Az Exit 8, melyet a hazai mozikban március 5-én kezdtek el vetíteni, az a fajta horror, amelyben a főszereplőnek nemcsak saját magával, hanem a pokoli, természetfeletti körülményekkel is meg kell küzdenie. Az Elveszett Férfi (Kazunari Ninomiya) éppen munkába tart metróval, amikor a barátnője felhívja, és telefonon közli vele, hogy terhes. Hősünk nyilván kétségbeesik, majd miután egy veszekedésnek a szem- és fültanúja lesz a szerelvényen, mely egy ideges utas és egy, a gyermekét csendesíteni próbáló anyuka között zajlik le, a pánik megsokszorozódik. Elvégre a cselekmény központi karaktere próbál kijutni a metró föld alatti útvesztőjéből, vissza a szeretteihez, de nem megy neki. Ott ragadt. Mintha valami az útját állná, egy pokolian gonosz feladvány.

A horrorfilmekkel kapcsolatban még mindig egy csúnya sztereotípia, hogy a főhőseik teljesen hülyék, és ha motoszkálást hallanak a sötét erdőből, akkor fejvesztve rohannak a veszélybe, ahelyett, hogy bezárkóznának, és magukra zárnának mindent, amin lakat van. Most azonban fityiszt mutat ez a film az összes ilyen tévhitnek, az alapkoncepció lényege, hogy ha
furát látsz, fordulj vissza és futás.
Az Exit 8 nagy erénye, hogy nem tipikus horrorfilm, már abból a szempontból sem, hogy egy olyan videójáték adta az alapját, melyet egyetlen személy, Kotake Create alkotott meg, alig 9 hónap leforgása alatt. A Stanley Parable-nél egyszerűbb ötletre építő sétaszimulátorról van szó, mely annyira fogyasztható papíron, hogy itt-ott továbbfejlesztve a filmkészítők le tudtak elénk rakni egy olyan néznivalót, mely mindenkit odatapaszthat a vászonra: a másfél óra alatt a névtelen főszereplővel izzadunk egyszerre, és járatjuk az agytekervényeinket, nyomok után kutatva.
Ugyanaz a folyosó ismétlődik újra és újra az Exit 8-ban, miközben hősünknek figyelnie kell az anomáliákat, az eltéréseket, és ha olyat lát, amit az előző körben nem, akkor vissza kell fordulnia. Ezzel a módszerrel haladhat előre, végül elérve a 8-as kijáratot. Annyira azért nincsen könnyű dolga, mert néha csak a plakátok különböznek a falon, máskor a szembejövő középkorú NPC (Yamato Kochi) kezd el furcsán viselkedni. Máskor vér ömlik a plafonból, kisbabák visítanak valahonnan és rágcsálók tömkelege rohangál a sötétben.

Ahogy halad előre (vagy éppen, amikor anomáliát észlel, hátrafelé) főszereplőnk, úgy nehezedik az egész. Egy ponton túl konkrétan átmegy az Exit 8 afféle pszichológiai terrorba, a játék manipulálni kezdi Az Elveszett Fickót, és ember legyen a talpán, aki ilyenkor, amikor a fejébe belemásznak, nem dönt rosszul. A rossz döntések egyébként végzetes következményekkel járnak, az NPC-kről is kiderülnek felkavaró dolgok, nagyon rövid játékidő alatt
egészen komoly lore-t raknak össze nekünk az írók.
Kőegyszerűnek tűnik a történet, ám a misztikus körítés olyan rétegeket ad az Exit 8-nak, amelyek végső soron mégis elgondolkoztatóvá teszik ezt az alapból elég […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!