Kicsit olyan, mintha egy felnövéstörténetet olvasnák. Igaz, Beth már régen felnőtt – korban legalábbis. Felelősségnélküli és gondtalan élete egy csapásra megváltozik, amikor az unokahúga (Polly) és unokaöccse (Ted) gyámja lesz. Beth a gyerekekkel együtt kénytelen felnőni: látjuk, ahogyan ő maga is tanul és fejlődik. A karakterek korban és habitusban változatosak, a naiv óvodástól kezdve az idős szomszéd bácsiig minden korosztály képviselteti magát a regényben.
Sztereotip és ideális
Bár a történet tragikus témát boncolgat, a szereplők leírása sokszor felszínes, a karakterek időnként sztereotip módon jelennek meg. Beth a komolytalan fiatal nő köntösét ölti magára, akit az anyja állandóan lenéz, az apja pedig nem áll ki mellette. Erős, kicsit idegesítő, mégis szerethető, és tökéletesen hibás:
A karakterfejlődés majdhogynem magától értetődő, már a cím is sugallja. Szerencsére nemcsak Beth, de a család többi tagjának reakciója, gondolata, érzelme és hozzáállása is változik, ahogy egyre tovább olvasunk. Az egyetlen fájó pont, hogy Emmy kicsit háttérbe szorul a történetben – a kómába esett nővérről (aki egyben a gyermekek édesanyja), későbbi sorsáról szinte semmit nem tudunk meg, holott az ő balesete indítja el az egész sztorit.
Az írásmódból kiérződik a humor és a komoly pillanatok harmóniája, ez az egyensúly viszi igazán előre a történetet. Igaz, a sztori az erős kezdés után néha ellaposodik, imitt-amott kicsit túlírt. Paradox módon a regény mégis olvastatja magát, sokszor kimondottan nehéz letenni a könyvet, pláne, hogy egyes karakterek hamar a szívünkhöz nőnek, saját gyerekünkként követjük végig kalandjaikat.
Dráma vagy románc?
Furcsa, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!