Peter Sloterdijk a kortárs filozófia egyik legeredetibb gondolkodója, aki magyarul idén megjelent könyvében, a Stressz és szabadságban nemcsak társadalmi korlátainkon elmélkedik, hanem a szabadságkeresés hagyományain is. Filozófiai eszmefuttatása közben Samuel Beckett műveit is megemlíti, mert a Nobel-díjas író mindig a szabadság lehetőségeit kereste, noha úgy is gondolta, „az élet nem egyéb, csak magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol nem változik a fény.”
Egyik kevésbé ismert műve az Eleutheria, aminek főhőse, Victor visszavonul szobájába, megszakít minden kapcsolatot családjával és jegyesével, hogy teljesen szeparálja magát a környezetétől, és így leljen rá a szabadságra. Belső utazás veszi kezdetét a négy fal között. De ezzel nincs egyedül, és nem is ő az első, aki „szobafogságos” kalandra adja a fejét.
Rousseau egy csónakban, a svájci Bieli-tavon „utazgatott” egy helyben: nem tett semmit, csak lebegett a vízen, és elmélkedett. Ezekből a filozofálgatásokból születtek késői értekezései. A paranoiás francia lángész szerint az ember eredendően jó, de a társadalom megrontja, vissza kell térni a természethez, vagy minimum megkötni a társadalmi szerződést, ami szabaddá teszi az embereket. De nagy mondata a szabadságról mégis az, hogy
nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.
Oblomov, Goncsarov 1859-ben született orosz hőse eszerint cselekedett: nem akarta elhagyni ágyát, így hát benne maradt. Rengeteg terve, gondolata, társadalmi reformtörekvése volt – fejben. Mert gyakorlatilag nem tett semmit, csak hevert álló nap. De ez a passzivitás az ő kiállása a felszínes és hangos világgal szemben. Egy idilli állapotot keres, de mivel nem találja kint, visszavonul egy csöndes belső emigrációba. Birtoka közben lepusztul, élete teljes tunyaságba fordul, de ezt ő választja magának, ez az ő szabadsága és utazása volt.
Voyage, voyage
Kevésbé ismert Xavier de Maistre 1790-es nagy kalandja, az Utazás a szobám körül, amire szintén Peter Sloterdijk kis esszéjében bukkanhatunk. A katona szerzőt egy párbaj utáni büntetés késztette 42 napos szobafogságra, ekkor alkotta meg egyedülálló művét, amely így kezdődik:
Nekivágtam egy negyvenkét napos utazásnak a szobám körül…
Először felsorolja, miért is olyan praktikus ez a 4 fal közötti utazás, ingyenes, veszélytelen és kényelmes. Felállítja az útitervet is: rövid szakaszokban tart majd, és nem lesz, ami megállítsa. Az ő utazása során nemcsak szobáját fedezi fel, de saját lelkét, belső világát is, mint írja, „nincs csábítóbb mulatság, mint nyomon követni gondolatainkat, ahogy a vadász üldözi zsákmányát, nem vágyódva kitűzött útra. Így magam is, ha szobámban utazgatok, ritkán futok be valamely egyenes vonalat […], ha esetleg fotelemmel találkozom, nem csinálok sok teketóriát, hanem rögtön belehelyezkedem”.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!