A budapesti éjszaka sosem volt a nyugalom szigete, de az elmúlt időszakban különösen feszültté vált a viszony a hatóságok, a szórakozni vágyó fiatalok és a klubtulajdonosok között. A sajtót bejárták a hírek a drograzziákról, a hirtelen bezárt szórakozóhelyekről és a tragikus kimenetelű erőszakos cselekményekről. A közvélemény és a politika gyors megoldásokat követel, a klubok üzemeltetői pedig sokszor úgy érzik, hogy egyfajta bűnbakszerepbe kényszerültek egy olyan társadalmi probléma miatt, amelynek gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak a szórakozóhelyek falainál.
Mihály Gábor a Romkert vezetője azonban nem a kifogásokat keresi, tisztában van vele, hogy az üzemeltetők eszköztára véges, de vallja: a felelősségük ezzel együtt is hatalmas. Egy mélyreható beszélgetés során tárta fel, hogy egy felelős klubvezető miként próbálja felvenni a harcot a kábítószerek, a túlzott alkoholfogyasztás és az erőszak ellen egy olyan közegben, ahol a tesztoszterontól duzzadó indulatok mindennaposak.
Naivság lenne azt állítani, hogy bármelyik klubtulaj vagy üzemeltető meg tudja azt oldani, hogy ne legyen egy verekedés vagy egyéb más probléma, mert nem tud mindenki mellé egy portást rakni
– kezdi a helyzetértékelést Mihály Gábor, azonnal leszögezve, hogy a 100 százalékos biztonság a budapesti éjszakában is egy megfoghatatlan utópia. Az üzemeltető szerint egy olyan helyen, ahol egy átlagos napon körülbelül 30 alkalmazott dolgozik, fizikai képtelenség minden egyes sarokba, minden egyes vendég mellé őrt állítani.
„Illúzió azt állítani, hogy egy szórakozóhelyen nem jelennek meg tudatmódosító szerek, a vendégek akár már befolyás alatt is érkezhetnek. A kérdés az, mit teszünk ezek kiszűrésére és kezelésére” – magyarázza. Ugyanakkor rávilágít egy nagyon érdekes társadalmi kettősségre, egyfajta hipokrízisre is, ami a drogfogyasztást övezi Magyarországon. Felidézi, hogy sokszor ugyanazok az emberek, akik megengedően legyintenek, ha egy ismert ember esetében felmerül a kábítószer fogyasztás gyanúja, azonnali és kíméletlen hatósági leszámolást, „guillotine-t” követelnek a szórakozóhelyek ellen, független az okoktól, ha ott egy tragédia történik. Mihály Gábor szerint ez az elferdült gondolkodásmód nem segít a probléma megoldásában.
A kábítószer tiltott szer, a társadalom egészének problémája, amit nem lehet kizárólag a klubok nyakába varrni, de a kluboknak kötelességük megtenni mindent, ami a saját hatáskörükben lehetséges a visszaszorítására.
Példaként hoz fel olyan borzalmas eseteket, amelyek bár nem feltétlenül az ő szórakozóhelyükön történtek, de rányomják a bélyeget az egész iparágra: a karácsony és szilveszter között mellkason szúrt tizenöt éves lány esetét, vagy a tragikus, halálos kimenetelű ütést egy másik szórakozóhelyen. Ezek az események jogos aggodalmat keltenek a szülőkben, és Mihály Gábor szerint a kluboknak kutyakötelességük olyan környezetet teremteni, ami eloszlatja ezeket a félelmeket.
Az egyik legmegdöbbentőbb és egyben leginnovatívabb lépés, amit a Romkert a vendégek biztonsága érdekében bevezetni tervez, a „ginázás” (italba kevert drogok, GHB) elleni küzdelemhez kapcsolódik. Bár Mihály Gábor elmondása szerint náluk eddig nem volt tudomásuk ilyen esetről, a megelőzés mindennél fontosabb.

„Ezek nagyon egyszerű termékek, nagyon könnyen és egyértelmű, pontos és biztos eredményt kínáló azonnali teszttel, ami adott esetben egy pöttyintésből, az italból vett egyetlen csepp alapján azonnal megmondják, hogy tettek-e valamit valakinek az italába” – avat be a részletekbe a vezető. A terv nem kevesebb, mint hogy a klub területén, jól látható és könnyen elérhető helyeken ingyenesen elérhetővé tesznek majd ilyen gyorsteszteket a fogyasztóvendégek számára már az idei tavaszi nyitástól, és az egész szezonban biztostani fogják majd ezeket. Ez a látszólag apró intézkedés óriási pszichológiai és gyakorlati jelentőséggel bír. Nemcsak a vendégek – különösen a fiatal lányok – biztonságérzetét növeli meg drasztikusan, hanem elrettentő erővel is bír a potenciális elkövetők számára. Ráadásul, ahogy Mihály Gábor rámutat, a teszt azonnali visszajelzést ad:
Szinte real time kiderül, és ott, ahol mondjuk van 78 kamera, mint a Romkertben, egészen pontosan 5 perc alatt derítjük azt ki, hogy akkor ki volt az, aki ezt megcsinálta. Bízom benne, hogy ezekkel a gyorstesztekkel példamutatók, és egyben irányt szabók is lehetünk majd a hazai klubéletben és akár a fesztiválszervezők előtt is – azaz, mindenki érdeke és nagyon remélem, mások is követik majd a példánkat.
Ha már szóba kerültek a kamerák, itt érdemes elidőzni egy kicsit. A Romkert biztonsági koncepciójának gerincét egy elképesztően robusztus, professzionális megfigyelőrendszer adja. Jelenleg 78 darab kamera pásztázza a területet, de a legérdekesebb nem is a kamerák száma, hanem a rendszer felépítése. Mihály Gábor a korábbi tapasztalatait átemelve egy olyan rendszert épített ki, amely teljesen független a helyszíni személyzettől. „A kameraszoba egy teljesen másik kerületben van, a helyszíntől messze. Senki sem ismeri a kamerást, és senki sem tudja, hol van” – árulja el a titkot. Ennek a szeparációnak nagyon is racionális oka van: a megfigyelőrendszert így semmilyen formában nem lehet befolyásolni, lefizetni vagy megfélemlíteni. A kamerás ráadásul nemcsak a vendégeket, hanem a személyzetet is árgus szemekkel figyeli. Nézi, hogy a pultos tisztességesen dolgozik-e, a portás megfelelően végzi-e a munkáját, és hogy az üzletvezető a helyzet magaslatán van-e.
Hozzáteszi, hogy ez a gigantikus adatbázis és rögzített felvételtömeg nem öncélú megfigyelés, hanem szigorúan szabályozott, jogszerűen működő biztonsági kontroll. „Akinek nincs félnivalója, annak ez nem jelent problémát. Szükség esetén a felvételeket kiadjuk, és együttműködünk a hatóságokkal” – mondja határozottan. Sőt, a vezető külön büszke arra, hogy a rendőrséggel való együttműködésük példaértékű. Ha probléma adódik – legyen az egy egyszerű telefonlopás, vagy egy észrevétlen, de sérüléssel járó ütés –, a személyzet nem rest
akár 3-4 órát is visszapörgetni a felvételeket, hogy megtalálják az elkövetőt, akinek a képét és a videón nyomon követett mozgását aztán átadják a hatóságoknak.
A technológia mellett az emberi tényező a legkritikusabb. A biztonsági személyzet megítélése a társadalomban sokszor negatív, de Mihály Gábor reálisan látja a helyzetet: amikor baj van, és kezelni kell egy agresszív, ittas társaságot, oda fizikai erő is kell. „Küzdősportokból érkező srácok adják a portát mindenhol, hiszen ha baj van, meg kell oldani, de a cél az, hogy a helyzetek ne […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!