Miután a középdöntő utolsó fordulójában Montenegró ellen odalett Szerbia történelmi legyőzhetetlensége a belgrádi Európa-bajnokságokon, Görögország maradt a 2026-os torna egyetlen veretlen csapata. Azok a görögök, akik bár az elmúlt években ontották a jobbnál jobb eredményeket (2023-ban például szétlövésben ellenük szerezte meg a világbajnoki címet a magyar válogatott), kontinensbajnokságon még soha, egyszer sem nyertek érmet. Ezúttal hat meccsen elért hat győzelem után épp a mieink ellen igyekeztek bebiztosítani a történelmi bravúrt: Szerbiából érem nélkül haza ne menjenek.
Ehhez azonban a Varga Zsolt vezette magyar válogatottnak is volt egy-két szava. A kapitány a kezdés előtt úgy tippelte, az emberhátrányos védekezés lesz az alapvetően szorosnak ígérkező meccs kulcsa. Attól pedig óva intett mindenkit, hogy a két válogatott január eleji, Trebinjében megvívott felkészülési mérkőzéséből (12–9 ide) messzemenő következtetéseket vonjon le. Már csak azért is, mert a görögök aznap két edzőmeccset játszottak – méghozzá a másodikat a mieinkkel.
Ahogyan az is könnyedén tévútra térhetett, aki a két csapat Európa-bajnoki örökmérlegéből akart kiindulni: az eddigi 13 találkozóból 10 magyar győzelem és 2 döntetlen mellett ugyanis mindössze egy görög siker született eddig. Az viszont a legutóbbi tornán, két éve, Zágrábban. A régi lebonyolítás mellett a csoportkörben 2 góllal kaptunk ki (8–10). De a legutóbbi tétmeccsünk emléke ennél is kellemetlenebb: a világkupa-sorozat nagydöntőjében 18–14-gyel mentek tovább a görögök a legjobb 4 közül.
A két csapat közös történelmének minden kétarcúsága belesűrűsödött aztán ebbe az elődöntőbe…
Ami magyar szempontból finoman szólva sem indult jól.
Már az első akcióknál érződött, hogy a görögök önbizalomért nem kell a szomszédba menjenek. Hiába nyertük meg a ráúszást, ha valaki késve kapcsolta be a televíziót, pillanatok alatt kialakult 3–1-es hellén előnyre kaphatta fel a fejét. A fehér sapkások nemcsak bátran lőttek, a medence minden pontján – néhol a szabályok adta kereteket erősen feszegető megoldásokkal – igyekezték tanújelét adni, nem véletlenül vágtak hibátlan pedigrével az elődöntőnek. Az igazán bosszantó az volt, hogy milyen könnyű gólokkal szórtak meg minket a görögök, a spanyolok elleni középdöntős csoportmeccs hőse, Vogel Soma, de a védőink sem álltak a helyzet magaslatán. A negyed második fele már jobban festett, Tátrai Dávid gyorsan értékesített egy fórt, majd a görögök kapufája után épp a léc segítette ki Nagy Ákost (3–3). A kibontakozó adok-kapok végén Görögország 5–4-es előnnyel szusszanhatott.

9
A második ráúszást is elhoztuk, Jansik Szilárd pedig gyorsan összehozott egy emberfórt, amit Manchercz Krisztián átlövésével gólra is váltottunk. Manhercz bombái ellenére – a 10. percben már a 3. igencsak szépre sikeredett találatát jegyezte – továbbra is maradtunk üldözőszerepben (6–6). Pedig Vogel megérkező védéseinek is hála három támadásunk is volt a vezetés átvételéhez. Továbbra is szívhattuk a fogunkat, mert míg nálunk az átlövések jelentették a legnagyobb veszélyt fantasztikus egyéni villanásokból, addig a görögöknél rendre két-három méterről, ziccerben, vagy épp Konsztantínosz Genidúniasz hosszúra ejtegetett labdáiból, az ott épp ügyeletesen érkező társ, Konsztantínosz Kakárisz, esetleg Alékszandrosz Papanasztásziu „húzta” kapunkba a labdát. Bár a meccsen egy másodpercig sem vezettünk, a nagyszünetre legalább azt elértük, hogy a görögök se pihenjenek fórban (8–8).
Kapust cserélt a világbajnoki bronzérmes, ám a harmadik negyed elején már ez sem volt elég ahhoz, hogy elkerülje a magyar fordítást. Jansik kapott egy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!