Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hivatásos hegymászóknak többé nem kell interjút adniuk csúcsmászásaik után a The Himalayan Database-nek – írja az ExplorersWeb. A nonprofit szervezet 60 éve 160 nepáli csúcs csaknem minden csúcskísérletét rögzíti, mostantól viszont nem tartja számon a normál útvonalakon mászó expedíciók eredményeit.
Ehelyett az új és érdekes útvonalakra, mint például a 8000 méteres és már forgalmas csúcsokra, valamint a Himalájában alpesi stílusban megmászott és technikailag kihívást jelentő hegyekre koncentrálnak – áll a sajtóközleményükben.
Túl sok a hegymászó
A döntés nem meglepő, hiszen mint írják is, túl sokan másznak ahhoz, hogy mindenkit nyomon lehessen követni. Megjegyzik, hogy a dolgok sokat változtak azóta, hogy a The Himalayan Database alapítója, Elizabeth Hawley a Norman Dyhrenfurth vezette 1963-as amerikai Everest-expedícióval megkezdte híres beszámolóit a csúcsmászásokról.
Sokat változott a világ, hiszen akkoriban minden hegyre csak egy engedélyt adtak ki szezononként, míg idén tavasszal már 1176 engedélyt állított ki a nepáli turisztikai minisztérium a helyi csúcsokat megmászóknak, ebből 478-at az Everestre. A nepáli kormány sok bírálatot kapott emiatt, a fejenként 12 ezer fontba (8 és fél millió forintba) kerülő engedélyek azonban jelentős bevételt jelentenek a pénzszűkében lévő országnak, ezért a kormány nem szívesen csökkenti a számukat.
Manapság már annyi egyéni hegymászó van, hogy nem lehetséges egy héttagú csapatnak nyomon követni őket, úgy, ahogyan Elizabeth Hawley idejében. Abban az időben felhívtuk a túraügynököket, hogy megtudjuk, ki mikor érkezik, és hol száll meg. Aztán felhívtuk a szállodát, amint úgy gondoltuk, hogy a hegymászók megérkeztek a repülőtérről, és másnapra megbeszéltük a találkozót. A hegymászókkal az expedíciójuk előtt és után is beszéltünk
– árulta el Billi Bierling az ExplorersWebnek, aki szomorú a változások miatt, azonban, mint mondta, ahhoz, hogy a régi idők szerint folytassák a munkát, legalább egy százfős csapatot kellene foglalkoztatniuk, és így sem biztos, hogy tudnák tartani a lépést.
Inkább az alpinistákra koncentrálnak
Billi Bierling arról is beszélt a portálnak, hogy a jövőben inkább csak a „figyelemre méltó” mászásokkal fognak foglalkozni, mint például Kilian Jornet kísérlete arra, hogy alpesi stílusban mássza meg a Mount Everestet. Ilyenkor a mászó mindent magával visz, nem áll meg a kiépített táborokban, és nem használ serpákat sem.
Kiemelte azt is, hogy a mászókkal készített interjúk megkurtítása azt is jelenti, hogy több idejük jut majd mélyinterjúk készítésére azokkal az alpinistákkal, akik hegymászó-történelmet írnak Nepálban.
Megjegyezte továbbá, hogy a csapat továbbra is rögzíti majd a 8000 méteres csúcsmászásokat, de ezeket a nepáli turisztikai minisztérium által biztosított listák alapján teszik majd. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a minisztérium munkatársai ritkán kérnek csúcsigazolást, és nem jegyzik fel a helikopterhasználatot sem.
Ha valaki, aki most mászta meg az Everestet, és el akarja mesélni nekünk a történetét, nem sajnáljuk a fáradságot, hogy találkozzunk vele és meghallgassuk, vagy felhívjuk, ha éppen nem vagyunk Katmanduban. Még egy űrlapunk is van, amit kitölthetnek
– mondta Bierling, hozzátéve: „Emellett időnként továbbra is készítünk majd interjúkat, és találkozunk nagyobb csapatok expedícióvezetőivel, mivel így jó áttekintést kapunk a szezonról”.
Mi a helyzet az oxigénpalack nélküli mászókkal?
A cikk végén felmerül az a kérdés is, mi lesz azokkal, akik Suhajda Szilárdhoz hasonlóan oxigénpalack használata nélkül törnek a Mount Everest csúcsára.
Ami az Everestet oxigénpalack nélkül megmászókat illeti, mindenképpen megpróbálunk beszélni velük. A legtöbb ember posztolni fog a közösségi médiában erről a csodálatos teljesítményről. Számomra a Mount Everest megmászása oxigénpalack nélkül még mindig elképesztő teljesítmény, amire csak a legjobbak képesek
– fogalmazott Bierling.
Emberfeletti feladatra vállalkozott Suhajda Szilárd
Bierling szavai is azt bizonyítják, nem mindennapi vállalkozásra adta a fejét Suhajda Szilárd, aki oxigénpalack és serpa nélkül indult neki a Mount Everest csúcsának. Több intő jel is volt azonban arra nézve, hogy nem érdemes elindulnia. A magyar mászó utolsó naplóbejegyzésében arról írt, súlyos betegség gyötörte a felkészülés utolsó napjaiban, de ekkor is csak egy cél lebegett a szeme előtt: hogy felérjen a csúcsra.
Az sem Suhajda mellett szólt, hogy a szakértők szerint az idei lesz az
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
