Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mint tudjuk, az evésről beszélgetni legalább olyan jó, mint enni, és ha ehhez az irodalomból kapunk „hozzávalókat” Nyáry Krisztián szórakoztató stílusában, Segal Viktortól pedig megkóstolható falatokat, akkor olyan menü áll össze, amit a látogatóknak nem érdemes kihagyni az idei Gourmet-n.
A magyar konyha története sok szempontból az irodalomból olvasható ki, íróink olyan érzékletesen örökítették meg az adott kor kedvelt fogásait, hogy az kordokumentumnak is beillik. Nyáry Krisztián – az előző könyveihez hasonlóan – önkényesen választott ki olyan írókat, akiknek az életében vagy az életművében fontos volt gasztronómia, és erről a 30-35 magyar íróról – akiknek a műveiben hangsúlyosan megjelenik a gasztronómia, vagy pedig ők maguk álltak vagy állnak valamilyen kapcsolatban a konyhakultúrával – könyvet is készül írni. A tőle nem megszokott módon ezúttal időrendben halad majd.
Ínség és bőség
Olyan írók szerepelnek a listáján, mint Csokonai, Vörösmarty, Vajda János, Jókai, Mikszáth, Bródy Sándor, Krúdy, Ignotus, Ady, Kosztolányi, Móricz, egészen a XX. század végéig: Faludy György, Lázár Ervin, Szabó Magda, Eörsi István, Petri György; a közelmúltban elhunytak közül pedig Görgey Gábor, Esterházy Péter, Bächer Iván vagy Szőcs Géza is bekerülhetnek. „Ilyen értelemben hasonlítani fog az Így szerettek ők című könyvemre, hogy kiválasztok számomra kedves szerzőket, csak most nem a párkapcsolataik, hanem a konyhakultúrával való kapcsolódásaik alapján írok róluk” – mondja Nyáry Krisztián, aki a munkához naplókat, levelezéseket és egyéb dokumentumokat is felhasznál, nem csupán az irodalmi műveket.
Nehéz is itt szétválasztani az életműveket és az életrajzokat, tehát nem írok olyanról, aki szeretett enni, de soha nem írt erről a témáról, de olyat se nagyon találok, aki mondjuk sokat írt róla, de a magánéletében ne lett volna a gasztronómiának fontos szerepe.
Amikor „a gasztronómia az irodalomban” témát vizsgáljuk, elsőként mindig a Krúdy- vagy Mikszáth-féle gyomornovellák jutnak eszünkbe – az asztali bőséget jól tudja ábrázolni a magyar irodalom, és ismerjük azokat a szerzőket, akiknél ez kiemelten megjelenik.
De az ínség, az asztali nélkülözés ábrázolása legalább ilyen fontos.
„Ráadásul miközben a nagy kajálásokat, a bőséget megidéző irodalmat hajlamosak vagyunk koronként különböző módon, de mégiscsak másodlagosnak tekinteni, amikor a szegénységet az asztali nélkülözésen keresztül mutatják be, azt nem. Ilyen értelemben nyilvánvalóan belekerül József Attila, Tömörkény István vagy Nagy Lajos, akiknél ez fontos volt” – mondja Nyáry Krisztián.
És van olyan író, akinél mind a kettő megjelenik. Móricz Zsigmond ugyanúgy használta az ételekkel kapcsolatos leírásokat bizonyos társadalmi csoportok vagy egy-egy szereplője leírására akkor is, ha a bőséget ábrázolta – meg tudott mutatni egy felkapaszkodott újgazdagot azon keresztül, hogy mit eszik –, és akkor is, ha egy szegény ember életét akarta megmutatni. „Nyilván ezeket a szegény emberekről szóló írásait ismerjük elsősorban, de ő mind a kettőt tudta. És Móra Ferenc is jól be tudta mutatni az ételek hiányán keresztül a szegénységet.”
Petőfi legendái
Nyáry Krisztián a Gourmet sajtótájékoztatóján már felvillantott néhány olyan legendát Petőfi Sándorral kapcsolatban, ami tévesen került a köztudatba, és bár az egész magyar gasztronómia tele van ilyen tévesen keringő legendával, nem ezeket akarja helyre tenni. „Nem vagyok legendavadász, de Petőfivel kapcsolatban nem véletlen, hogy ennyi legenda kering. Petőfinek kitüntetett pozíciója van az egész magyar kultúrtörténetben – az lenne a furcsa, ha pont a gasztronómiával kapcsolatban nem születtek volna róla legendák. Ezekről azért leírom, ha nem igazak, főleg azért, mert Petőfi életében tényleg nagyon sokszor megjelennek az ételek, a hozzájuk való viszonya […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
