Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amikor annak idején, még 1999-ben a Star Wars: Baljós árnyakban megjelent a Tatuin sivatagjában egy ördögfejű, dupla vörös fénykardot forgató kámzsás alak, senki sem kérdőjelezte meg Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) épelméjűségét, aki heves párharcba keveredett a nem túl jóindulatúnak kinéző karakterrel. Mint kiderült, igaza is volt a sztoikus jedi-mesternek, Maul valójában Darth Sidious impresszív vívási készségekkel megáldott titkos tanítványa volt. Igaz, túl sokáig nem húzta, mert Ewan McGregor Obi-Wanja egy trükkös mozdulattal ketté is szelte a nem túl beszédes sith-et.
Soha nem fogom elfelejteni, hogy jó pár évvel később, a Solo: Egy Star Wars-történet bemutatásakor a nézőközönség egy része mekkorát csodálkozott azon, hogy a szerintük halott Darth Maul visszatért, és holografikus formában bár, de csevegett egyet a spin-off sunyi főgonoszával, Qi’rával (Emilia Clarke). Ugye azok, akik A klónok háborúja című animációs széria mind a hét évadát megnézték, bőséggel tisztában lehettek vele, hogy Maul túlélte a jedikkel való szerencsétlen találkozását. Sőt, a Star Wars: Lázadókban még az öreg Obi-Wannal egy végső visszavágója is volt az egykori sith-nek.
Ekkor esett le számomra, hogy az Oscar-gálákon is sűrűn abuzált animációs műfaj még napjainkban is mennyire úgy van elkönyvelve, hogy gyerekeknek való, semmi dráma, semmi mélység nincsen bennük. Holott éppen a Star Wars-animációk azok, amelyek nagyon szépen, értékes karakterekkel és történetívekkel egészítették ki a messzi, messzi galaxis lore-ját. Arról már ne is beszéljek, hogy olyan alakok léptek át animációsból élőszereplős formába, mint Ezra Bridger és Ahsoka, utóbbi, mármint Anakin Skywalker klónháborúk alatt felfogadott, a rendből dicstelen módon távozott tanítványa Rosario Dawson alakításában saját szériát is kapott. A slusszpoén pedig, hogy az animációs szériákkal befutott, folyton cowboy kalapot viselő Dave Filoni lett mostanra a Lucasfilm vezetője.
Visszatérés a gyökerekhez a Star Wars: Maul – Árnyak mestere, melyet április 6-án mutattak be a Disney+-on, elvégre a showrunnere éppen Dave Filoni, és egy olyan érába kalauzol a sztori, amit eddig nem nagyon láttunk kifejtve. A Birodalom felemelkedése után járunk valamennyivel, és a Sam Witwer által megszólaltatott, jelenleg az árnyak között settenkedő Maul baromira nem örül neki, hogy a sith-ek hatalomra törtek, róla pedig megfeledkeztek.
Rögtön ezen a ponton meg is állok, mert Witwer akkora egyéniséget varázsol csak a hangjátékával a főszereplőnek, hogy az varázslatos.
Nagy kár, hogy az írók, Matt Michnovetz vezetésével valamelyest cserben hagyják a színészt. Az akciójelenetek, lövöldözések, menekülések képtelenek rá, hogy elkapják az embert. Nincs már meg a Star Wars-univerzumnak az a hatása, hogy leülünk elé és gyermeki lelkesedéssel nézzük, milyen űroperát találtak ki nekünk a készítők. Oké, a fénykardpárbajok, az erőérzékeny karakterek megmozdulásai előcsalogatják a valahol még bennünk lévő kisfiút, de nem jó jel, hogy hiába 20-30 percesek az epizódok, többször is rá kellett néznem az órámra közben.
A helyszínt tekintve a Janix nevű bolygón járunk, amely eszméletlenül szép, az animációért felelős szakemberek a háttereket illetően magasra tették a lécet. A kidolgozottságát tekintve a sorozat sokkal szebb bármelyik elődjénél. Csak az a baj, hogy amikor ezek a névtelen, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!