Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szociális kompetenciák fejlesztése a hátránykompenzáció egész rendszerében kulcsfontosságú, mert a szociális kompetenciák fejlesztésével javulnak az egyén esélyei a társadalmi érvényesülésben, például a jobb kommunikáció vagy a fejlettebb önszabályozás révén – derül ki egy erről szóló tanulmányból.
Az esélyegyenlőség biztosítása és a hátránykompenzáció működtetése az oktatáspolitika igencsak fontos feladata – jegyzik meg a tanulmány szerzői. Miközben a hátránykompenzáció nemcsak maguknak a hátrányos helyzetűeknek, de az egész társadalom számára nyilvánvalóan közös érdek, a megvalósítás alapelveiről és mikéntjéről élénk szakmai diskurzus folyik. A személyre szabott figyelem, a személyes erények és erősségek észrevétele és elismerése és a boldoguláshoz szükséges, de a hátrányba született személy által nem birtokolt kompetenciák, illetve társas kompetenciák fejlesztése, valamint a mindehhez szükséges bőséges erőforrások biztosítása nélkül pusztán a csoportalapú lemaradások némi kompenzációjába fektetett erőfeszítés nem képes meghozni a hátrányos helyzetből való tényleges kiemelkedést és növekedést – állapítják meg.
Az A szociális kompetenciák szerepe a hátránykompenzációban, valamint a hátránykompenzáció elvei és gyakorlata az oktatásban Magyarországon a 21. században című tanulmányt
– Bihari Ildikó, a Debreceni Egyetem szociológiai és szociálpolitika tanszékének vezetője, az MTA-DE Falusi Kisiskolák Leszakadó Térségekben Kutatócsoport tagja;
– Kovács Judit, a Debreceni Egyetem szociál- és munkapszichológiai nem önálló tanszék vezetője, az MTA-DE Falusi Kisiskolák Leszakadó Térségekben Kutatócsoport tagja; valamint
– Tibori Tímea, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont, valamint az MTA-DE Falusi Kisiskolák Leszakadó Térségekben Kutatócsoport tagja jegyzi.
A Falusi Kisiskolák Leszakadó Térségekben nevű, az MTA által támogatott közoktatási kutatócsoport a hátrányos helyzetű régiókban működő falusi kisiskolák alsó tagozatosainak hivatott kidolgozni egy szociokulturális lemaradásukat kompenzáló, tudományos bázison nyugvó fejlesztő programot.
Kulcsszerepben a szociális kompetenciák
Az elején érdemes kitérni arra, mit jelent a hátránykompenzáció. Lényegében olyan intézkedésről, támogatási rendszerről van szó, melynek célja, hogy csökkentse, ellensúlyozza bizonyos társadalmi, gazdasági vagy egyéni hátrányok hatását. A társadalmi hátrányok számos területen kiütközhetnek, így többek között az oktatásban, a munkaerőpiacon vagy épp a szociálpolitikában is jelen lehetnek.
Jelen tanulmány az oktatásra fókuszál. A szerzők rámutatnak, hogy
az egyén szociális kompetenciáinak fejlesztésével javulhatnak a társadalmi érvényesülés esélyei. Ehhez elengedhetetlen, hogy a közoktatás az esélyegyenlőség terepe legyen.
A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása kiemelten fontos feladat minden modern társadalomban. Magyarországon az oktatáspolitika az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül, miközben az esélyegyenlőség biztosítása és a hátránykompenzáció folyamatosan napirenden van.
A szociális kompetenciák fejlesztése az egyik legfontosabb tényező a társadalmi mobilitás elősegítésében. A tanulmány különböző kutatások alapján rámutat, hogy
akik hatékony kommunikációs és együttműködési készségekkel rendelkeznek, nagyobb eséllyel tudnak sikeresen beilleszkedni a munkaerőpiacra, és érhetnek el magasabb társadalmi státuszt.
A hátrányos helyzetű gyermekek azonban gyakran olyan szociális környezetben nőnek fel, amely kevésbé támogatja e készségek kialakulását. A szociális kompetenciák fejlesztése ezért nem csupán egyéni, hanem társadalmi szintű feladat is, amely az oktatási rendszer átfogó reformját és támogatási mechanizmusok bevezetését igényli.
Integráció helyett szegregációs probléma
Az elmúlt harminc évben Magyarországon számos oktatáspolitikai változás történt, amelyek a hátránykompenzációt és az esélyegyenlőség biztosítását célozták. A rendszerváltás után a közoktatási rendszer reformjai a nyugati mintákat igyekeztek követni, azonban ezek a próbálkozások nem mindig érték el a kívánt eredményt.
A 2000-es években a kompetenciaalapú oktatás bevezetése és a hátrányos helyzetű diákokat célzó integrációs programok kerültek előtérbe. Ennek ellenére
az oktatási rendszer továbbra is jelentős szegregációs problémákkal küzd. A hátrányos helyzetű gyermekek aránya egyes iskolákban kimagaslóan magas, míg más intézményekben alig van jelen.
A tanulmány rávilágít az integráció és az inklúzió közötti különbségre. A két fogalmat gyakran összekeverik, holott alapvető különbségek vannak közöttük.
- Míg az integráció azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű diákok a többségi diákokkal együtt tanulnak,
- addig az inklúzió azt is feltételezi, hogy az oktatási rendszer alkalmazkodik az egyéni szükségletekhez, és biztosítja a megfelelő támogatást minden gyermek számára.
A magyar oktatási rendszerben az integráció sok esetben nem valósult meg teljes mértékben, köszönhetően többek között a megfelelő erőforrások hiányának. A pedagógusok továbbképzése, az iskolai infrastruktúra fejlesztése, továbbá a támogató programok kiépítése mind kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy a hátránykompenzáció valóban eredményes legyen.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!