Az adott ügy szerint a társaság országosan értékesít üzlethálózatában és internetes webshopon keresztül – egyebek mellett – jellemzően 100.000 Ft és 500.000 Ft közötti vételáron elektronikai árucikkeket fogyasztónak minősülő, lakossági vásárlóinak.
Az áruk ellenértékét a vevők egy összegben, vagy 6-22 hónap közötti időszak alatt részletekben kifizetve tudják jelenleg megvásárolni. Utóbbi esetben a vételárat – 0 Ft vagy a vevők által rugalmasan megválasztott magasabb összegű kezdőrészlet megfizetése után – a futamidő alatt egyenlő részletekben fizetik meg, miközben a társaság a részletvételért kamatot, költséget nem számít fel. Az eszközök a megvásárlásukkor (azaz az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában) a vevők birtokába és tulajdonába kerülnek, függetlenül attól, hogy egyösszegben vagy részletekben fizetik ki a vételárat.
Az MNB következetesen képviselt álláspontja értelmében, amennyiben az ügyleti konstrukció gazdasági célja elsődlegesen nem az áruk értékesítése és ehhez járulékosan kapcsolódóan a kereskedelmi kölcsön nyújtása, hanem az áru értékéhez képest aránytalanul magas ügyleti kamat meghatározásával a kamatbevételből nyereség realizálása, akkor a fenti kivétel szabály szintén nem alkalmazható, és a tevékenység üzletszerű hitel- és pénzkölcsönnyújtásnak felel meg, melyet a pénzügyi intézménynek nem minősülő társaság nem végezhet. Amennyiben azonban a társaság által felszámított ügyleti kamat mértéke – az állásfoglalás-kérésben írtak szerint – nem aránytalanul magas, és a kereskedelmi kölcsönhöz kapcsolódó ellenszolgáltatás mértéke összességében sem az, lévén a kamat nem haladja meg a piacon hasonló eszközökre elérhető átlagos áruhitelek kamatát, illetve THM-jét, akkor a Hpt. fenti kivétel-szabálya megvalósulhat, így a társaság (kereskedelmi) kölcsönnyújtási tevékenysége nem minősül a Hpt. szerinti engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak.
Az Fhtv. szerint rendelkezéseit a fogyasztónak nyújtott hitelre kell alkalmazni. Fontos azonban, hogy e törvény értelmező rendelkezéseket rögzítő 3. § 5. pontja nem szűkíti le a hitelezők körét a pénzügyi intézményekre, mivel a hitelező fogalma alatt az olyan jogalanyt érti, „aki vagy amely önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében hitelt nyújt”. Ennek megfelelően az Fhtv. indokolása úgy fogalmaz, hogy a törvény hatálya főszabályként a fogyasztónak nyújtott hitelre terjed ki, függetlenül attól, hogy azt a hitelező pénzügyi szolgáltatásként nyújtja-e vagy sem.
Mindebből pedig az következik, hogy a fogyasztónak nyújtott, a Hpt.-ben meghatározott kereskedelmi kölcsönnek minősülő szolgáltatásra – függetlenül attól, hogy e tevékenység nem tartozik a Hpt. hatálya alá – kiterjed az Fhtv. hatálya, ezért a társaság kereskedelmi kölcsönnyújtási tevékenységére az Fhtv. előírásait alkalmazni kell. Így meg kell felelni a hitelekre vonatkozó kereskedelmi kommunikációra, a szerződés megkötését megelőző tájékoztatásra, a szerződés formai és tartalmai követelményeire stb. vonatkozó számos feltételnek.
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!