Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az uniós forrásokról szóló hazai vita többnyire két véglet között ingadozik. Az egyik szerint az EU-pénz szinte automatikusan növekedést hoz, a másik szerint legfeljebb politikailag hasznos, gazdaságilag viszont túlértékelt pénzcsap. A kutatási eredmények alapján egyik leegyszerűsítés sem pontos, az Indexnek most Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója arról beszélt, hogy a kohéziós politika összességében valóban képes támogatni a növekedést és a felzárkózást a kevésbé fejlett tagállamokban, de a hatása erősen attól függ, milyen intézményi és gazdaságpolitikai környezet fogadja a forrásokat.
A legfontosabb kérdés az, hogy az uniós pénzek fel tudják-e gyorsítani a felzárkózást, és a fogadó gazdaságban megvan-e egyáltalán a termékeny talaj. Az Európai Bizottság legfrissebb, kilencedik kohéziós jelentése szerint a 2014–2020-as időszakban a kohéziós politika az összes állami beruházás közel 13 százalékát adta az EU-ban, a kevésbé fejlett tagállamokban pedig 51 százalékát. „Ez önmagában mutatja, hogy nem periferikus eszközről, hanem számos országban a közberuházási kapacitás egyik fő pilléréről van szó” – összegezte Pásztor Szabolcs.
A Bizottság modelljei szerint a 2014–2020-as és a 2021–2027-es programok minden elköltött 1 eurója 2030-ra mintegy 1,3 euró többlet-GDP-t termelhet, a hosszabb távú hatás pedig még ennél is nagyobb lehet.
Ezek persze modellezett számok, nem mechanikus törvények, de arra jók, hogy jelezzék, a kohéziós politika makrogazdasági értelemben számottevő eszköz volt, és marad is. A döntő kérdés azonban nem az, hogy jön-e pénz, hanem az, hogy milyen csatornákon keresztül hat a növekedésre. Az utóbbi időszakban sokan főleg a közvetlen és rövid távú makrogazdasági hatást emelik ki: javuló finanszírozási helyzet, alacsonyabb hozamnyomás, később gyorsuló beruházási aktivitás.
Ez fontos, ugyanakkor a tudományos irodalom szerint a hosszabb távú növekedési hatás legalább ennyire azon múlik, hogy a források termelékenységet vagy versenyképességet javító beruházássá alakulnak-e. Más a hatása annak, ha a forrás infrastruktúrát, tudást, innovációt és vállalati versenyképességet erősít, és más annak, ha elsősorban széttöredezett, alacsony multiplikátorú projektekre megy el. A legjobb eredmény ott várható, ahol a forrásokat nem pusztán elköltik, hanem termelékenységet emelő beruházássá válnak.
Nem a pénz számít, hanem a rendszer, amibe öntik
„Itt jön be az első valóban fontos feltétel, mégpedig az intézményi minőség. Az EKB egyik friss tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy az EU-források növekedési hatása érdemben függ az intézményi minőségtől: az erősebb intézményekkel rendelkező országok többet profitálnak belőlük, a gyenge intézményi környezet viszont leronthatja vagy akár ki is olthatja a pozitív hatást” – mondta Pásztor Szabolcs.
Ez egybevág az egyéb kutatási eredményekkel, amelyek az adminisztratív kapacitást, a korrupciókontrollt, a programozási minőséget és a végrehajtási képességet a siker alapfeltételei közé sorolják.
Vagyis az Európai Uniós pénz nem helyettesíti a jól működő államot és intézményi környezetet, hanem akkor hasznosul jól, ha ezek jól működnek.
Pásztor Szabolcs szerint a második kulcsfeltétel a koncentráció és a stratégiai fókusz. A kohéziós politika nem attól lesz sikeres, hogy sok szereplő kap belőle valamennyit, hanem attól, hogy világos növekedési logika mentén osztják el. Ha a pénz túl sok apró, politikailag könnyen kommunikálható, de gazdaságilag gyenge projekt között oszlik szét, a hatás elpárolog. A szétaprózott felhasználás gyengíti a növekedési eredményt, míg az infrastruktúra, humán tőke, üzleti környezet és közszolgáltatások közötti jó egyensúly erősíti azt.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!