Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az indián nyár lecsengése után igazi felüdülés az enyhe őszi időben várost nézni, Groznjan pedig remek alany – és társ – ehhez. Első ránézésre olyan, mint minden második horvát városka, ám ha időt szánunk arra, hogy megismerjük titkait, rájövünk, hogy a középkori település valójában kiemelkedő kulturális és művészeti értékekkel bír, és jóval több, mint egy átlagos horvát kisváros.
Mivel Olaszország innen már tényleg csak egy köpésre van, nem meglepő, hogy Groznjan (Grisignana) a Velencei Köztársaság nyugat-isztriai tartományi központjává nőtte ki magát. Az évszázadok alatt velencei arculatot öltött városka XVIII. század végén Habsburg uralom alá került, majd az első világháború után Olaszország része lett. 1945 után Jugoszláviához tartozott, Tito kommunista uralma azonban szinte teljesen eltüntette az olasz népességet:
a tömeges kivándorlás miatt Grisignanából kis túlzással szellemváros lett.
A Mirna-folyó völgye felett, az olajfa- és szőlőültetvények tetején magasodó Groznjan 1965-ban kapta meg a művészek városa titulust, miután egy horvát szobrász, Aleksandar Rukavina és művészcsoportja műhelyeket alakított ki az elhagyott házakban, amelyeket így nem bontottak le, hanem az alkotás és a kultúra szolgálatába állították őket.
Groznjan szűk utcái és aprócska, ám annál szebb terei minden nyáron a művészek és a művészet központjává változnak; szakemberek, oktatók, zenészek, képzőművészek, színészek alkotnak itt, ráadásul rengeteg programmal, táborokkal és kurzusokkal várják az érdeklődőket. A városka leghíresebb rendezvénye az Ex tempore nevű festészeti verseny, amely több tucat galériát és alkotót, na meg látogatót mozgat meg minden évben.
Kolléganőmmel szeptemberben látogattunk el a kisvárosba, kísérőnknek pedig a rocsi Hari Vidovics festőművészt kaptuk, aki korábban maga is indult a nívós versenyen. Vidovics 2013-ban a dobogó második fokára tornázta fel magát az alkotásával, majd később a mindenkori győztesek közötti versenyben is diadalmaskodott. A festő – akit egy jó adag humorral áldott meg a sors – viccesen megsúgta nekünk, hogy a csúcson kell abbahagyni, neki ennyi elég is volt, többé már nem indul a versenyen.
Vidovics a Groznjantól egyórányi autóútra fekvő faluban, a Buzettel szomszédos Rocsban él és alkot: freskó workshopokat tart. A foglalkozások keretében nemcsak ennek a régi murális művészeti fajtának a csínját-bínját mutatja meg a turistáknak, de helytörténeti ismeretekkel is színesíti a programot, például a helyi templom fennmaradt freskóit is bemutatja az érdeklődőknek. Annak ellenére, hogy kolléganőmmel a sűrű programterv miatt egy általánosnál rövidebb foglalkozáson vettünk részt, mi magunk is kipróbálhattunk a freskókészítést Vidovics műhelyében.
Falak és finomságok
A freskó workshop elején üdvözlésképp házi diópálinka is dukál, igaz, ez opcionális – ellenben erősen javallott, csakúgy, mint megsimogatni a festőművész szarvasgombász kutyáit is, akik a lábunkhoz dörgölőzve üdvözölnek minket Az ütős, mégis finom ital és az állatsimogató után azonban irány a munka, mert Vidovics már átszellemülve vár minket.
Az apró, rusztikus műhelyben középkori zene szól, és kísérőnk is korhű öltözékben […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!