Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kilenc óra előtt néhány perccel még csak 21 Celsius-fokon állt a hőmérő higanyszála. Azaz úgy állt a dolog, ha az a néhány felhő továbbra is képes lesz eltakarni a napot, meglehet a budapesti atlétikai világbajnokságon az első olyan délelőtti program, amikor nem vágja arcon a meleg az érdeklődő nézők, és a csúcsteljesítményre készülő indulók mindegyikét. Ez pedig – legalább a program első harmadában – szegről-végre így is alakult: mikor háromnegyed tízkor a Közvágóhíd állomásra gördült az 1-es villamos kocsija, még mindig nem volt több 27 foknál.
A Nemzeti Atlétikai Centrumban a tízpróbázóké volt a főszerep délelőtt, előbb 100 méteres síkfutásban, majd távolugrásban és súlylökésben feszültek egymásnak a résztvevők. A programot pedig két „magyaros” szám, a női magasugrás és a férfi gerelyhajítás tette teljessé – előbbiben a honvédos Fekete Fédrával, utóbbiban a ferencvárosi Herczeg Györggyel a mezőnyben.
A 25 esztendős Fekete a mezőny jelentős részével ellentétben ráugrott a 175 centire, az önbizalom-növelő ugrás után második kísérletből átrepült a 180-ra tett léc felett is. Utóbbi alaposan meghozta a közönség hangját is – a nézők addig leginkább az észt tízpróbázók bemutatásakor jöttek lázba, köszönhetően annak is, hogy a rajtvonal magasságában rengeteg baltikumi drukker foglalt helyet, buzdítandó sajátjait. Az alsó szint félig, a felső karéj szűk harmadig telt meg fél tizenegyre. A 185 centire – az idei szabadtéri legjobbjára – tett léccel már meggyűlt a Honvéd üdvöskéjének a baja: hiába a közönség ütemes tapsa és biztatása, harmadik nekifutásra is leverte, így búcsúzott a selejtező további küzdelmeitől.
Az utolsó kísérlet nem volt rossz, de a másik két ugrásban nem volt meg a valódi esély. Sajnálom, hogy nem jött össze, de összességében így is boldog vagyok. A közönség csodálatos volt, nagyon nagy élmény volt ilyen körülmények között versenyezni. Bármikor kértem tapsot, óriási energiát adtak. Ez volt életem második olyan versenye, amelyen rögvest 175 centin kellett kezdeni, hasznos tapasztalat lesz ez későbbre
– mondta élményeiről a versenyt követően az összesítésben 33. helyen záró magasugró, aki viszonylag későn érkezett meg az interjúzónába, ugyanis úgy döntött, a pálya széléről nézi végig versenytársai selejtezőjét, amit végül az ukrán Jaroszlava Mahucsih zárt az élen.
Herczeg a mezőny legfiatalabb tagjaként, friss U20-as Európa-bajnokként, ám kisebb lábsérüléssel küzdve állt oda a gerelyhajítók selejtezőjébe. A B csoportban 72,31 méteres dobással kezdett. A második kísérlete már jóval messzebb szállt, 76,18 méterrel feljött a csoportján belül a nyolcadik helyre. A döntőhöz – ami több mint bravúros lett volna tőle az első vb-jén – azonban még így is további két és fél métert kellett volna minimum javulnia a harmadik sorozatban. Végül nem jött össze (a harmadik, kissé talán elgörcsölt dobását le sem mérette inkább), ez azonban 19 esztendősen aligha katasztrófa…
A selejtező legjobb dobása az olimpiai bajnok Neeraj Chopráé volt (88,77 m-es idénycsúccsal), a felkészülési időszak hajrájában Gödöllőn érdekes kalamajkába keveredő indiainak ráadásul egyetlen kísérlet is elég volt ehhez az A csoportban…
Már a bemelegítés során éreztem az erőt, és tudtam, hogy egyetlen dobással is megúszhatom. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
