A Ficzere podcast legújabb vendége Gazsi Zoltán volt, aki történetén keresztül nem egyszerűen egy betegség krónikáját meséli el, hanem egy gondolkodásmódét: miként alakult át egy ember viszonya a testéhez, a döntéseihez és a saját életéhez, amikor a kontroll illúziója megszűnik.
A történetében a rák nem pusztán orvosi kérdés, hanem egyfajta tükör – életmód, kapcsolatok, vezetői attitűd és belső hit egyszerre kerül mérlegre.
A beszélgetésben szóba kerül, meddig tart az orvoslás határa, és hol van az egyéni felelősség, miközben egyetlen kérdés húzódik a háttérben: mit jelent valóban élni, amikor az idő végesnek tűnik.
Gazsi Zoltán, az Eisberg egykori ügyvezető igazgatójának története a rák elleni hosszú, hullámzó küzdelemről szól, amely nemcsak őt, hanem a családját is komoly próbatétel elé állítja. Mégis, a vele és feleségével áradó nyugalom és összetartozás kulcsszerepet játszik abban, hogy ilyen állapotban van.
Nyíltan vállalta betegségét, és őszinteséggel vezette végig ezt a helyzetet a munkahelyi közösségében is.
Gazsi Zoltán a beszélgetésben többek között arról is szót ejtett:
- „Jól vagyok, valahogy én azt gondolom, hogy most megint ilyen főnixmadár jelleggel élek” – mondta Gazsi, aki ezzel a gondolattal megadta a beszélgetés alaphangját: nem lineáris gyógyulástörténetet hallunk, hanem hullámzást. A „főnix” metafora végig visszaköszön – nem egyszeri feltámadásról van szó, hanem ismétlődő összeomlásokról és újraépülésekről. Ez segít megérteni, hogy a betegséggel való együttélés nem „megoldás”, hanem folyamatos alkalmazkodás.
- „Az ok-okozati sort nem fogom megtalálni, de az, hogy én mit gondolok róla, az nagyon fontos.” Itt válik el a külső és belső valóság. A beszélgetés egyik kulcsállítása: nem biztos, hogy objektíven megérthető, miért alakul ki egy betegség, de a személyes narratíva mégis meghatározó. Ez a gondolat később visszakapcsol a döntésekhez és a gyógyulási stratégiákhoz is – a saját értelmezés cselekvést generál.
- „Én elfogadom a diagnózist, de a prognózist nem fogadom el” – fejtette ki, majd hozzátette, számára tulajdonképpen ez a gondolat egy működési elv: mi az, amit elfogadunk (tények), és mi az, amiben mozgásteret hagyunk (kimenetel). A beszélgetés egészében ez a különbségtétel adja a „vezetői” gondolkodás alapját, és a betegség kezelésében is.
- „Ha Andi nincs, meg a család nincs, én már nem vagyok.” Gazsi rengeteget beszélt a család erejéről, és világossá tette, hogy a „belső erő” mögött külső struktúrák állnak. A család nála nem háttér, hanem aktív tényező a túlélésben. Később ezt árnyalja azzal, hogy a támogatásnak határai is vannak.
- „Az én életemnek én vagyok a hőse.” Ez a mondat a beszélgetés egyik gondolati csúcspontja. A „hős útja” keretében értelmezve a betegséget Gazsi visszaveszi az irányítást – nem az események felett, hanem a válaszai felett. Fontos, hogy ez nem az orvoslás elutasítása, hanem a felelősség megtartása.
- „Ha betartok mindent, amit az orvosok mondanak, akkor sem vagyok itt” – mondta, de hangsúlyozta azt is, hogy nem az orvoslás ellen szól ez a kijelentése, hanem annak korlátaira mutat rá. Szerinte az életmód, mentális állapot, döntések, kapcsolatok – nem redukálhatók protokollokra. Ugyanakkor a beszélgetésben többször hangsúlyozta, hogy nagyon hálás, hiszen az orvosok nélkül már nem élne.
Korábbi adások:
- A Ficzere egészségügyi podcast debütáló adásában a kétszeres fitneszvilágbajnok, Béres Alexandra volt Ficzere Andrea neurológus főorvos vendége. A beszélgetést itt tekintheti meg.
- Egy korábbi adásban Király Linda volt a vendég. A népszerű énekessel – aki már legalább négyszer kezdett új életet – készült beszélgetést ide kattintva követheti.
- Korábban Szirtes Tamás is beszélt Ficzere Andreával. A legendás rendező számos olyan témát érintett, amely mélyen érinti a színház világát és a színészi munka nehézségeit. Az adást itt tudja megtekinteni.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!