhinni, de a műholdak gondolatától nem annyira […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2024/10/07/sziberia-vallas-ateizmus-bolsevik/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!