Ribárszki Sándor istállója az Alagi Versenyló Tréningközpont bal sarkában bújik meg, de nem lehet eltéveszteni. Sanyi – ahogy az egyik munkalovas kislány hívja a főnököt – a nyári pályán van, éppen edzést tart. Nosza, guruljunk el a mintegy kilométerre fekvő létesítményhez! Persze szigorúan csak lépésben, mert az íratlan alagi szabály értelmében autózni csak óvatosan szabad, nehogy a félénk angol telivérek megugorjanak.
Mindennek évmilliókra visszatekintő előzményei vannak, hiszen végtére is zsákmányállat a ló, még akkor is, ha adott esetben legalább féltonnás izombombáról beszélünk, amely egyetlen jól irányzott rúgással a másvilágra tudja küldeni támadóját. Ami lehet farkas, medve, hiúz – és ember is.
Leugrott húsz kiló, üres már a pohár…
„Tegnap este 57,9 kiló voltam, ma reggel pedig már csak 57,7 – fogad széles mosollyal az arcán Ribárszki. – Digitális mérleget használok, nincs mellébeszélés, magamat nem fogom becsapni. De pont vége az edzésnek, menjünk az istállómhoz, ott felülök Barbarian Blue hátára.”
Azzal nyeregbe pattan, de nem Barbarian Blue-éba, hanem egy robogóéba, azzal közlekedik a homokos alagi talajon. A 2-es istállónál lefékezünk, Sanyi azonnal a tárgyra tér.
„2020 februárjában letettem a poharat, és azóta fel sem emeltem. Mondjuk, minőségi italokat ittam, calvadost, Jägermeistert, hasonlókat, de az alkoholból a minőségi is hizlal. Ma már eszembe sem jut a pia. Én ilyen vagyok. Ha valamit elhatározok, akkor arra rááll az agyam, és a múlt már nem játszik. Három éve, persze, még szó sem volt arról, hogy újra nyeregbe szállok – egyszerűen hiúságból tértem át az egészséges életmódra. Nem jöttek rám a ruháim, a nadrágom, a zakóm. Nekem fontos, hogy jól nézzek ki, mindig is adtam magamra, igényes ember vagyok. Szép fokozatosan húsz kilótól szabadultam meg, részben mozgással, sok futással, részben pedig a módszeres, szénhidrátmentes táplálkozással” – mondja a most már határozottan nádszálkarcsú zsoké.
Ribárszki csodareceptje a víz. Minden reggel megiszik egy literrel. A húshoz meg salátát eszik, a krumplit, az édességet száműzte az étlapról. A lovaglással teljes egészében sohasem hagyott fel, telente felült a csikók hátára, de az intenzív edzéseket csak két hónapja kezdte el.

A lányaival együtt versenyez
„Barbarian Blue nyergében indulok vasárnap, de én csak Egoncsődinek hívom. Nem én vagyok a tulajdonosa, hanem Bíró Gyula, akinek Egon a beceneve, innen az Egoncsődi, mert csődör az istenadta. Két hónapja szólt Egon, hogy be kéne ugratni gátra Barbarian Blue-t, én felültem rá, és ott is maradtam. Hogy miért nem a síkgaloppon indulok, hanem gátversenyen? Ahhoz én túl nehéz lennék, még így, 57 kilósan is. Így, ahogy vagyok, jó a súlyom.”
Sanyi két lánya, Mira és Sára nagyon ügyes, és bár a papa nem szánta őket zsokénak, ahogy fogalmaz, a vér nem válik vízzé.
Nagyon akartak versenyezni, és az apjuk nem állt az útjukba. Olyannyira nem, hogy ő az edzőjük. Vasárnap Sári már lóra is ül, Galiaspeed nyergében indul a Németh Ferenc-kupasorozatban, egy hétre rá pedig már mindkét lány versenyez.
„Biztosan izgulni fognak, Sári egy napon versenyez velem, ez nem akármilyen egybeesés” – mondja büszkén az apa.
Aztán szóba kerül Overdose is, minden […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/2023/05/05/kallai-pali-ribarszki-sandor-overdose-barbarian-blue-kincsem-park/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!