Az 1920-as években Párizsba utazott, és olyan művészekkel került kapcsolatba, mint Pablo Picasso, René Magritte és Joan Miró: ez vezetett Dalí első szürrealista korszakához is. A legismertebb képe talán az olvadó órákat ábrázoló, 1931-ben készült Az emlékezet állandósága. Francisco Franco fasiszta vezető spanyolországi felemelkedése a művész kizárásához vezetett a szürrealista mozgalomból, de ez nem akadályozta meg őt az alkotásban.
Megszállottan festette a bujaságot, a halált és a hanyatlást, tükrözve kora pszichoanalitikus elméleteinek ismeretét és szintézisét. Dalí munkássága – amely nyilvánvalóan önéletrajzi anyagból és gyermekkori emlékekből is merít – tele van gyakran készen értelmezett szimbolizmussal –
Dalí a szürrealista André Breton automataelméletét vallotta, de végül a tudatalatti által létrehozott, „paranoiakritikusnak” nevezett rendszer mellett döntött, ami olyan állapot, amelyben az ember képes […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!