Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hat lövés hallatszódott a medellíni El Indio nightclub parkolójában. Minden lövés után hangos GÓL kiabálás törte meg az éjszakát. A lövöldöző férfiak azonnal beültek egy Toyota pick-upba, majd elhajtottak, és egy vérző férfit hagytak az autója mellett feküdni. Nem sokkal később a rendőrök és a mentők is megérkeztek, de már nem lehetett segíteni az áldozaton.
Mindez napra pontosan 29 éve, 1994. július 2-án történt. A 27 éves fiatalember, akit a szórakozóhely parkolójában agyonlőttek, nem volt más, mint Andrés Escobar, aki néhány nappal korábban nemcsak a kiesés, hanem a saját élete szempontjából is végzetes öngólt rúgta az USA ellen.
Az egyesült államokbeli labdarúgó-világbajnokságon a pasadenai Rose Bowlban Kolumbia a házigazdák válogatottjával csapott össze 93 689 néző előtt. Ennek a találkozónak papíron nem kellett volna téttel rendelkeznie Kolumbia számára, ám korábban a Románia elleni bukó miatt az USA elleni vereség kiesést jelentett volna.
Egy évvel Pablo Escobar halála után járunk, az Egyesült Államok elleni gyűlölet még javában forr a legtöbb kolumbiaiban, így nem csak a kiesés szempontjából volt fontos ez a találkozó. Annyira nem, hogy több játékossal tudatta a kartell, hogy a családjuk bánja, ha kikapnak az Egyesült Államoktól. A futballisták pedig tudták, hogy a kartellektől érkező ilyesfajta üzeneteket komolyan kell venni. Korábban az egyik játékos öccse meghalt egy rejtélyes autóbalesetben, amelyről mindenki azt tartotta, hogy a kartell műve volt.
Már a meccs előtti este gyülekeztek a sötét viharfelhők. A válogatott szövetségi kapitánya baljós telefonhívást kapott, a vonal másik felén pedig jelezték, hogy jobb ötlet lenne, ha Barrabas Gómez nem játszana az USA ellen, helyette Pitufo De Ávila lépjen pályára. A hívó tudtára adta a vezetőedzőnek, hogy ha nem így lesz, akkor a trénert a családjával együtt meg fogják ölni. A névtelen telefonáló ugyanis Gómezt okolta a románok elleni vereségért. Néhány évvel később Gómez egy interjúban megerősítette a történteket:
Fullertonban volt a szállásunk, a Hotel Marriottban, ott vártuk, hogy elkezdődjön a taktikai értekezlet az USA elleni mérkőzés előtt. Délelőtt tizenegykor kellett volna kezdődnie a megbeszélésnek, már fél tizenkettő volt, és Maturana meg Bolillo, a másodedző még sehol sem volt. Elmentem megkeresni őket, és láttam, hogy Pacho zokog, Bolillo pedig képtelen megszólalni. Halálosan megfenyegették őket, hogy ne merjenek betenni engem a csapatba. Azzal zsarolták az edzőnket, hogy ha betesz engem, akkor kiirtják a családjukat, megölnek engem és az én családomat is.
Barrabas Gómez nem törődött a fenyegetéssel, kolumbiai játékosként kapott már hasonlóakat, és sosem volt következménye. Maturana azonban azt mondta, ő nem meri játszatni a védőt. Erre Gómez leszögezte, soha többé nem lép pályára, és be is tartotta a szavát, a vb után szögre akasztotta a stoplist. Ezek után semmiféle taktikai eligazítás nem volt, a csapat úgy ment ki a pályára az USA ellen, mintha alvajárók lennének a játékosok.
1994. június 22. volt. Az aszfaltolvasztó hőségben a 35. percig 0–0-ra állt a meccs, sőt a dél-amerikaiak egyik helyzetet dolgozták ki a másik után, de valamennyit kihagyták. Aztán a 35. percben Mike Sorber, a hazaiak középpályása balról belőtte a tizenhatoson belülre a labdát, Escobar, a kolumbiaiak legnagyobb sztárja pedig páros lábbal bevetődött, de olyan szerencsétlenül, hogy a lábáról a labda a másik irányba mozduló Óscar Córdoba kapus mellett a hálóba vágódott.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!