Már 2007-ben is találkozhattunk a micro-retirement kifejezéssel Timothy Ferris könyvében, amit a négy órás munkarendről írt, amely akkoriban újkeletű dolognak számított. A 2010-es évek elején még nem lehetett hova tenni a mininyugdíj gondolatát, szükség volt egy bő évtizedre, hogy értelmet nyerjen. A Z generáció munkába állásával pedig ez meg is történt, így már magyarázatunk is van rá, hogy miről is van szó egész pontosan.
Mindannyiunk számára ismerős lehet az alkotói szabadság fogalma, ami talán a leginkább hasonlít a mininyugdíjhoz. Egy nagy különbség azonban van a kettő között:
Ez lenne a Z generáció spanyol viasza?
Világszerte mindenütt küzdenek a kiégés problémájával, azonban a Z generáció az első, amelyik igyekszik lépéseket is tenni ellene. Az aktívan dolgozó korosztályok közül ők azok, akiknek igazán fontos, hogy meglegyen az úgy nevezett work-life balance, vagyis a munka és a magánélet közötti egyensúly. Ezért képesek a végletekig is elmenni, legyen szó otthoni munkavégzésről, négynapos munkahétről, vagy egyéb megoldásokról, jelen esetben a mininyugdíj intézményéről.
Guy Thorton kutató meglátása szerint,
a fiatalabbak a mentális egészséget, a személyes kiteljesedést és a tartalmas élményeket helyezik előtérbe ahelyett, hogy hosszú távú karrierre és az előrelépésre összpontosítanának.
Úgy véli, a közösségi médiának óriási szerepe van a trend elterjedésében, mert a Z generáció ezeken a platformokon látta, mennyivel jobb úgy élni, hogy ugyan dolgozol is, de főképp utazgatsz, közben felfedezed a világot és önmagadat is. Thorton szerint egyáltalán nem rossz dolog elvonulni a munkaerőpiacról egy évre, mivel rengeteget hozzáadhat az életünkhöz. Azonban, itt nem csupán egy évről beszélünk, hanem egy életre szóló életmódváltásról. Az ugyanis, aki a mininyugdíj mellett dönt, a következőképpen alakítja át az életét: az illető dolgozik egy ideig úgy, mint minden ember, majd huzamosabb időre szabadságra megy. Mint a Guardian is írja,
egyes mininyugdíjasok azt tervezik, hogy minden három év munka után egy évet utazással töltenek hátralévő életükben.
Így tulajdonképpen soha nem vonulnak nyugdíjba teljesen, életük végéig dolgoznak, csak közbeiktatnak nagyobb lélegzetvételű szüneteket. Ezáltal úgy vélik, elérik céljukat, ami a tökéletes egyensúly és a kiégésmentes élet.
Talán nem ez a legjobb megoldás
Idehaza ez még annyira nem is jellemző, viszont a tengerentúlon annál inkább. Ennek okára Shanna Milford HR-szakember ad magyarázatot, miszerint 2025-ben az amerikai nyugdíjasok 13 százaléka visszatér a munkaerőpiacra megélhetési nehézségeik miatt. Így aztán a fiatalabbak úgy érzik, több szabadságuk van a pihenésre, hiszen lesz, aki elvégzi helyettük a munkát. Hozzáteszi, „a visszatérő nyugdíjasok tudást, szakértelmet és mentori képességeket is hoznak magukkal, amelyek segítenek áthidalni a készségbeli hiányosságokat, és hozzájárulnak fiatalabb munkatársaink képzéséhez és a stratégiai projektekkel kapcsolatos tanácsadáshoz”.
A nagy cégek és vállalatok már el is kezdtek különböző stratégiákat kidolgozni arra, miként alkalmazkodjanak ehhez a változáshoz. Milford úgy gondolja, részmunkaidős és projektalapú megbízásokkal abszolút […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/03/09/micro-retirement-alkotoi-szabadsag-z-generacio/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!