Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Április 11., a költészet napja különös hangsúlyt adott a Margó Irodalmi Fesztivál utolsó napjának: a programok nemcsak az irodalom ünnepléséről szóltak, hanem arról is, hogyan lép ki a szöveg a könyvlapok közül – a prózába, a színpadra, vagy éppen a közönséggel közös élménybe.
Szabadságból írni
A fesztivál egyik várva várt pontján Tóth-Czifra Júlia beszélgetett Vajna Ádámmal új, a Kalligram Kiadónál megjelent regényéről. A beszélgetés feltárta, hogyan vált a korábban két lírakötettel jelentkező költő „felszabadult” prózaíróvá. Vajna Ádám bevallotta, hogy a regényírás számára menekülés volt egy korábbi alkotói válságból. Egy verses regényen dolgozott, de úgy érezte, a szöveg „túlgörcsölt”. A váltás végül elhozta azt az örömöt, amit korábban csak a versírástól kapott meg.
Azt hiszem, hogy nem tudok nem örömből vagy szabadságról írni.
A szerző módszere szakított a hagyományos tervezéssel; nem tudta előre, mi fog történni, csupán egy nyelvi fordulatból vagy képből indult ki. „Kézen fogjuk egymást a magyar nyelvvel, és akkor így valahol kilyukadunk.” A történet helyszíne, Fancsika, bár létező településnév, a regényben szándékosan fiktív. Vajna azért választotta a középkort, mert egyszerre érzi távolinak és rendkívül mainak. A történet motorja egy valós történelmi alak: Franz Schmidt, a 16. századi nürnbergi hóhér, akit a szerző szerint a közösségből kirekesztett, félt figura mivolta tett vonzóvá.
A beszélgetés mélyebben is feltárta a regény mögött meghúzódó hatalmi rétegeket. Vajna szerint a képviseleti demokrácia egyik sajátos jelensége, hogy az egyén hajlamos „kiszervezni” a politikát másoknak.
A választással az ember mintha lemondana a közvetlen részvételről, ám a regény szereplői – egyszerű mesteremberek és parasztok – sokkal közvetlenebb viszonyban állnak a közösség sorsát alakító döntésekkel. Bár nem használták a mai értelemben vett »politika« kifejezést, cselekedeteiket mégis átszőtte a hatalomtechnikai gyakorlat.
Az írói kutatómunka során Vajna meglepetten tapasztalta, hogy az 1300-as évek felkelései nem csupán éhséglázadások voltak, hanem a résztvevők már akkor is a szabadságot kiabálták.
Nincsen akkora különbség a középkori és a mai ember között: az igazság mindkét korban képlékeny marad. Olyan az igazság, mint a kilégzés, mindenki máshonnan nézi, és végső soron egy nézőpont sem számít a végeredmény tekintetében.
Bár a középkori eszmefuttatás magával ragadó volt, a fesztivál pezsgése továbbhúzott minket. Kíváncsiak voltunk a stand-upos vénával megáldott írókra is, ezért – bár sajnáltuk otthagyni a diskurzust – átmentünk a nagyszínpadhoz.
Itt Tóth Marcsi már benne volt a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!