Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Most, hogy mindenki boldog karácsonyt kíván, gyakran eszébe jut, hogy gyerekkorából milyen kevés boldog karácsonyra emlékszik.
Amíg a nagyszüleinél éltek, nagyapja mindig sétálni vitte a fagyos karácsonyi délutánokon, amíg a nagymamája feldíszítette a fát. Lesték az utcai ablakokban a fényeket, ő izgult, lesz-e nálunk is karácsonyfa. Már a lépcsőházban tépte le magáról a kabátot, és remegve várta, hogy Mami kis csengettyűje után kitáruljon az ajtó.
Ahogy elköltöztek, vége lett ezeknek a pillanatoknak.
A szülei nem tudtak ünnepelni, templomba nem jártak, misére sem. Apja agresszivitása és anyja állandó mártírkodása a szokottnál is elviselhetetlenebbé tette mindig ezt a napot. Szerencsére ritkán esett hétvégére, a szenteste munkanap volt a szocializmusban, így az ünnep helyett a kapkodó, hisztérikus feladatvégzés volt jellemző. Rájuk, a gyerekekre kevesebb idő jutott, épp elég volt a fa befaragását kísérő állandó ordítozás.
Mindig, minden évben reménykedett, hogy ez a nap szeretős lesz, ölelni fogják egymást, és olyan ajándékot kap, aminek örülni fog, sőt, az ő ajándékának is örülni fognak a szülei.
Sosem kapott zsebpénzt, a szülei szerint nem volt erre szüksége, még gimnazista korában sem, ezért általában októbertől nem fizette be az ebédjét, így spórolt ajándékra. Egyik évben lebukott, már nem is emlékszik, hogyan derült ki, onnantól az apja munkahelyére kellett mennie menzára. Ez lett az az év, amikor életében először és utoljára lopott, anyjának egy kis műanyag fülbevalót, apjának egy kulcstartót. Annyira alkalmatlan volt a becstelenségre, hogy bele is betegedett. Egy Fő utcai butikból lopott, ma is szégyell ott elmenni.
Az anyja általában kötött neki valami pulóvert, így meglepetés csak egyszer érte, amikor a nagyon vágyott divatos hótaposóból három pár ott állt a fa alatt. De azokról kiderült, hogy egyik sem az övé, hiszen egy hónappal korábban kapott egy gumicsizmát. Akkor átsírta a karácsonyestét.
Korán rájött, hogy az álszent karácsony lélekrombolóbb, mint ha semmiféle ünnepet nem tart az ember.
Ezért már tizenévesen eldöntötte, hogy a gyerekeinek boldogságot fog teremteni ezen a napon, és valóban, az első frusztrált, gonosz ünnep után megtagadta a szentestét a nagyszülőktől, mert sajnos a másik ág is önző és veszekedős volt.
A fia tízéves koráig hitt a karácsonyi csodában, hitt abban, hogy ő különleges, másoknak ugyan a szülei vesznek ajándékot, de neki a Jézuska küldi személyesen, és az erős Szent József hozza a karácsonyfával együtt.
Nem volt egyszerű, mert a nagyszülők természetesen nem segítettek, sőt, többször próbálták ezt a napot is megmérgezni.
Nem hagyta.
Kellenek a csodák.
A gyereknek csodát kell teremteni.
A csoda segítő angyala pedig az időzítőkapcsoló lett évekig.
Volt, hogy állt a gyerek lehunyt szemmel a tök sötét nappaliban, angyalkahangon énekelt, és egyszer csak fénybe borult a karácsonyfa.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2025/12/24/csodavaras-matyassy-andrea/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!