Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Risztov Éva, a 2012-es londoni olimpia nyílt vízi úszóbajnoka, a 10 kilométer aranyérmese március 2. óta a Retro Rádió reggeli adásának, a Bochkornak az egyik műsorvezetője a névadó Bochkor Gáborral párban.
Az alábbi interjúban szóba hoztuk, hogy…
- tulajdonképpen nem is volt tehetséges úszó;
- miben vitte magával a táplálékot a londoni Hyde Park tavában, a Serpentine-ben;
- kínos volt-e átigazolni a Nemzeti Sportrádiótól az új munkahelyére;
- nehéz volt-e meghozni a döntést;
- megvan-e a kémia Bochkor Gáborral;
- már ötéves korában eldöntötte, olimpiai bajnok lesz;
- és hogy most aláírná, ha valaki garantálja, ilyen klassz lesz az élete, mint amilyen most.
Tehetsége a szorgalma
Nem vagyok, nem voltam zseni! Sőt még tehetséges sem voltam. Nem voltam jó úszó, csak nagyon akartam a sikert, és rettenetesen szorgalmas voltam. Én is azt vallom, amit Benedek Tibor: az én tehetségem a szorgalmam – szabadkozott Risztov Éva, a londoni olimpia nyílt vízi 10 km-es úszásának bajnoka, harmadik munkanapja után a Retro Rádió Bochkor című reggeli adásának műsorvezetőjeként.
Azért furcsa ezt hallani egy olimpiai bajnoktól, aki ráadásul medencében háromszoros világbajnoki ezüstérmes.
Pedig ez tényleg így van. Az én tehetségem a szorgalmam.
Amúgy is a Bochkor a reggeli kedvencem, de most hétfőn, kedden és szerdán is figyelmesen hallgattam, még a kocsival is leálltam, nehogy karambolozzak. Ezt az óvszeres történetet, hogy a londoni olimpiai verseny alatt abban őrizte az energiazselét, és abból evett, a Nemzeti Sportrádióban is elsüthette volna, vagy…
Az a helyzet, hogy korábban ott is beszéltem erről. Ez a sztori nyilván bulvárosnak hat, de ha belegondolunk, ez a valóság, ezt nem is akarnám megmásítani. Akkor, 14 évvel ezelőtt ezt mások is csinálták, ez volt a legpraktikusabb módja a táplálék magunkkal vitelének és elfogyasztásának.
Gondolom, kapott SMS-eket a hallgatóktól.
Persze, mindenről van véleményük az embereknek. Ez most azért ütött jóval nagyobbat, mint évekkel ezelőtt, mert nem mindegy, hol mondod el. A Bochkor ugyanis az ország leghallgatottabb reggeli beszélgetős rádióműsora. De mondom, ezt már évekkel ezelőtt még a régi Sportrádiónál, nem a Nemzetinél, is kitárgyaltuk. Csak ott jóval kevesebben hallották.
Először volt a Sportrádió
Kikkel volt csapatban délelőttönként a Sportrádiónál?
Oh, sokakkal. Németh Kornéllal, Harsányi Leventével, Csisztu Zsuzsával, Bikfalvi Tomi volt a szerkesztőnk, Bene Feri szakértőként dolgozott velünk. Feri remek ember, óriási szakmai tudással. Öt évet dolgoztam ott két részletben, mert ugye eleinte volt a Sportrádió, az utóbbi másfél évben pedig a Nemzeti Sportrádió. Lantos Gabitól rengeteget tanultam, de ő már a Nemzetinél nem dolgozott velünk.
Önnek a rádió, az élő beszéd a műfaja?
A reggeli rádió. Arra nem látok nagy esélyt, hogy televíziós legyek, a hashtag Bochkort leszámítva, amelyben már hat-nyolc éve szerepelek. De nincsenek is tévés vágyaim. Úgy érzem, most a helyemen vagyok, megérkeztem.
Ne kerteljünk, a Bochkor hallgatottságát össze sem lehet hasonlítani a Nemzeti Sportrádióéval. Régóta álmodott arról, hogy bejusson a Bochkorba?
Ha valamennyire ismernek az emberek – és az elmúlt napokban elég sok interjú jelent meg velem –, akkor kiderült rólam: ha valamit csinálok, akkor abban maximalista vagyok. Amikor 2021-ben lehetőséget kaptam Vobeczky Zolitól és Szöllősi Gyuritól, hogy a Sportrádióban dolgozhassak, és megkérdezték, mi érdekelne, egyből a reggelt mondtam. Egyrészről szeretek korán kelni, ez megmaradt nekem a sportból, de amúgy is. Rögtön úgy éreztem, a helyemre kerültem, ez én vagyok.
Minden ment, mint a karikacsapás?
Nagyon fontos volt, hogy tanulni kellett, állandóan, mert ez egy szakma. Mindenki azt hiszi, hogy ez pofonegyszerű, ezt bárki tudná, csak dumálni kell, és ennyi. Pedig dehogy. Ezért elkezdtem tanulni, amiben sokat segített Bikfalvi Tomi kollégám, a szerkesztő, és azért Gáborral (Bochkor – a szerk.) is beszélgettem arról, hogyan tudna a legjobb lenni az ember. Tudja, a hashtag Bochkor forgatásain. Rögtön az elején például megkérdeztem tőle, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e én erre.
És mit mondott?
Hogy ez nagyon nehéz szakma, itt mindig meg kell újulni, és így tovább. A közös forgatásainkon megérezte rajtam, hogy ez – mármint a reggeli rádiózás – engem tényleg érdekel.
Mikor állt össze a kép, mikor kristályosodott ki, hogy átmegy a Nemzeti Sportrádiótól a Bochkorhoz?
Ez nem rajtam múlt, hanem Gáboron, mert nekem ugyan mindig is ez volt az álmom, de nem mondtam Gábornak, hogy oda akarok menni hozzá dolgozni. Még azt se mondanám, hogy látszott rajtam, szavak nélkül. Azt viszont elmondtam neki, hogy ennek a szakmának két kultikus, ikonikus óriása van itthon, az egyik Gábor, a másik Balázs (Sebestyén – a szerk.). Ez vitathatatlan, ezt a mérések is alátámasztják. És mivel én sokszor szerepeltem a hashtag Bochkorban, kiderült, hogy kettőnk között működik a kémia, és ezt a nézők is érzékelik. És akkor megérkezett tőle a felkérés.
Januárban jött a felkérés
Mikor?
Idén januárban.
Mit szólt ehhez Ballai Attila, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztője?
Mindenki nagyon korrekten fogadta, Attila is, merthogy nem árultam zsákbamacskát. Mindig is reménykedtem abban, hogy egyszer egy nagy rádióban reggeli műsor házigazdája lehessek. A Nemzeti Sportrádió testhezálló munka volt, oda kellettek reggelente egy olimpiai bajnok gondolatai, és amikor jeleztem, hogy hívnak a Bochkorhoz, akkor olyan nagyon nem is lepődtek meg, mert tudták, hogy van egy álmom. És azt is mondták, hogy ők sohasem tesznek az én álmom ellen.
Mondjuk nem is nagyon tudtak volna, hiszen aki el akar menni, az el is megy.
Igen, de az a búcsú annyira megható volt, ahogy Attila és Kemény Dénes, mert aznap ő is benn volt, elbúcsúztattak. Szerintem munkahelyváltás esetén ilyen szép búcsúja még senkinek sem volt. Nagyon hálás vagyok a Nemzeti Sportrádió vezetőségének és a Retro Rádióénak is. Az egyik helyen pénteken elbúcsúztattak, és hétfőn már az új helyemen fel is vettem a munkát. Egy pillanatnyi szünet, törés sem volt, hiszen a reggeli műsoroknál szombaton és vasárnap nincs munka. Olyan jó így elválni, hogy mindketten tudjuk, a jövőben is mindig számíthatunk egymásra.
Mi a nehezebb, mi a nagyobb kihívás, olimpiát nyerni, vagy sikeresnek lenni a Bochkorban?
Erre nem lehet válaszolni, inkább tegyük fel úgy a kérdést, hogy mi a nehezebb, olimpiát nyerni, vagy a civil életben érvényesülni. Erre a válaszom: az utóbbi.
Komolyan?! Pedig olimpiai bajnok viszonylag kevés emberből lesz.
És mégis. Mert az, hogy valaki az életében – a civil életében – sikeres, továbbá boldog, és a kettő kombója, na, az borzasztó ritka. Gondoljon bele, hány embernek adatik meg, hogy az ország első számú reggeli rádiójának a műsorvezetője legyen, és Bochkor Gábor mellett dolgozzon?! Ebből azért jóval kevesebb van, mint olimpiai bajnokból.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!