Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Hitel Kiadó jól időzítette a megjelenést: a választási kampány miatt az egész ország ki van plakátolva Volodimir Zelenszkij arcával, miközben az ukrán – ezzel párhuzamosan az orosz – beavatkozás kérdése, valamint az, hogy az ukrán elnök megfenyegette Orbán Viktort, gyakorlatilag marketingkampányként szolgál a könyvnek.
A budapesti könyvbemutatón itt volt a szerző, Konsztantyin Bondarenko ukrán újságíró, aki Demkó Attila biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetőjével beszélgetett.
Korlátozott mozgástérben Zelenszkij
Konsztantyin Bondarenko szerint pályája kezdetén Volodimir Zelenszkijre a külső politikai erők még nem tudtak érdemi befolyást gyakorolni. Mára azonban az ukrán elnök mozgástere jelentősen beszűkült: egyre kisebb mértékben képes alakítani a belpolitikai folyamatokat, miközben a rá nehezedő nemzetközi elvárások erősödnek. Ezt az egyensúlytalanságot a belpolitikában egyre határozottabb, autoriter eszközökkel próbálja kezelni, külpolitikáját pedig nagymértékben meghatározza a nagyhatalmi elismerés és támogatás megszerzésének kényszere.
Demkó Attila arról beszélt, hogy Volodimir Zelenszkij erőteljes személyiség, aki nem tekinthető pusztán bábfigurának. Mint fogalmazott, ez a bemutatott kötetből is egyértelműen kirajzolódik.
Ugyanakkor ő is hangsúlyozta: az ukrán elnök mozgásterét jelentős külső és belső kényszerek határozzák meg. Zelenszkij döntéshozatali szabadsága erősen korlátozott, mivel számos lépést belpolitikai okokból akkor sem tudna megtenni, ha egyébként szándékában állna. Hasonló korlátok érvényesülnek a külpolitikában is. Mindez nem az államfő személyes gyengeségéből fakad, hanem abból a geopolitikai és belpolitikai helyzetből, amelyben Ukrajna jelenleg van.
Miért maradt el a béke?
Konsztantyin Bondarenko szerint Ukrajnában két meghatározó külső hatalmi tényező érvényesül: az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság befolyása. Ez a két politikai befolyás nemcsak a külpolitikai mozgásteret alakítja, hanem belső törésvonalakat is létrehoz. Volodimir Zelenszkij közvetlen környezetében egyaránt jelen vannak amerikai és brit orientációjú szereplők, és jelenleg az utóbbi csoport számít erősebbnek.
Bondarenko ezt azzal is alátámasztotta, hogy az ukrán elnök nemrég Londonban folytatott tárgyalásokat, ahol szerinte
olyan álláspontok kerültek előtérbe, amelyek inkább a háború elhúzódásával, mintsem a mielőbbi békekötéssel számolnak.
A szerző hangsúlyozta: az Egyesült Királyság ukrajnai befolyása nem új keletű, hanem évek óta épül. Felidézte, hogy 2020 októberében – még a háború kitörése előtt – Zelenszkij Londonba látogatott, ahol nemcsak hivatalos politikai szereplőkkel, hanem az MI6 vezetőjével is tárgyalt. Ez a találkozó fordulópontot jelentett Ukrajna külpolitikai orientációjában.
Az újságíró kitért a 2022 tavaszi eseményekre is. Állítása szerint a háború első szakaszában még reális esély mutatkozott az orosz–ukrán tárgyalások révén a konfliktus lezárására, ám Boris Johnson akkori brit miniszterelnök kijevi látogatása után a háború folytatása került előtérbe. Bondarenko úgy látja, hogy ez a döntés hosszú távon is meghatározta az ukrán vezetés irányvonalát.
Hozzátette:
miközben Donald Trump a konfliktus lezárását és a béketárgyalások előmozdítását szorgalmazza, több európai vezető inkább a harcok folytatásával számol.
Zelenszkij jelenleg inkább ezeket az álláspontokat követi. Bondarenko könyvében részletesen is foglalkozik azzal, hogy az ukrán elnök miért a brit irányvonalat választotta, és milyen okok vezettek a tárgyalások megszakadásához.
Demkó Attila szerint is a könyv egyik kulcsfejezete a 2020. októberi londoni látogatás, amely során Volodimir Zelenszkij találkozott az MI6 vezetőjével. A biztonságpolitikai szakértő felidézte: kijevi forrásokból származó értesülések szerint a megbeszélésen akár kompromittáló információk is szóba kerülhettek. Mint hangsúlyozta, ezek az állítások nem ellenőrzöttek. Hozzátette: már önmagában az is szokatlan, hogy egy hivatalban lévő államfő egy másik ország hírszerző szolgálatának vezetőjével folytat egyeztetést, ami szerinte indokolttá teszi az esemény kiemelt jelentőségét.
Demkó is úgy véli, ez a találkozó fordulópontot jelenthetett az ukrán politika irányváltásában. Emlékeztetett arra, hogy Zelenszkij 2019-es választási kampányát még a béketeremtés ígérete határozta meg, és hivatalba lépése után egy ideig a donbászi rendezés, valamint a nagyobb háború elkerülése mellett érvelt. Később azonban érezhető változás következett be retorikájában, amelyben egyre inkább megjelentek a korábbi ukrán vezetéshez, illetve a nyugatukrán nacionalista irányvonalhoz köthető elemek. Felidézte azt is, hogy Zelenszkij orosz anyanyelvű politikusként kezdetben gesztusokat tett a kisebbségek, így a magyar közösség felé is.
A szakértő a 2022 tavaszi eseményeket is kulcsfontosságúnak nevezte. Szerinte a háború első szakaszában több tényező együttesen alakította a döntéshozatalt. Egyrészt a nyugati – köztük brit – jelzések, amelyek a harc folytatására ösztönöztek, másrészt az orosz erők Kijev környékéről történő visszavonulása, amely azt a benyomást kelthette, hogy Oroszország katonailag nem képes fenntartani a nyomást. Demkó hangsúlyozta: ez a visszavonulás nem tekinthető tárgyalási gesztusnak, sokkal inkább logisztikai és hadműveleti korlátok következménye volt.
Kitért arra is, hogy a háború első napjaiban az ukrán vezetést sokkolta a jelentős emberveszteség, ami szintén befolyásolta a döntéseket. Később azonban, amikor az orosz erők gyengébbnek tűntek a vártnál, és a nyugati támogatás kilátása is erősödött, megváltozott a helyzet megítélése.
Demkó Attila szerint ezek a tényezők együttesen vezettek oda, hogy a konfliktus korai szakaszában megnyíló tárgyalási lehetőség végül nem vezetett konkrét megállapodáshoz. Mint mondta, a 2022. márciusi törökországi egyeztetéseken az ukrán delegáció tagjai már közel érezték a megállapodást – ezt saját elmondása szerint több, a tárgyalásokon részt vevő forrástól is hallotta –, ám a folyamat végül megszakadt.
Konsztantyin Bondarenko szerint amikor 2022 tavaszán az ukrán fél Törökországban tárgyalóasztalhoz ült, már egyfajta diplomáciai sikerélmény hatása alatt álltak. Az újságíró úgy véli, hogy a korai egyeztetések során olyan megállapodás körvonalazódott, amelynek értelmében Ukrajnának csak a Krím elvesztését kellett volna beismernie, a megszállt területek többsége, amelyek ma orosz kézen vannak, visszakerültek volna Ukrajnához, a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok pedig továbbra is csak néhányak által elismert szakadár államok lettek volna, nem pedig Oroszország részei, mint most az orosz alkotmány szerint. Ukrajnának azt is vállalnia kellett volna, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, jóllehet, az országot igazán senki sem várta a szövetség soraiban, és a csatlakozásra semmilyen garancia nem volt. Bondarenko hangsúlyozta: álláspontja szerint ezek a feltételek – különösen a jelenlegi helyzettel összevetve – kedvezőbbek lehettek volna Kijev számára.
Most azonban a vita már nem a háború előtti állapotok visszaállításáról szól, hanem arról, hogy Ukrajna milyen területi veszteségekkel számolhat a konfliktus lezárásakor.
Zelenszkij tragikus figurává vált
Demkó Attila a 2022 szeptemberében, a megszállt ukrajnai területeken – Donyeckben, Luhanszkban, Herszonban és Zaporizzsjában – megtartott, Oroszország által szervezett népszavazásokra is kitért. Rámutatott: ezek során Moszkva olyan térségekben hivatkozott lakossági felhatalmazásra, amelyeknek még a teljes ellenőrzését sem gyakorolta, így szerinte az eljárások nem felelnek meg a népszavazás alapvető kritériumainak.
A biztonságpolitikai szakértő egyetértett Bondarenko azzal az állításával, hogy Ukrajna tárgyalási pozíciói az idő előrehaladtával romlottak. Ennek egyik oka, hogy
Oroszország egyre több erőforrást fordít a háborúra, és minél nagyobb a befektetett politikai és katonai tőke, annál kevésbé valószínű a jelentős engedmények megtétele.
Demkó szerint a konfliktus alakulása tragikus pályára állt, amit a bemutatott kötet is érzékletesen ábrázol. Úgy véli, az ukrán vezetés hosszú ideig nem számolt a háború kitörésének reális esélyével, és nem mérte fel megfelelően a helyzet súlyát. A háború kezdetét követően pedig a döntéshozatalban egyre inkább a remény és a külső támogatásba vetett hit játszott meghatározó szerepet.
A szakértő úgy látja,
Volodimir Zelenszkij ebben az értelemben tragikus karakterként értelmezhető: olyan vezető, aki hisz abban, hogy Ukrajna győzhet, és abban is, hogy Oroszország felett aratott győztesként kerülhet be a nemzeti emlékezetbe.
Ezzel kapcsolatban Bondarenko felidézte: Volodimir Zelenszkij már 2023 októberében, a New York Timesnak adott interjújában arról beszélt, hogy lényegében ő az egyetlen, aki hisz Ukrajna győzelmében. Az ukrán újságíró szerint ez a kijelentés jól mutatja az elnök gondolkodásmódját, amelyet ebben az összefüggésben kifejezetten erős meggyőződés, már-már fanatizmus jellemez.
Bondarenko úgy fogalmazott, Zelenszkij a korszak sajátos „terméke”: nem a hagyományos politikai pályáról érkezett, hanem színészként és humoristaként vált ismertté, karrierje során Oroszországban is szerepelt. Emlékeztetett arra is, hogy Zelenszkij a politikai pályára lépése előtt és azt követően is sokáig a kiegyensúlyozott, együttműködésre épülő ukrán–orosz kapcsolatok fontosságáról beszélt.
A szerző szerint a 2019-es elnökválasztás eredménye – amikor Zelenszkij a szavazatok mintegy 73 százalékát szerezte meg – elsősorban a korábbi politikai elit elutasítását tükrözte. A választók nem annyira Zelenszkij mellett, mint inkább Petro Porosenko (2014 és 2019 között töltötte be Ukrajna államfői posztját) ellen voksoltak. Zelenszkij kampányának központi ígérete a háború lezárása volt.
Bondarenko hangsúlyozta: hivatalba lépését követően az ukrán elnök viszonylag rövid időn belül szembesült a politika működésének korlátaival. De továbbra is ragaszkodott saját elképzeléseihez, és azokat – akár intézményi és jogi eszközök igénybevételével is – igyekezett érvényesíteni. Kifejtette:
Zelenszkijt elsősorban az érdekli, hogy ő mit akar és nem az, hogy mit szabad.
Ha az akaratának útjába állnak a törvények, akkor megkerüli azokat, ha az alkotmány, akkor az alkotmányt hagyja figyelmen kívül, ha a jogrendszer nem enged valamit, akkor át kell alakítani azt, és mindezek ellenére továbbra is meg van győződve arról, ezek teljesen használható eszközök, mivel ő helyesen cselekszik és pontosan emiatt tölti be az elnöki tisztséget.
A választók elhitték, hogy A nép szolgája valósággá válhat
Demkó Attila szerint Volodimir Zelenszkij […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!