Az élet olyan sztorit írt, amit még Hollywood is visszadobott volna, hogy túl giccses lenne

Adott egy kubai bevándorló családból érkező, kétcsillagosra (az ötből…) értékelt középiskolai irányító, akin keresztülnézett gyerekkori kedvenc csapata (is…), amely ellen játssza az egyetemi futball legfontosabb meccsét saját szülővárosában, ami egyben persze a rivális hazai környezete is.

Na szóval ez a játékos a finálé kulcspillanatában megfut negyedik (utolsó) kísérletre egy gyakorlatilag mindent eldöntő touchdownt a lelátón helyet foglaló kerekesszékes édesanyja szurkolása közepette, mindezt pedig az NCAA történetének legtöbb vereségével bíró együttes irányítójaként, és lesz bajnok, és hajnalban gyakorlatilag betonbiztosan az 1/1-es kiválasztott.

No, innen indulunk ki, de azért persze mint minden, ez sem egyszerűen fekete-fehér – ezzel együtt egy végtelenül szerethető történet az övé, már csak azért is, mert egy balhéktól mentes, mindig jókedvű, rendkívül kedves srácról van szó.

A történelem legrosszabb együttese vagy egy újgazdag kirakatcsapat?

A válasz akár mindkettőre lehetne az, hogy igen.

Az 1887 óta futó futballprogramja során az Indiana Hoosiers 719 alkalommal hagyta el vesztesen a pályát, ami az élvonalbeli együttesek között rekordnak számít, és az együttes dicsőségtablóját sem kellett túlságosan teleírni, hiszen korábban csak kétszer, 1945-ben és 1967-ben nyerte meg a Big Ten konferencia bajnoki címét.

Ugyanakkor az egyetemi futball komoly változásokon ment át az elmúlt években, többek között az NIL (Name, Image, Likeness) bevezetése miatt, aminek köszönhetően az addig „csak” sportolói ösztöndíjat kapó kiválóságok számára lehetővé tették, hogy pénzt keressenek a felsőoktatásban töltött idejük alatt a támogatásokból, szponzorációkból, a közösségi médiás és a személyes megjelenésekből is. Az egyetemek ma már nem csupán a pályán versenyeznek egymással, hanem abban is, hogy mennyire képesek hatékonyan támogatni a sportolóikat ezen NIL-en keresztül.

További változást jelentett, hogy korábban, amikor egy játékos egyetemet akart váltani bármilyen indokból, akkor egy évet ki kellett ülnie a játékból, de ezt is eltörölték, ami lehetővé tette, hogy az európai labdarúgás mintájára a gazdag csapatok összevásárolják az elvágyódó sztárpalántákat.

Ebben az NIL-kategóriában pedig az Indiana egy 2026-os felmérés (athletes.org) rangsora szerint a 10. legkiemelkedőbb egyetemnek számít, köszönhetően többek között a korábbi diák Mark Cuban szerepvállalásának is, aki súlyos dollármilliókkal segítette meg alma materét. Az amerikai sportok szerelmeseinek alighanem ismerősen csenghet a név, hiszen a 67 éves üzletember 2000-től az NBA-ben szereplő Dallas Mavericks tulajdonosa, igaz, 2023-ban mintegy 3,8 milliárd dollárért a kaszinómágnás Miriam Adelson és Patrick Dumont 69 százalékos részesedést szerzett a kosárcsapatból, és Cuban „csupán” 27 százalékot tartott meg.

Mendoza jött, látott, győzött, és minden trófeát besöpört

Ezek a pénzek pedig elkezdtek dolgozni, a 2021 és 2023 között kilenc meccset nyerő (2–10, 4–8, 3–9) Hoosiers Curt Cignetti edzői kinevezését követően 11–2-ig jutott, és csak a későbbi döntős Notre Dame-től kapott ki a rájátszásban.

A 2025-ös kiírás előtt sikerült megszerezni aztán Mendozát is, akivel az FBS történetének legtöbb vereségével álló együttes egyszer sem maradt alul, 16–0-s eredménnyel a Miami elleni bajnoki címmel zárta a szezont.

Mendozáé lett a legértékesebb egyetemi játékos díj, a Heisman-trófea, de az élvonalbeli edzők és sportigazgatók csoportja által megszavazott Walter Camp-díjat vagy a legjobb irányítónak járó Manning-díjat is megkapta, és mielőtt mindent egyesével felírnánk: összesen 12 elismerést biggyeszthettek a neve mellé, amelyek közül a legfontosabb persze a bajnoki cím, valamint a döntő legértékesebb támadó játékosának (offensive MVP) járó trófea megkaparintása volt.

Az egyetemi finálé kulcsjelenete

Biztosan ő lesz az 1/1-es, de ebben azért volt segítsége is – nem egy generációnként felbukkanó csodagyerek

A California egyetemről megkaparintott irányító lényegesen támogatóbb közegbe érkezett, és bár maga is megtette a szükséges fejlődést, minimalizálta a korábban tapasztalható hibákat és hozzátette a részét a sikerekhez, az Indianánál nem csak és kizárólag egy személyben kellett megnyernie a meccseket.

Két futója, Roman Hemby (230 futásból 1120 yard, 7 touchdown) és Kaelon Black (187/1039+10TD) is 1000 yard felett zárt, a csapat összesen 2757 yardot nyargalt a talajon 29 TD mellett, miközben a védelem átlagosan csak 11,7 pontot engedett (ami az Ohio State 9,3-as őrült eredménye után a második legjobb). Ezzel együtt a támadósor is űrszámokat hozott (41,6 pont, a 3. legtöbb), és mivel ennek központi figurája volt, nem jelentett meglepetést, hogy jöttek sorra az elismerések.

Azt ugyanakkor a legtöbben kiemelik a 22 éves játékossal kapcsolatban, hogy bár a 2026-os irányítóosztály egyértelműen legjobb játékosa, a riválisok hiánya ebbe alaposan belejátszik, és nem egy olyan korszakos tehetség, aki bármelyik drafton biztosan az első kiválasztott lenne, akár csak az elmúlt évek összevetésében is voltak nála magasabbra értékelt irányítótehetségek.

Ugyanakkor csak emiatt bizonyosan nem kellene 1/1-re elvinni (lehetett látni korábbi években példát rá, hogy a legjobb irányító az első kör végéig, vagy akár még tovább csússzon), ha nem lenne kiváló képességű játékos, márpedig az ő elsőként kiválasztására jelenleg 1,01 és 1,001 közötti oddsokat kínálnak, szóval vehetjük fixre.

Remekül mozog [a támadófal által kialakított védelmi] »zsebben«, igazán jó karereje van, és a pálya szélét is remekül tudja megtalálni, nem csupán a belső zónák ellen hatékony. Az egyetemen nem volt mindig rákényszerítve, hogy minden ponton támadja a védelmeket, ez az NFL-ben nagy kihívás lehet, de képes rá, hogy minden területen jól elboldoguljon. Jól támadja a pálya közepét, és nem fél megdobni a hosszú passzokat sem. A jelenléte, a személyisége és a vezetői képességei úgy a pályán, mint azon kívül, egyaránt kiemelkedők

– összegezte a Sky Sports szakértője Mendozát.

A 195 centiméteres magasságával, 107 kilós tömegével tökéletes NFL-méretekkel rendelkező irányító a karja mellett lábon is hozzá tudja tenni a magáét szükség esetén, így alapvetően minden adott, hogy a profik között is egy sikeres játékos váljon belőle idővel.