Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az interjúban érintettük…
- … a Hertha bizonytalannak tűnő jövőjét, és a következő idényre vonatkozó céljait.
- … hogy milyen hatást váltott ki a csapatból Ivan Sunjic elzavarása.
- … kiknek az eladása fájt a legjobban a klubnak.
- … milyen nehézségei voltak idehaza a Diósgyőr, a Kisvárda és a Budapest Honvéd edzőjeként.
- … miért kevésbé életképes elképzelés az NB I-ben a gegenpresszing.
- … Cristiano Ronaldo és Ralf Rangnick közös manchesteri korszakának általános érvényű tanulságait.
- … hogy mit tenne Szoboszlai Dominik helyében.
Mindez podcastként itt hallgatható, míg alább az interjú írott verziója olvasható.
Valódi volt a veszély
Megkönnyebbült?
Egyértelmű. A klubnak nagyon fontos volt, hogy megkapjuk a licencet, mert egy ilyen tradicionális egyesületnél a legkevésbé sem szerencsés, ha visszarakják a negyedosztályba. Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy megkapjuk végül a szükséges engedélyt. Hála Istennek sikerült időben és úgy benyújtani a papírokat, amiket kértek a labdarúgó-szövetségtől, hogy ne legyen gond. És persze számunkra, stábtagoknak is megnyugtató. A munkát azonban nem könnyíti meg, a feladat eddig is az volt, most is az, hogy egy ütőképes csapatot alakítsunk ki. Most már tudjuk, a háttér is adott ehhez.
Valódi veszély volt a kizárás, vagy a német sajtó valamelyest felfújta az ügyet?
A veszélyt nem. Annak idején az Ulmmal játszottam a Bundesligában, és ott bizony megtörtént a csapattal, hogy miután kiesett, én pedig a Mainzhoz szerződtem, kizárták és visszaverték egészen az ötödosztályig. Azóta is szenved, bár pont ebben az évben jutott fel a harmadosztályba… Az Ulm azóta eltelt évei bizonyítják, milyen nagy érvágás lehet egy ilyen kizárás az adott klubnak. Németországban pedig többször is előfordult hasonló, így nem lett volna meglepő, ha velünk is megtörténik. Ezzel együtt mind bíztunk abban, hogy a Herthát – egy ilyen nagy klubot – nem érheti ekkora kár.
Azt már múlt héten bejelentette a csapat, hogy a következő idényben is Dárdai Pál lesz a vezetőedző, miként azt is, hogy ön is marad a szakmai stábban. Ennyire egyértelmű volt, bármi történjen, kitartanak a berliniek mellett?
Ami engem illet, továbbra is érvényes szerződésem volt, amely a másodosztályra is élt. Pali esete más, az, hogy csak most egyeztek meg a közös folytatásról az ő döntésén múlt. Azon kellett gondolkodnia, ha nincsenek meg a feltételek egy ütőképes 2. Bundesliga-csapat kialakításához, adja-e a nevét a projekthez. Végül megfelelő garanciákat kapott. Az egész klub, tényleg mindenki azon volt, hogy maradjon, és nagyon örülnek a csapatnál, hogy végül így döntött. A klubvezetésnek pedig lépnie kellett, léteznie kellett egy tervnek arra az esetre, ha megkapjuk a licencet, hogy minél gyorsabban, gördülékenyebben tudjuk elkezdeni a felkészülést és folytatni a csapat átalakítását. De az sem titok, ha nem tudtunk volna elindulni legalább a másodosztályban, ha nincs licenc, akkor itt csaknem minden szerződés érvényét veszti. A játékosoké és az edzői stábé is – vagyis borult volna minden.
A Hertha utóbbi hónapokban látott drámájának csak egyik része volt a licencprobléma, egy másik fontos része pedig a csapat pályán nyújtott teljesítménye. Finoman fogalmazva sem sikerült jól az idény. Ön múlt nyáron Sandro Schwarz oldalán érkezett a klubhoz. Milyenek voltak az első benyomásai? Gondolta volna, hogy egy ennyire nehéz, küszködős szezon vár önökre, aminek a vége az, hogy az utolsó helyen kiesnek a Bundesligából?
Sandróval három vagy négy éven át játszottunk együtt Mainzban, mondhatom, kiismertem a gondolkodását. Mindenképpen támadó jellegű csapatot akart felépíteni, ám becsúszott néhány személyi hiba. Olyan eladásokra bólintott rá, és olyan hibákat követett el a klub már előttünk is az átigazolási piacon, amelyek megbosszulták önmagukat. Elengedtünk két magas alapembert is a védelemből, miközben nem igazoltunk a helyükre megfelelő utánpótlást. Távozott Davie Selke a csatárok közül, aki 194 centi. Az ő helyére jött ugyan másik támadó, de egészen más jellegű. Egyszerre hiányzott belőlünk a magasság és a minőség. Ezek a hibák a többi között oda vezettek, hogy kicsúszott Sandro kezéből az irányítás. Utána törvényszerű volt a váltás.
Pali kinevezése volt a legészszerűbb megoldás. Róla elhitte mindenki, hogy képes lehet kezelni a szituációt: a szurkolókat megnyugtatta, a játékosok előtt pedig megteremtette a szükséges tekintélyt. Ám sajnos későn lépték meg a kinevezését.
Nem volt egyszerű, hat forduló volt hátra, ráadásul a Bayern Münchennel kezdtünk. Valamilyen szinten tudtuk, lehetetlen a helyzet, de legalábbis nagyon nehéz. Megpróbáltuk elkerülni a kiesést, nem sikerült. De az a feltámadó lelkesedés, amit Pali visszatérte kiváltott, remélhetőleg fennmarad a másodosztályra is. Ott voltunk a mezőny végén, és mégis, az utolsó pár mérkőzésre is 70-72 ezer ember jött ki, ami nagy dolog. Ha a 2. Bundesligában is így támogatnak majd minket, az nagy lökést adhat nekünk.
Az átigazolásokból sejteni lehetett a bajt
Amikor egy bajnokságból ennyire kevés idő van hátra, mint ez a hat meccs volt, egy edző egyáltalán mihez tud hozzányúlni?
A csapat mentálisan nagyon leült, Pali előtt ezt nem tudtuk megoldani. A kinevezése után megérkezett a kellő agresszivitás. Sikerült kicsit felrázni a csapatot. Azt is mondhatnám, előtte vattába csomagoltuk a játékosokat, bármi történt, mindig csak a jó hangulat számított. Sandro egyszer sem volt kemény a játékosokkal és ez nem működött. Na most Pali ennek pont az ellenkezőjét képviselte. Kivágott egy játékost, aki nem dolgozott rendesen, ezzel pedig megteremtette a tekintélyét az öltözőben. Sikerült felépítenünk egy olyan követelményrendszert, ami előtte hiányzott a megfelelő teljesítményhez. Aki pedig nem teljesített, annak a helyére inkább hoztunk egy fiatalt, így a keretben senki sem érezhette magát biztonságban.
Triviálisnak hangzik, hogy egy keretben legyenek magas védők, akik a pontrúgások kivédekezésében segíthetnek. Hogy történhetett meg, hogy Berlinben erre senki nem figyelt a múlt nyári eladásoknál?
Az elején számomra is meglepő volt a helyzet. Bele is álltam a vitába, hogy nem adhatjuk fel a pontrúgásokat, nem „kicsinyíthetjük” le így a csapatot. Nem volt észszerű Jordan Torunarigha és Dedryck Boyata egyidejű elengedése, főleg úgy nem, hogy nem hoztunk a helyükre megbízható, hasonló testi adottságokkal bíró védőket. Nem véletlen, hogy az idényben minden egyes szabadrúgás, minden egyes szöglet veszélyt jelentett ránk. Az egész ligában a legrosszabbak voltunk a pontrúgások kivédekezésében – és ebből sok konfliktusom is volt a stábon belül. Nem tudtam megérteni, ami történt.
Mi anno a Mainznál Jürgen Klopp kezei alatt nem voltunk a legjobb futballisták, abból viszont jól megéltünk, hogy a beadásoknál, szögleteknél mentünk, mint az állatok.
És nagyon sok gólt is szereztünk belőlük, amelyekkel nem egy mérkőzést el is tudtunk dönteni a javunkra.
Christian Fischer / Getty Images Hungary
Mennyiben volt kettős a feladatuk Dárdaival? Értem ez alatt, hogy persze, a csapatban tartani kellett a lelket, biztatni az öltözőt, hogy képes lesz kiharcolni a bennmaradást. De közben csak-csak volt egy pont, ahol el kellett gondolkodni azon is, hogy hogyan tegyék le egy olyan csapat alapjait a lehető leghamarabb, amely képes lehet akár azonnal visszajutni a 2. Bundesligából.
Valamilyen szinten Pali kinevezése erről is szólt már. Úgy vállalta a feladatot, tudta, nagy a valószínűsége annak, hogy kiesünk. De ha ez így is lesz, ha a lehetőség adott, akkor megpróbál kialakítani egy olyan csapatot, amely képes lehet a feljutásra.
Na most egyértelmű, amikor megérkezett és rögvest elutaztunk a Bayern Münchenhez, mind tudtuk, hogy nem mi leszünk a meccs esélyesei. De azt is, hogy egy bizonyos napon minden ellenfelet meg lehet lepni. Kell a jó pillanat, a szerencse hozzá, meg az is, hogy a másik fél rossz napot fogjon ki. Mindenki verhető, lehet, hogy tízből csak egy napon, de mi ezzel a hozzáállással igyekeztünk belemenni minden meccsünkbe. Akik nem húzták a szekeret, fokozatosan kikerültek, a helyükre pedig olyan fiatalok jöttek, akik kellően éhesek, és még sok-sok mindent el akarnak érni. A csapat mentális hozzáállása ennek hatására meg is változott. Ahhoz későn jött a váltás, hogy benn is maradjunk, de a szükséges változásokat Pali elindította.
A német futball professzora „szoftverezte”
Szeret fiatalokkal dolgozni?
Abszolúte. Annak idején, amikor a Lipcsénél voltam pályaedző, három évig csak azzal voltunk elfoglalva, hogy megtaláljuk és elkezdjük felépíteni a fiatal tehetségeket. Megvolt a filozófia, az elképzelés, ami alapján dolgoztunk. A fiatal játékosokat pedig még könnyű formálni, megtesznek mindent, hogy bizonyítsanak. Akkor igazoltuk oda Emil Forsberget, Lukas Klostermannt és a még tinédzserkorú Yussuf Poulsent, akit a dán másodosztályban szúrtunk ki. Rengeteget foglalkoztunk velük, ők pedig a mai napig ugyanazt a filozófiát képviselik a pályán, sok-sok embernek szerezve vele örömöt. Azóta is azon vagyok, hogyha lehetőségem van, segítsek hasonló fiatalokból csapatot építeni, mert ez az egyik leghálásabb edzői feladat. Ez persze nem zárja ki azt, hogy idősebb futballistákat is játszassunk, mert aki jól teljesít, annak nem számít a kora. Csak legyen mögötte teljesítmény.
Ha a lipcsei klubmodell szóba kerül, számomra mindig az a kérdés, Ralf Rangnick valóban olyan meghatározó szereplő volt-e a felépítésében, mint azt sokfelé olvasni…
Szerencsésnek tartom magamat, amiért Németországba kerülve még játékosként dolgozhattam a kezei alatt az Ulmban. Vele kerültünk fel a másodosztályba és ő rakta le annak a csapatnak is az alapjait, amely aztán a Bundesligában is szerepelt. Már akkor is megvolt a saját elképzelése a támadófutballról, ami adott szinten jól is működött velünk. Persze nem olyan jól, mint később Lipcsében, vagy a Red Bull család többi klubjánál Ghánától, Brazílián át Salzburgig.
Egyértelmű, hogy az ő letámadásról és gyors visszatámadásról alkotott filozófiája határozta meg a Leipzig építkezését. Ehhez kellett egy olyan anyagi háttér is, amivel a megfelelő infrastruktúra mellett képesek voltak egy világszinten is egyedülálló scoutrendszert kialakítani. És ami szintén kellett, hogy ott igenis, a csapathoz tartozó edzőket kőkeményen képezték. Nemcsak oda voltunk rakva, hogy csináljuk, hanem elvárták tőlünk, hogy a lehető legjobban elsajátítsuk a filozófia részleteit is. Rengeteget tanultam abban az időszakban, még úgy is, hogy hálaistennek az alapok, mondhatni a szoftveremben voltak, köszönhetően az Ulmban eltöltött két közös idénynek.
Érdekes az ő pályafutása, vezetőedzőként olyan nagyon mély nyomot nem tudott hagyni a világfutballon, az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!