Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Rendkívül érzelmesen és őszintén vallott balul sikerült olimpiai döntőjét követően Ilia Malinin, a férfi versenyszám első számú, toronymagas esélyese a milánói–cortinai téli olimpián. Az amerikaiak 21 éves világklasszis műkorcsolyázója úgy érkezett az ötkarikás játékokra, hogy érvényesíti a papírformát, és begyűjti a szám aranyérmét. Erre jó alapot adott a múlt vasárnap a csapatversenyben már kiharcolt aranyérem, majd a rövid programot követően megszerzett fölényes előnye. Ezt innen már csak ő tudta elbukni, tekintve, hogy a mezőny többi tagjánál klasszisokkal jobb, gyakorlata pedig erősebb. Malinin azonban nem bírta el a nyomást, kűrjében sorra rontott, többször elesett, így nemcsak az aranyérem lett oda, hanem a dobogós hely is, végül a 8. helyen zárt csupán.
Az elmúlt két évben veretlen, sorozatban 14 versenyét megnyerő, a mezőny többit tagját magasan megelőző Malinin már produkciója végén érezte, ez a hajó nagyon elment. Ezt persze egy laikus is azonnal látta, mintha nem az a Malinin lett volna a jégen, mint a Milánóig vezető úton.
A fiatal amerikai, akit négyfordulatos ugrásai után „Kvadraistenként” emlegetnek a sajtómunkások és a sportág szerelmesei – 2020 végén életre hívott közösségi oldalán (ilia_quadg0d_malinin) saját magát keresztelte el –
kűrje után másodpercekig meg sem mozdult, arcát a kezébe temetve könnyezte el olimpiai (arany)éremről szőtt álmait.
Miután megkapta pontszámát, már sokkal nyugodtabban gratulált a győztes kazah Mihail Sajdorovnak. Erről az őszinte sporttársi ölelésről posztolt képet közösségi oldalán az amerikai sztár, aki hasonló nyíltsággal vallott az újságíróknak a döntőt követően arról, hogy mi történt vele.
Nem árult el nagy titkot: hiába meggyőző előnye a mezőnnyel szemben, favoritként nem tudta elviselni az olimpiai nyomást, és egyfajta érzelmi áramszünetet írt körbe.
Nem kellemes az érzés, és őszintén szólva még mindig próbálom megérteni, mi történt velem valójában. Nagyon sok mindennel meg kell birkózni ilyenkor, de az olimpián a nyomás teljesen más; és ezt nem sokan érthetik meg. Mielőtt felvettem volna a rajthelyzetemet, hirtelen rengeteg gondolat és emlék kerített hatalmába, negatív emlékek és múltbeli traumák. Azt hiszem, hogy túlterhelt voltam, de arra csak akkor jössz rá, akkor veszed észre, amikor már ott vagy benne. Egyszerre minden súlyt magamon éreztem, az összes nyomást. A média fokozott érdeklődése és az olimpiai aranyéremért való verseny egyszerre túl sok volt nekem, túl sok volt kezelni a helyzetet, ezt az egészet, és őszintén szólva nem is tudtam. Képtelen voltan kontrollálni a dolgokat magam körül.
A média kitüntetett figyelme mellett egy ország, sőt a világ sportkedvelő része szurkolt neki, független a nemzeti hovatartozástól, hiszen mindenki látta és érezte: egészen kivételes sportembertől kivételes produkcióra van kilátás. És aligha itt a vége, sőt amíg ő normál esetben szórja a négyfordulatosokat, közben már – edzőivel összhangban – arra tesz utalást, hogy a jövőben az ötfordulatos ugrás (!!!) lehetősége sem kizárt.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!