Közel 15 évvel ezelőtt, 2011. december 23-án fogadta el a magyar kormány a mindennapos testnevelés bevezetéséről szóló törvényt, amelyet ezt követően büszkén emlegettek az állami sportvezetők, különösen az oktatásban és a sportban érintettek. Okkal és joggal – valami érdemit lépni kellett, a legmagasabb szinten tenni annak érdekében, hogy elémenjenek az egyre romló egészségi állapotokra utaló statisztikáknak, megállítsák a rossz folyamatokat, majd ezeket szorgos munkával felfelé ívelő pályára tegyék, a sport egészét tekintve pedig megtartsák azt kultúránk kiemelt pozíciójában.
A megkérdőjelezhetetlenül szép tervek mögött azonban megannyi kérdőjel és hiányosság sorjázott már az indulás pillanatában.
Ezzel a törvényalkotó is tisztában volt, ezért adott kérés nélkül rögtön az elején négyéves türelmi időt az elméletből való gyakorlati átmenetre. Ami aztán kevésnek bizonyult.
Még a háromszor négy év is.

A rendszer hiányosságai
Tavaly szeptember elején Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárként a tanévnyitón mondta ki – a budapesti Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban –, hogy felméréseik alapján „vannak iskolák, amelyek nem rendelkeznek megfelelő sportolási lehetőséggel”. Jegyezzük meg, a sportvezető ezzel kapcsolatban hozzátette, a Sportoló nemzet tanév keretében az érintett intézményeknek igyekeznek kültéri kondiparkok létesítésével segíteni a probléma megoldásában.
A közvetlenül érintett pedagógusok és diákok mellett a közvetetten kapcsolódó szülők – vagy akár rokonok, ismerősök, barátok, szomszédok – a problémával az elmúlt években gyakran találkoztak. A tanév első szülői értekezletén, ha nem is fő téma, de rendre visszatérő probléma volt a mindennapos testnevelés jelentette iskolai kihívás teljesítése. A pluszórákból fakadó leterheltség nagyobb részét – mert a heti kettő azelőtt is rendszerszinten működött – sokszor összevont, és a tanintézményen kívülre szervezett sportfoglalkozásokkal tudták megoldani az iskolák.
Az összevont óra ez esetben azt takarta, hogy a rendelkezésre álló idő döntő hányadában, nagyjából az egyik óra terhére, el is ment az oda-vissza transzferrel. A tanintézményen kívüli, legtöbbször profitorientált, piaci alapon működő lehetőség pedig pluszköltséget is jelenthetett a szülőknek.
Utóbbiak sportos kapcsolatrendszere is segíthetett, még inkább érintett tanárok, testnevelők elhivatottsága, hogy feltérképezzék a közelben lévő ilyen irányú lehetőségeket, akár ismeretségeik révén.
A gyerek azonban már csak olyan, hogy idővel felnő, és így kirepül az iskolából – összeállításunkban elsősorban általános iskolákra, kis részben közép- és felsőfokú tanintézményekre koncentrálunk –, vagy egyéb okok miatt vált, és távozik vele együtt a szülő, így gyakran a kapcsolatrendszer is.
De ugyanez igaz akkor is, ha a testnevelő megy nyugdíjba vagy vált munkahelyet:
ha túlságosan egy személyhez kötődik a kiszervezés projektje, és nem rendszerszintű annak működése, akkor ott hamar zátonyra fut(hat)nak a dolgok.
A törvény lehetőségeket biztosít ugyan egyéb mentességekre, leginkább ugyancsak a „kritikusnak számító plusz két órát” illetően versenyszerűen igazolt sportolóknak és sportköri tagoknak – ebben 2024 szeptemberétől változás is történt –, ezeket azonban cikkünk ugyancsak nem kívánja részleteiben taglalni, mert elviszik a fókuszt. Mint ahogyan azt sem kívánjuk részletezni, hogy amennyiben a hosszú távú egészségmegőrzés, a prevenció a cél, akkor miért adunk kiskapukat órarendbe beírt elméleti testnevelésórák lehívására.

„Jobb híján mindenki keresi az alternatív megoldásokat”
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a törvényi szintre emelés előtti közvetlen tanévben, 2010–2011-ben a magyarországi iskolákban 5599 tornaterem, illetve tornaszoba, valamint 113 saját úszómedence állt rendelkezésre. Mindösszesen tehát 5712 sportolásra alkalmas helyiséggel számolhattak.
A megduplázott, egészen pontosan 2,5-szeresére emelt óraszámhoz – heti 2-ből heti 5 – azonban már messze nem társult hasonló ütemben fejlesztés. Sőt…
Ugyancsak KSH-adat, de már a 2024–2025-ös tanévre vonatkozóan: 5730 tornaterem és tornaszoba, továbbá 78 iskolai úszómedence, vagyis összesen 5808 létesítmény.
A különbözet (96) nem éri el még a százat sem!
Innen szép nyerni.
Vagy túlélni…
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!