Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1894. A Goodison Parkban – és úgy összességében is – ekkor csapott először össze hivatalos mérkőzésen az Everton és az anno még bőven-bőven kistestvérnek számító Liverpool a Merseyside-derbin. Valamivel több mint 130 évvel később, 2025 februárjában pedig az utolsó meccsüket játszották a legendás stadionban, amely egyúttal a 120. volt a néhol még mindig fa lelátókat, és 190 centis magassággal nyomasztóan alacsony, szűkös közlekedőfolyosókat kombináló, mégis, utánozhatatlan atmoszférájú helyszínen. A végletekig érzelmes, 2–2-es döntetlent hozó csörte – túlzás nélkül – örök emlék lehet azoknak, akik ott voltak…
2026. A Hill Dickinson Stadionban megkezdődik a városi rivalizálás egészen új fejezete. Az Everton tavaly elkészült, minden ízében modern, a korábbinál majd 15 ezerrel több néző befogadására alkalmas otthonában hivatalos mérkőzésen először találkozott a kék-fehér gárda, és a mostanra minden tekintetben jóval sikeresebbé, így pedig a város első számú csapatává vált Liverpool. A két együttes közös történetének 248. jegyzőkönyvezett találkozóján.
Bevallom, rég vártam ezt a túrát.
Sokak számára meglepő lehet, és mai fejjel nézve tényleg szokatlan helyzetnek tűnik: volt időszak, amikor az Everton volt a város elsőszámú csapata (a meccs előtt a szurkolói tifón a „the Originals” felirattal nem is feledkeztek el megemlékezni erről), és nem a 19-szeres angol bajnok Liverpool. Kicsit leegyszerűsítve a dolgokat még azt is mondhatjuk, az 1878-ban alapított kékek nélkül sohasem született volna meg a hatvanas évektől egyértelműen az idősebb „testvér” fejére nőtt vörös mezes csapat. Történt ugyanis, hogy az eredetileg az Anfield Roadon futballozó – az angol Labdarúgóliga 1888-as alapítói közé tartozó – Everton elnöksége bérleti vitába keveredett, ezért aztán nyolc évnyi használatot követően kiköltözött onnan az 1892 augusztusában megnyíló, akkor még csak 3000 néző befogadására alkalmas Goodisonba.
Ekkor vált ki a kék-fehér együttesből néhány tag és alapított az egykori főbérlő, John Houlding vezérletével új csapatot. 1892 márciusában az eredeti stadiontól néhány sarokra található Anfield Road 73. alatt – ahol ma hatalmas falfestmény idézi a pillanatot – született meg az LFC. S ezzel az angol klubfutball egyik legpatinásabb városi rivalizálása.
A két gárda az élvonalban a vasárnap délutáni meccset megelőzően 213-szor, ezek közül a Premier League 1992 óta íródó történelmében 67-szer, összességében pedig – FA-kupát, Ligakupát, szuperkupa-mérkőzéseket is számolva 247-szer csapott össze egymással. Az örökmérleg a ’70-es évektől fogva fölényesen a Liverpool felé kezdett billenni. 101 meccset nyert városi riválisa ellen 78 döntetlen és 68 vereség mellett. Az Everton pályaválasztása mellett azonban hasonló fölényről egyáltalán nincs szó. Sőt, a Goodison Parktól tökéletes egyensúlyban, 41-41 győzelem és 39 döntetlen után búcsúztak el tavaly. S mint arra a Liverpool hivatalos honlapja is felhívta a figyelmet, a vasárnapi meccseiken is hasonlóan kiegyensúlyozottak voltak az elmúlt 132 évben. 35–35 győzelemmel.
90 percig, sőt, 99-ig is ez a kiegyensúlyozottság jellemezte az újabb randevút is.
Nem véletlen, hogy Arne Slot, a Liverpool vezetőedzője is hangsúlyozta, „rendkívül különleges összecsapás” jön számukra, és a szurkolók számára is. A várakozást tökéletesen tükrözi, hogy a meccs előtti napokban a másodpiacon 500-600 fontért hirdették a legolcsóbb jegyeket. Azoktól, akik a vendégszektorba szerettek volna bejutni, ám nem voltak elég szerencsések a Pool jegyigénylési folyamatán, azaz kerültek be a 3000 fős kontingensbe, 1200-1400 fontot, azaz több mint 600 ezer forintot is elkértek az üzérek. Eredetileg 30 fontot kóstáló belépőkről beszélünk…
A Stanley-parknál található előd egyedi atmoszférája mellett egyértelműen elöregedett a modern futball követelményeihez. Sem jelentős kapacitásbővítésre, sem a szponzorok körében divatos skyboxok nagyobb számban történő kialakítására nem volt lehetőség. A rendkívül szűkös beléptető kapuk 190 centiméter mellé már nyomasztóan alacsony belmagasságú folyosókra, a 39 ezres befogadóképességhez képest a sorok hossza alapján legfeljebb elégséges, mint ideális számú büfék és mosdók irányába nyíltak. A lelátók egy része még mindig faberakásos, a tetőt tartó oszlopok pedig ha nem is kritikusan, de lépten nyomon bezavartak a pályára nyíló kilátásba. Ráadásul a játékosok szempontjából sem volt az igazi: a pálya jó öt méterrel rövidebb volt, mint manapság a standard; a széleken lévő kifutók pedig annyira szűkek voltak a tér lehető legjobb kihasználása érdekében, ami balesetveszélyesebb volt a kelleténél. Ráadásul a meccs közben melegítő játékosok elkerülhetetlenül be-be kellett fussanak a csücsköknél a játéktérre.
A régi kikötők helyén, pilonok segítségével szinte már a Mersey-folyó torkolatába épített stadionnál ilyen gondokról szó sincs. Az aréna lelátóját és tetőszerkezetét úgy alakították ki, hogy szabad füllel is érzékelhető módon jelentős decibeltöbbletet biztosítson a szurkolóknak. A stadion atmoszférája és morajlása még úgy is jóval hangosabbnak bizonyult már bemelegítés közben is, hogy az első széksorok jelentősen távolabb vannak itt, mint az előző otthonukban volt.
A költözésnek persze akadnak negatív hozományai is. Bár a Goodison Park jelen állás szerint a bontást megúszta – ellenben az olyan ikonikus létesítményekkel, mint a Highburgy, az Upton Park vagy a Maine Road –, helyette az Everton női csapatának, valamint a tartalékok bajnokijainak ad otthont nyár óta, a környék kevesebb mint egy év alatt is alaposan átalakult.
Az öregek könnyes szemmel mesélik a régi stadiontól csak az úttest által elválasztott Winslow bezárását. Az emeleti részeken hotelként, lent szurkolói kocsmaként operáló létesítmény valamivel még patinásabb múltra is tekint vissza, mint az 1892-ben megnyitott Goodison Park. Már az 1880-as években is fogadóként működött a helyén álló épület, később pedig megannyi felújításon és átépítésen átesve teljes szimbiózisba került a szomszédos stadionnal. A vörös téglából kirakott falak az Everton királykékjében játszó díszekkel és cégérrel még most is állnak, de az ajtók február óta zárva vannak. A meccsnapokról kieső bevételeket lehetetlen volt pótolni, pedig még a BBC is írt róla, akár külön buszjáratok szervezésével is segítették volna a szurkolótársakat az új stadionhoz való eljutásban, csak náluk – a régi kedvenc helyen – alapozzanak a meccsekre.
A vállalkozás azonban kudarcba fulladt. „Alapvetően esélytelen helyzetből próbáltuk életben tartani az egészet. Nagyon függtünk attól, hogy mennyien fordulnak meg nálunk a meccsnapokon – a forgalom több mint 90 százaléka akkor keletkezett. Ha ezt elveszíted, egyszerűen nem tudod pótolni” – mesélte a pub jó eséllyel utolsó tulajdonosa, Dave Bond a nyitva tartás utolsó hetében.
Szurkolói kocsmák az új aréna körül is akadtak. A Bramley Moore például már az 1700-as évek végén megnyitotta kapuit fogadóként, és a Hill Dickinson átadása óta új élet költözött a falai közé az Everton-drukkerek, azaz a „toffees” törzshelyeként. A vasárnapi derbi előtt már délelőtt tízkor kinyitotta a kapuit, a helyieknek pedig több sem kellett, rövid idő alatt csaknem minden asztalt megtöltöttek. S ahhoz képest, hogy a kékek a legutóbbi 14 meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni pályaválasztóként a Liverpool ellen, a szurkolóik kifejezetten optimista hangulatban várták a helyi idő szerint 14 órai kezdőrúgást.
Tény, hogy a csapatuk jó néhány éve nem is állt ennyire közel a tabellán egy bajnoki idény végjátékában a Liverpoolhoz. Míg a vörösök 52 ponttal az ötödik, házigazdáik 47-tel a hetedik pozícióban várták a forduló kezdetét.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!