Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A választás utáni napokban egymást érik az elemzések, Csernus Imre azonban egészen más irányból közelített: szerinte a társadalmi állapotok megértéséhez nem politikai kategóriák, hanem önismeret, érzelmi intelligencia és tömeglélektan szükséges. A beszélgetésben arról beszélt, miért szakadt két részre az ország, hogyan alakul ki a „megváltóvárás”, és milyen veszélyek fenyegetik a győzteseket és a veszteseket egyaránt.
Két tábor, két szélsőséges lelkiállapot
Csernus a beszélgetés elején arról beszélt, hogy a választás után két, egymástól élesen eltérő érzelmi állapot alakult ki: az egyik oldalon csalódottság és értetlenség, a másikon öröm és felszabadultság. Ez önmagában nem probléma, hosszú távon azonban csak akkor kezelhető, ha csökken a kölcsönös ellenségképzés.
Az lenne a legfontosabb, hogy béke legyen. Rosszindulat és gonoszság nélkül. (…) Ami nagyon-nagyon hiányzik, az az összefogás. Az egymás sikerének való örülése.
A pszichiáter hangsúlyozta: a folyamatos politikai háborúskodás nem az országot építi, hanem a hétköznapi embereket gyengíti. Szerinte az együttműködés képességének újratanulása lenne a legsürgetőbb feladat.
A hatalom torzító hatása és a valóság elvesztése
A beszélgetés egyik fontos megállapítása, hogy a hatalom könnyen elszakít a valóságtól – nemcsak politikusokat, hanem bármilyen közösséget. Csernus ezt saját példáján keresztül is illusztrálta: elismerte, hogy pályája elején ő maga is belecsúszott a nagyképűségbe. Szerinte ha egy vezető vagy közösség túl sokáig él kritikátlan közegben, torz valóságérzékelés alakul ki. Ezt a jelenséget a „meztelen király” meséjével írta le: amikor mindenki fenntart egy látszatot, miközben a valóság nyilvánvalóan más.
Ebből kiindulva a választási eredményekre is reflektált: úgy látja, bizonyos politikai helyzetekben tömegpszichózis alakulhat ki, amikor a valóság helyett hiedelmek irányítják a gondolkodást. Ez különösen a vesztes oldalon jelenthet sokkot, de hosszabb távon a győzteseket is érinti – ha elhiszik, hogy „most már minden rendben van”.
A „megváltó” iránti igény és az önbizalom hiánya
A beszélgetés egyik legerősebb állítása szerint a társadalom jelentős része belső bizonytalansága miatt hajlamos erős vezetőket keresni, és feltétel nélkül hinni bennük. Ez a mechanizmus veszélyes, mert passzivitáshoz vezet: az emberek nem saját életük alakítóiként tekintenek magukra. A jelenség politikai szinten is megjelenik: egy vezetőre túlzott elvárások rakódnak, ami hosszú távon szinte elkerülhetetlenül csalódáshoz vezet.
A győztesek felelőssége és a „szalmaláng-effektus”
Csernus külön figyelmeztette a győztes oldalt: a választási siker nem végpont, hanem kezdet.
A szalmaláng-effektus azt jelenti, hogy fellángol a lelkesedés, aztán gyorsan kialszik.
Szerinte ha a társadalmi részvétel és a tudatosság nem marad fenn, ugyanazok a hibák ismétlődnek meg, mint korábban. Ebben nemcsak a politikusoknak, hanem a társadalomnak is felelőssége van.
A beszélgetésben kitért arra is, hogy a magyar társadalomban különösen erős a félelem és a konfliktuskerülés. Ez a mindennapi kommunikációban is megjelenik:
sokan már fiatalon megtanulják „puhítani” a véleményüket, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Csernus szerint ez hosszú távon torzítja a társadalmi működést.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!