Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hatalmas érdeklődés kísérte Spiró György legújabb kötetének bemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a közönség annyira megtöltötte a dísztermet, hogy egy második helyiségben kivetítőn nézték a programot a későn érkezők. Az esemény nem csupán könyvpremier, hanem a szerző 80. születésnapjának méltó megünneplése is volt – Spiró ugyanis 2026. április 4-én tölti be a nyolcvanadik életévét. A barátok és pályatársak körében rendezett esten a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb korszakát idézték fel.
A 86-os esztendő sűrűsége
A rendezvényt Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója nyitotta meg, aki felidézte a szerzővel való évtizedes munkakapcsolatát és azt a precizitást, amellyel Spiró a kéziratait gondozza. Az igazgatónő kiemelte, hogy a most megjelent, Repedt kályhámon macska ül című kötet egyfajta születésnapi ajándék is, amely az 1986-os év eseményeit sűríti magába.
A kötet alapjául szolgáló feljegyzések kapcsán Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője és az est moderátora rámutatott, hogy Spiró életében a naplóírás sosem öncélú vallomás, hanem mindig egyfajta külső sokk vagy sorsfordító esemény hatására indult el. Az író három jelentős napló-korszakot különített el: az első édesapja betegségéhez kötődött, a harmadik a szolnoki színházigazgatás nehéz éveihez, a most megjelent „középső” pedig az 1986-os esztendő sűrűségéhez.
Spiró őszintén vallott arról, hogy alkatilag távol áll tőle az alanyi naplóírás vagy az önreflexív líraiság. Az írás számára sokkal inkább a tények rögzítését és a realitáshoz való ragaszkodást jelenti, mintsem érzelmi kitárulkozást. Bár Szegő János emlékeztette rá, hogy abban az időben még „gyakorló versíró” is volt, Spiró gyorsan lehűtötte a kedélyeket.
Költői korszakomban sem a saját »lírai énemet« szólaltattam meg, a verseim valójában stílusgyakorlatok, különböző kitalált karakterek hangján megszólaló szerepversek voltak.
Ez a szemlélet vezette át a drámaírás világába is, ám ez a módszer a magánéletében sokszor okozott feszültséget, mert a közönség hajlamos volt azonosítani őt a szereplőivel. „Úgy gondolják, ha én írok egy ilyen ravasz, Major Tamásra emlékeztető színészt, akkor az én vagyok.” Spiró szerint ez a kényszeres azonosítás a „magyar líra túl nagy terhe”, egy kegyetlen romantikus hagyomány, amivel szemben a lengyel költészet intellektuális távolságtartása hatott rá felszabadítólag.
Titkos éjszakai kaland
A köszöntők sorában Margócsy István irodalomkritikus állt a színpadra, aki beszédében a közel fél évszázados közös szakmai utat és a monumentális életmű egységét méltatta. „Egy jelentős író életét a művein keresztül kell látni. Az irodalomnak aligha van olyan szeglete, amelybe ne avatkozott volna bele.” A kritikus szerint Spiró regényei és drámái gyakran tragikus hangoltságúak, míg szatírái és „jámbor törvényjavaslatai” szinte látnokian jövendölték meg azt a „szép új világot”, amelynek ma mindannyian szereplői és nézői vagyunk.
Az est egyik legszemélyesebb pillanatát Máté Gábornak köszönhettük. Beszédében a „színész szemszögéből” rajzolt portrét, nem spórolva a kulisszák mögötti anekdotákkal. Felidézte, hogyan vette meg azonnal a kötetet, és kereste benne az 1986-os kaposvári emlékeket, köztük az író egyik titkos éjszakai kalandját – bár a „titkos szerető” kiléte homályban maradt. Máté Gábor őszintén beszélt arról is, hogy a színészek sokszor fanyalogva fogadták Spiró „lakhatatlanul megírt” drámáit, amelyekből mégis a legnagyobb alakítások születtek.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!