Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az ember ránéz a spanyol másodosztály (La Liga 2.) kapusrangsorára, és jószerivel nincs olyan statisztikai mutató, ahol ne a magyar tehetség nevével találkozna az első helyek valamelyikén. A mindössze 19 esztendős Yaakobishvili Áron múlt nyáron az FC Barcelonától került kölcsönbe a bajnoki tabellán jelenleg 13. helyen álló FC Andorrához. 22 forduló után pedig kijelenthető, nemcsak a Gerrard Piqué tulajdonában álló klub első számú kapusa lett, hanem a liga egyik legjobbja is.
Maximalizmus minden szinten
„Nem igazán szoktam figyelni a statisztikákat – kezdte az Indexnek adott exkluzív interjút a 10 éves kora óta Spanyolországban pallérozódó, 2018-től a katalán sztárcsapat, FC Barcelona ikonikus akadémiáján nevelkedő Yaakobishvili. – Arra törekszem, hogy minden meccs végén azt érezzem: a lehető legtöbbet tettem hozzá ahhoz, hogy a csapat nyerjen, vagy legalább jó eredményt érjen el. Nekem ez a legfontosabb. Emellett az is számít, hogy én magam elégedett legyek a teljesítményemmel – ami nem könnyű, mert nagyon maximalista vagyok. Mindig száz százalékot akarok adni, és nagyon ritkán érzem azt, hogy tényleg minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna.”
Noha rendkívül magasak az elvárásai önmagával szemben, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne büszke arra, amit eddig elért. Vagy épp ne esne jól neki, amikor megemlítem, az elérhető adatok szerint övé a legjobb védési hatékonyság (77 százalék). Hogy a kapujára tartó lövések minőségéből kalkulált haladóstatisztika, a PSxG-mutatóban is a második helyen áll a szebb napokat is látott Málagát csaknem egymaga a feljutásra esélyes csapatok közt tartó Alfonso Herrero mögött.
„A fókuszom mindig azon van, hogy kihozzam magamból a lehető legjobbat és ezzel segítsem a csapatot. A számok jó visszajelzések persze, de nem ezek alapján ítélem meg egy-egy meccsemet. Nem az motivál, hogy milyen statisztika jelenik meg rólam, hanem az, hogy belül azt érezzem, bárhogyan is alakult a találkozó, mindent megtettem.”
A mentalitás eddig kifizetődő. Olyannyira, hogy Yaakobishvilire már a nemzetközi piac is felfigyelt. A sportsajtóban elvétve volt olyan nap az ünnepi időszakban, amikor ne szerepelt volna a neve valamilyen átigazolási pletykában, olasz, német vagy épp spanyol élvonalbeli csapatokkal kapcsolatban. A műfaj mestere, Fabrizio Romano olasz szakíró állítása szerint pedig az andorrai teljesítmény az FC Barcelona vezetőinek kétségeit eloszlatta: a 19 éves labdarúgónak nyártól helye kell legyen a felnőttkeretben.
„Nyilván jó érzés, amikor ilyen kontextusban emlegetnek. Ez azt jelenti, hogy amit csinálok, annak van visszhangja, és jól végzem a munkámat. De őszintén szólva, nem foglalkozom ezekkel napi szinten. Nekem az a dolgom, hogy ugyanígy folytassam: hétről hétre minél jobb teljesítményt nyújtsak, edzésről edzésre fejlődjek és mindig a következő meccsre koncentráljak. Azt gondolom, hogy sem a túl pozitív, sem a negatív dolgok nem befolyásolhatják a fókuszomat. Ha elkezdesz a rólad szóló hírekkel foglalkozni, elviszik a figyelmedet arról, ami igazán számít: a munkáról. Én arra koncentrálok, amit a saját irányításom alatt tarthatok – az edzésre, a fejlődésre és a teljesítményre” – felelte diplomatikusan.
Azt azonban nem tagadja, a következő nyártól még előrébb lépne. Méghozzá olyan helyre, ahol még tovább gyarapíthatja majd a felnőttek közti rutinját: azaz reális esélye van pályára lépni.
„A célom, hogy ezt a szezont nagyon jól megcsináljuk, elérjük csapattal kitűzött terveket. Utána szeretnék még feljebb lépni.”
A kockázatvállalás visz előre
„Óriási dolog a Barcelonával készülni, hálás vagyok, hogy már nagyon fiatalon megadatott az, hogy fel-feljárjak edzeni a felnőttek közé” – mesélte azt az időszakot megidézve, amikor Xavi Hernández, majd Hans-Dieter Flick vezetőedző irányítása mellett is lehetőséget kapott a felnőttekkel tréningezni. Többek között az általa az előző évtized legkomplexebb, technikai tudását tekintve legszélesebb palettával rendelkező kapusa, Marc-André ter Stegen mellett…
Ugyanakkor amondó, a csapat harmadik számú kapusának lenni egyáltalán nem biztos, hogy a fejlődését legjobban szolgáló út lenne.
„Ránézésre az ember ott van a tűz közelében, a világ legszűkebb elitjében, de közben mégis nagyon távol, mert nem játszik. Olyan karakter vagyok, aki mindig az elsőszámú kapusposztért megy. Valós esélyeket akarok. Nem az a típus vagyok, akinek megfelel, hogy éveken át segíti a topkapusokat az edzésen. Én akarok az a kapus lenni, aki eljut a topszintre.”
A kockázatot ennek jegyében tudatosan vállalta. Már az előző nyáron is dönthetett volna úgy, a kényelmesebb utat járva a Barcelona tartalékjai közt játszik, és ha a helyzet úgy hozza, leül a felnőttek kispadjára. „Ott sokkal komfortosabb és garantáltabb lett volna minden, de az életben, ha nem vállalsz rizikót, igazán nagyot nem is nyerhetsz… Meg kell legyen benned a kellő önbizalom, hogy ezeket a rizikókat felvállald, hogy bízz magadban, érezd, sikerülni fog.”
Unortodox edző, rendhagyó rotáció
Az Andorránál rendhagyó versenyfutást kellett megnyernie. A csapat kapusedzője egyfelől a La Masiáról ismerős szakember, Daniel Ortiz volt, akinek a személye, illetve közös múltjuk némi előnnyel kecsegtetett. Ugyanakkor az azóta már menesztett vezetőedzője, Ibai Gómez unortodox módon állt a kapuskérdéshez. Már az első beszélgetés alkalmával jelezte Yaakobishvilinek, nála nincsen első vagy második számú hálóőr, azt gondolja, napjaink meccsszámai miatt folyamatos rotációra van szükség a kapuban is.
„Kijelentette, nagyon nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy bármelyikünk is olyan teljesítményt nyújtson, hogy három-négy meccsnél többet védjen megszakítás nélkül” – idézte fel a fiatal játékos, aki így is vállalta a kihívást.
A La Liga 2-t a világ húsz legerősebb bajnoksága közé sorolják. A már említett Málaga mellett is tele van olyan klubokkal, amelyek az elmúlt tíz-tizenöt évben akár európai szinten is bizonyítottak. Jelenleg is több mint 70 olyan játékos futballozik a ligában, aki hazája válogatottjának állandó tagja. Yaakobishvili posztriválisai közül például Jesús Owono már több mint negyvenszer szerepelt Egyenlítői-Guinea színeiben. A keret legrutinosabb kapusa, Nico Ratti ugyan felnőttszinten nem lépett pályára a világbajnok argentinoknál, Az Andorránál igazi klubikonnak számít 2019-es érkezése óta nyújtott teljesítményének hála.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!