Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szalai Ádám azon kevés magyar futballista közé tartozik, aki profi pályafutását az elsőtől az utolsó percig külföldön töltötte. A Stuttgart akadémiájáról a Real Madridhoz, onnan pedig vissza Németországba, a Mainz, a Schalke 04, a Hoffenheim és a Hannover felnőttcsapatához vezetett az útja. Zárásként pedig eltöltött másfél idényt Svájcban, ahol az FC Basel színeiben fejezte be több mint 400 profi meccset számláló klubkarrierjét. A magyar labdarúgó-válogatott előző évtizedének emblematikus figurája: 2009-tól 2022-ig összesen 86-szor lépett pályára, és utolsó három évében a csapatkapitányi karszalagot is viselhette címeres mezben. Párját ritkító nemzetközi tapasztalattal tért haza, és a játékos-pályafutása befejezését követően szinte rögvest meg is kapta a felkérést Schmidt Ádám sportállamtitkártól, hogy legyen a sportirányításhoz kerülő Módszertani Központ tanácsadója, majd az idei évtől az újonnan létrejövő Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet igazgatóhelyettese.
A felkérés valamilyen szinten összefüggött a 2013-as sajtótájékoztatómon megfogalmazott kritikákkal
– utalt vissza a sportvezető az Indexnek adott exkluzív interjú legelején a sokaknak emlékezetes, tizenkét évvel korábbi kritikus megszólalására. Akkoriban a magyar válogatott épp túl volt a 8–1-es zakón Hollandia ellen, a Schalke légiósa pedig arról beszélt, mindez nem a valódi probléma, csak egy tünete a sokkal nagyobb gondnak, a labdarúgásunk rendszerszintű hiányosságainak és lemaradásának régiós szinten is.
„Ha már ezt így megfogalmaztam anno, akkor kutya kötelességemnek éreztem beleállni a munkába és megpróbálni napi szinten is tenni valamit azért, hogy a helyzet javuljon.”
Szalai Ádám és a Sportintézet munkája idén nyáron került előtérbe, amikor több klub és klubvezető is nyilvános kritikát fogalmazott meg velük szemben. Kovács Zoltán, a DVTK sportigazgatója arról panaszkodott, hogy aránytalanul növekedtek a produktivitási rendszerben elvárt fiatal játékpercek számai. A klubvezetők – élükön Kubatov Gábor ferencvárosi elnökkel – pedig élesen kritizálták a produktivitási rendszer mellé a sportállamtitkárság által elvárásként megfogalmazott „ötmagyaros” szabályt, valamint a Magyar Labdarúgó-szövetség által bevezetett, a 4 + 1 magyar szerepeltetéséről szóló „hazai szabályt”. Ez utóbbi eredetileg a 2026–2027-es szezontól indult volna, ám átmeneti évként már most életbe lépett. A szigorúbb feltételeknek eleget tevő klubok további 175 millió forinthoz juthatnak az eddigi 325 millió mellé.
„A labdarúgás azért is szép, mert napi szinten sok különböző véleményt hallhatunk”
– fogalmazott diplomatikusan a korábbi csatár, aki szerint közel sem olyan drámai a helyzet, mint ahogyan azt egyes megszólalások nyomán a sajtó tálalta.
Példaként a Real Madridot irányító Florentino Pérez klubelnök viselkedését hozta, amit a spanyolok teljesen természetesnek vesznek, így az ottani ligával vagy épp a nagy rivális Barcelona elnökével való összeszólalkozásait sem nagyítják fel a jelentőségüknél nagyobbra. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a viták nem változtatnak azon: a produktivitási rendszer működik, és a számok javulást mutatnak. Az akadémiák igazgatóival és az akadémiákat működtető klubok sportigazgatóival ültek le egyenként személyesen, és értékelték a fiatal labdarúgók helyzetét és az aktuális kihívásokat, ez újdonságot jelentett. „Nem tagadom, sokkal jobban szeretem azt a kritikát, ami belül történik. Amikor közösen megbeszéljük a problémákat. De megértem, hogy nyilvános megjegyzésekkel is együtt jár a munkánk.”
A számok rideg igazsága
„Hatékonyabbá tenni, változásokat elérni a futballunkban már csak a sok-sok szereplő eltérő céljai és érdekei miatt sem egyszerű történet, maximálisan aláírom. De hiszem, hogy kellő őszinteséggel és szakmailag valóban alátámasztott víziókkal nem is lehetetlen.” Épp ezért, mint felidézte, amikor 2023-ban megkezdte munkáját, a legfontosabb az volt számára, hogy „mind az állam részéről, mind a labdarúgó-szövetség részéről az ott lévő szakemberekkel közösen hozzuk össze a víziót, jelöljünk ki közös fejlesztési irányokat abból, hogy előtte mindenki elmondja a meglátásait, problémáit”.
Ennek szellemében közel száz megbeszélést folytatott azokkal, akik a labdarúgásban dolgoznak. Ezzel párhuzamosan az UEFA-nál (Európai Labdarúgó-szövetség) képezte tovább magát, diplomamunkáját pedig teljes egészében a sportág itthoni helyzetéről írta. „Az egész tanulmányom az utánpótlástól az első csapatokig és a válogatotton keresztül vizsgálta a jelenlegi problémákat, valamint azokat a területeket, ahol fejleszteni érdemes.”
A feltárt adatok túlzás nélkül sokkolóak voltak.
A 2020 óta kiöregedett több mint 880 akadémista közül – akik legalább három évet töltöttek az akadémiai rendszerben – 22 százalék mára egyszerűen abbahagyta a labdarúgást. A megmaradók 75 százaléka a harmadosztályban vagy annál is alacsonyabb szinten szerepel.
Mindössze 140-en léptek pályára legalább egyszer az NB I-ben, 30 vagy annál több mérkőzésen pedig már csak 32-en játszottak – ez durván a teljes merítés 3,6 százalékát jelenti.
Az MTK akadémiája volt az első 2001-ben, majd a többi zömében a kétezres évek második felében alakult, ekkor még nagyon minimális volt a szakmai, gazdasági kontroll. 2010 óta a sport itthon kiemelt stratégiai ágazat lett, jelentős állami támogatásokat kaptak a sportszövetségek és a klubok, többek között az utánpótlás-nevelésre is. A jelenlegi akadémiai rendszer 2020 január elseje óta működik, onnantól beszélhetünk államilag elismert akadémiákról. Szalai Ádám meglátása szerint a produktivitás nem növekedett hasonló léptékben, mint a támogatások mértéke.” Noha a támogatás mind a Magyar Labdarúgó-szövetségtől, mind állami részről azt a célt szolgálta, hogy „minél több tehetséget neveljünk ki, minél több fiatalt juttassunk el az NB I-be, onnan pedig olyan bajnokságokba, ahol később a magyar labdarúgó-válogatottat is erősíthetik”, nemzetközi összevetésben jelentős maradt az elmaradásunk.
Szalai és a vele együtt dolgozó szakemberek 2023 júniusában kezdték el a munkát a szakmai és a gazdasági kontroll szellemében. A régiónkhoz tartozó kilenc ország – Csehország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország – adatainak összevetése alapján láttak neki a mélyebb elemzésnek.
Az U21-es játékperceket tekintve Magyarország a régió alsó harmadában található: az elmúlt öt évben a lehetséges játékidő mindössze 8,3 százalékát adták fiataloknak az élvonalban. „Ez nem éri el szezononként az 50 ezer percet sem.” Az U19-es korosztálynál még rosszabb a helyzet: Magyarország konkrétan a legkevesebb játékpercet biztosította a korosztályhoz tartozó futballistáknak, összesen körülbelül 22 ezret az öt év alatt. A 2024–2025-ös szezon volt a leggyengébb, mindössze 2400 perccel. Az U21-es játékpercek is hullámzóan alakultak az elmúlt öt évben: többnyire 25 ezer és 41 ezer játékperc között ingadozva szezonról szezonra.
A saját nevelésű játékosok (akik legalább három évet eltöltöttek egyhuzamban az adott akadémián, ám mostanra részben kiöregedtek a támogatott korosztályokból) esetében valamivel jobbak a mutatók: az elmúlt öt évben körülbelül 312 ezer perc jutott nekik, ami a teljes játékidő 14,9 százalékát jelenti.
Ezeket a számokat azért gyűjtöttük össze, mert konkrét, kézzelfogható adatokat szerettünk volna bemutatni, nem pedig csak légből kapott kritikákat megfogalmazni. Azt szerettük volna, hogy a későbbi beszélgetés ne arról szóljon, hogy akkor most mi leültünk, megnéztük az NB I-et, és azt mondtuk, rossz a nevelés, nem megfelelő a szakmaiság, mindent újrakezdünk úgy, ahogyan mi gondoljuk.
Amikor a top 20 régiós klubot vizsgálták az U21-es játékpercek alapján, egyetlen magyar csapat került fel a listára: a Puskás Akadémia – 23 ezer perccel. Az összehasonlítás azonban itt sem épp hízelgő: az Austria Wien 16, a Sturm Graz 17, a Red Bull Salzburg 34, a szlovákiai Zilina pedig 41 százalékon állt a vizsgált időszakban szemben a Puskás fiataljainak az összes játékperchez viszonyított 13 százalékos eredményével. A saját nevelésű játékosok tekintetében a felcsúti együttes 31,2 százalékkal és 54 ezer perccel szerepelt, ezzel szemben a környező országok hasonló profilú klubjai közül a Zsolna 75 százalékkal és 130 ezer perccel, a Slovan Liberec pedig 45 százalékos fiatalpercaránnyal végzett.
Elvesztegetett százmilliók
Hamar világos lett a párhuzam az említett korosztályok játékpercei és a nemzetközi piacra értékesített futballisták játékjogából befolyó bevételek volumene között.
Az elmúlt öt évben az NB I összesen mintegy 60 millió euró bevételt könyvelt el átigazolásokból – ebben azonban benne vannak a külföldi játékosok továbbértékesítései is. Románia 120 milliót, Lengyelország 210-et, Szerbia 212-t, Csehország 236-ot, Horvátország 266-ot, Ausztria pedig 485 millió eurót termelt ugyanebben az időszakban. „Évenkénti bontásban: 3,8 millió, 15,1 millió, 9,9 millió, 10,1 millió és az előző szezonban 21,8 millió” – sorolta a módszertani igazgatóhelyettes az élvonal bevételét, amely jelentős részét az FTC hozta össze. Ez a szám is mutatja, hogy
a magyar klubok mekkora piaci lehetőséget hagynak ki: Ausztria élvonalbeli klubjai nyolcszor, Horvátországé több mint négyszer annyit kerestek játékjogeladásból.
Az intézet munkája szempontjából kiemelten fontos korosztályokhoz tartozó utánpótláskorú játékosok értékesítése még drámaibb képet mutatott. Az öt év alatt a magyar klubok összesen kilenc U21-es futballistát tudtak eladni, összesen 14,3 millió euróért. A szlovén élvonal 16,7 millió euróhoz jutott hasonló fiatalok értékesítéséből, a román 37,6 millióhoz, a cseh 71 millióhoz, a horvát 75 millióhoz, a lengyel 79 millióhoz, a szerb 98 millióhoz, az osztrák pedig 205 millió euróhoz.
A topligaként emlegetett öt legerősebb európai bajnokságba (angol, francia, német, olasz és spanyol élvonal) mindössze három magyar labdarúgó került az elmúlt öt évben, összesen 8 millió euró értékben. „Ha ezt összehasonlítom a magyar labdarúgásba belefektetett összeggel, akkor azért mindenki számára komoly kérdőjelet jelent” – fogalmazott Szalai, rámutatva arra, hogy a klubok hatalmas üzleti potenciált hagynak veszni, mert a közép- és hosszú távú stratégiákkal – így a nevelésnél az úgynevezett projektjátékosokkal – közel sem foglalkoznak annyit, mint régiós riválisaik.
Amikor […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!