Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkárával az első év tapasztalatai mellett beszélgettünk…
- a Brüsszelben „megvédett” taoprogram jelenéről, jövőjéről, az elmúlt évek visszaéléseiről;
- hogy a sokat emlegetett nemzeti sportinformációs rendszer miként segíthet a visszaélések kiszűrésében;
- a sportfinanszírozás hatékonyságáról és a sportra költött támogatások valós társadalmi megtérüléséről;
- a budapesti olimpia újra meg újra fellángoló vitájáról;
- a miniszterelnöki sporttanácsadói kinevezéséig vezető útjáról;
- neveltetéséről.
Újabb olimpiai főpróba?
Hogy állnak az atlétikai vb előkészületei?
Van feladatunk bőven. A Nemzeti Atlétikai Központban nemrég volt sajtóbejárás, a versenypálya már olyan látványt nyújt, mint ahogy a világbajnokságon is megcsodálhatjuk majd, csak apróbb simítások vannak hátra. A szervezést illetően pedig a Nemzetközi Atlétikai Szövetség részéről jók a visszajelzések. Négy hete jártak nálunk, elégedettek voltak azzal, ahol tartunk. Én nem ez a típus vagyok, majd akkor leszek elégedett, ha augusztus 27-én este, mindennek a végén is pozitívak a visszajelzések.
Látva, hogy az elmúlt években a vizes világbajnokságoknak szervezési szempontból mekkora sikerük volt, és hogy a legutóbbit még a szervezőbizottság tagjai szerint is egészen extrém módon sikerült 7-8 hónap alatt tető alá hozni, komolyan van min aggódni?
Összehasonlíthatatlan a kettő. A részt vevő versenyzők, az érintett országok, a versenyszámok tekintetében is. A várható nézőszámról és a presztízsértékről nem is beszélve.
Anno sokan tekintettek úgy a vizes vb-re, mint az olimpiai pályázat főpróbájára. Ezért is fontos ennyire az atlétikai világbajnokság? Egy újabb mérföldkő a lehetséges olimpiarendezés felé vezető úton? Sokan emlegetik Sebastian Coe-t, az atlétikai szövetség jelenlegi elnökét Thomas Bach NOB-elnök lehetséges utódjaként 2025-től…
Hallunk ilyen pletykákat mi is.
Bízom abban, hogy ha jól sikerül az augusztusi világbajnokság, az egy ugródeszka lehet egy majdani magyarországi olimpiához, de semmi esetre sem tekintünk rá a pályázat előszobájaként. Ma már nincs is klasszikus értelemben vett pályázat, az olimpiarendezést nem úgy ítélik oda, mint tették volna 2017-ben. Sportállamtitkárként nem is lenne jogköröm egy ilyen lépéshez, hiszen a rendezési szándékról elsősorban a Magyar Olimpiai Bizottság tagságának kell határoznia.
Abban azonban biztos vagyok, amíg a MOB elnöke olyan ember, mint Gyulay Zsolt, aki maga is kétszeres olimpiai bajnok, addig ez a vágy létezni fog. Ami engem illet, korábban is megmondtam, orvost kéne hívjanak hozzám, ha sportállamtitkárként azt mondanám, nem pártolom egy budapesti olimpia ötletét. De nem ez a vágy határozza meg minden döntésünket.
Hanem? Gondolom, ön is találkozott már azzal a narratívával, hogy 2017-ben a kormányzat a sikeres népszavazási kezdeményezés hatására lényegében kihátrált a vitából azzal, hogy levette a kezét a magyar pályázatról. A megfelelő garanciák hiányában a MOB kénytelen volt visszalépni a rendezésért folyó versenytől; aztán mégis elkészült megannyi olyan létesítmény, amelyek az akkori pályázat sarokköveinek számítottak. Hivatalossá tett szándék nélkül, de létesítmények szintjén előkészült az ország egy újabb olimpiai pályázathoz?
Nem tisztem ilyen vitákban részt venni, vagy megvédeni a kormányzat korábbi döntéseit, de olyat nem mondhat senki, hogy fű alatt történtek volna a dolgok. Kormánydöntések születtek, támogatói okiratok születtek. Hivatalos szerződések vannak, közbeszerzések utáni kivitelezéssel. Ha építettünk volna a Gellért-hegyre egy vadvízi evezős pályát, az erős lenne, érteném is a kritikát. No de nézzük meg, mik épültek! Végre van egy nemzetközi szinten is nívós nemzeti labdarúgó-stadionunk, a Puskás Aréna. Megépült az úszósportunk fellegvára, a Duna Aréna, amelyben két felejthetetlen hangulatú vizes világbajnokságot rendezhettünk. Másik olimpiai sikersportágunk otthona is megújult, a szegedi Maty-éri kajak-kenu pálya, a Gróf Széchenyi István Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ.
Hiszek abban, hogy a Nemzeti Atlétikai Központtal is hasonló lesz a helyzet, mint az iménti létesítményekkel. Az a cél, hogy az emberek élményeket kapjanak, olyan élményeket, amelyek közelebb hozzák az életükhöz a sportot, és hatásukra akár aktív sportszereplőkké is válhatnak.
Ebben reménykednek?
Ez nem csak remény, mert a folyamat már most is jól látható! A Nemzeti Atlétikai Központot tudatosan úgy tervezték, hogy a világbajnokság után a felső lelátószintet visszabontják, és egy csodálatos panorámát nyújtó futókört alakítanak ki a helyén, amit bárki szabadon használhat. A Központ körül pedig egy több mint 10 hektáros zöldövezetet, egy valódi sportparkot fognak kialakítani.
A stadion területe vállalhatatlan állapotban volt, ha az ember HÉV-vel vagy kocsival arra járt, inkább elfordította a fejét. Most pedig egy ocsmány barnamezős terület helyén ott áll ez a korona alakú, álomszép atlétikai központ, amit körülvesz majd egy gyönyörű liget. Az egész egy olyan komplexum lett és lesz, amelyet a sportok királynője és az ország lakosai egyaránt rég megérdemeltek. Bármilyen eseményt rendezzünk, bármilyen létesítmény épüljön, a cél, hogy a sportot, a sportolást közelebb tudjuk vinni az emberekhez. Megépültek ezek a gyönyörű létesítmények, mindannyiunknak azon kell dolgoznia, hogy az emberek járjanak be oda, hogy használják is őket.
A le nem kapcsolható vastüdő
Térjünk át egy másik, a stadionfejlesztésekkel kéz a kézben járó témára, ez pedig a tao. Februári hír, hogy Brüsszelben az Európai Bizottság úgy határozott, 2029 nyaráig engedélyezi a magyar taoprogram folytatását.
És erre is rendkívül büszkék vagyunk. Azt gondolom, ha ezt a rendszert 2011-ben nem dolgozta volna ki az akkori sportvezetés, miniszterelnök úr és a kormányzat, akkor a mai értelemben vett magyar sportról nem beszélhetnénk. A saját számításaim szerint mintegy 3200 sportklub működése és életben maradása függött attól, hogy ez a rendszer felépüljön, elinduljon, és támogatást biztosítson a számukra. Ebből adódóan azt gondolom, ez egyfajta lélegeztetőgép a magyar sport számára.
Persze lehet azt mondani, hogy ez közvetett módon mindössze hat sportági szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság működését érinti, de ha megnézzük az összes igazolt magyar sportoló létszámát és azt, hogy ez a hat sportág arányaiban mennyit fed le belőle – megdöbbentő az adat. Nem hat uszkve száz az arány, inkább 70-80 százalék. Nyugodtan mondhatjuk, a szervezett körülmények között sportolni vágyó magyarok háromnegyede profitál a programból.
Az imént ön is úgy fogalmazott, a magyar sport lélegeztetőgépe. Készültek tanulmányok, van bármi terv arra, hogyan jöjjenek le a klubjaink előbb-utóbb erről a lélegeztetőgépről?
Őszintén nem hiszem, hogy a tao jelentette, legutóbbi kimutatások szerinti 124,9 milliárd forintot ki lehetne váltani jelen körülmények között a piacról. Nem látjuk reális alternatíváját ennek a bevételforrásnak. Lehet, lenne néhány klub, amely meg tudná oldani, de a kisebb egyesületek aligha. Nagyobb az igény a sportcsapatok működésére a sportolni vágyók által, mint amennyit tudatos szerepvállalás nélkül gazdaságosan fenn lehetne tartani.
Szerintem a kritikus hangok többsége sem ezt vitatja, inkább azt kérdőjelezi meg, ha van olyan profi klub, amely évek óta nyereséges, akkor a tortaszelet nekik jutó része nem mehetne-e oda, ahol tényleg nem tudnak önállóan működni.
Azt gondolom, a taóval kapcsolatos kritikák többsége abból fakad, hogy az emberek egy része nem érti a rendszer működésének lényegét és jelentőségét. A taónak nem az az elsődleges feladata, hogy élsportolókat neveljen. A cél az, hogy minél több fiatalnak biztosítsunk lehetőséget a sportolásra, szélesítsük a bázist, amely végül aztán abban is segíthet, hogy több olyan tehetséget találjunk, akik élsportolóként is meg tudják állni a helyüket.
Van annyi vitánk az unióval és a bizottsággal, nem adtak volna jóváhagyást a program folytatásához, ha nem látnák ők is az értékét. Az államtitkárságnak felelőssége a 300 millió forint feletti felhasználást igénylő programok esetében van, fő szabály szerint ez tartozik hozzánk. Nem tehetünk többet, mint hogy ezen pénzek felhasználását komolyan ellenőrizzük. Az ezzel foglalkozó főosztályunk munkatársainak számát két és félszeresére emeltük. Dolgozunk azon is, hogy még pontosabb legyen a taokeret felhasználhatósága, hogy egyértelműbb legyen, mire mehet a pénz, és mire nem, mi kinek az ellenőrzése alá esik. Remélhetőleg ez segít abban, hogy valóban még hatékonyabb legyen a felhasználás.
Az elmúlt egy évben találkoztak kirívó csalással taoügyben?
Főleg pontatlansággal, a dokumentációk benyújtásának elmaradásával találkoztunk. Amennyiben kirívó, jogszabályellenes tevékenységet tapasztalunk, úgy természetesen mind a tárca, mind a szövetségek megteszik a szükséges jogi lépéseket.
Jelenthet-e gyanút visszaélésekre az, hogy évek óta nagy az eltérés a sportszervezetek és a sportkórház által jelentett aktív sportolói létszám között?
Tervünk az elektronikus Nemzeti Sportinformációs Rendszer bevezetése, mert ha a fejkvótákkal visszaélnek, ebből világosan kiderül majd. Látni fogjuk, ha ugyanaz a gyermek kézilabdában, vízilabdában, kosárban és fociban is igazolt játékosként szerepel papíron, de a valóságban nem lehet tagja mind a négy csapatnak, mert az edzések és a bajnokik egyszerre vannak. Bízunk abban, hogy ez majd segít tisztázni a számok közti eltérést.
Senki nem kényelmesedhet el
Januártól a Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) vette át többek között a Nemzeti Sportközpontok (NSK) szerepét is mint állami sportlétesítmény-üzemeltetéssel foglalkozó költségvetési szerv. Ez egy háttérben történő szimpla szervezeti, szerkezeti átalakítás, vagy a magyar sport egészére is hatással lehet? Milyenek az eddigi tapasztalatok?
Egy ekkora apparátust úgy felállítani, hogy sem a sportfinanszírozási, sem a versenyrendezési rendszer ne sérüljön, komoly kihívás volt. Az elsődleges célunk az volt, hogy csökkentsük a bürokráciát és növeljük a hatékonyságot. A visszajelzések eddig pozitívak, például eddig előfordult, hogy a szövetségekkel hat vagy hét szerződést kellett kötnünk, hogy egy pályázat megvalósuljon, addig ezeket mostanra redukáltuk egyre. A Hiszek benned! pályázatban például korábban gondot jelentett, hogy csak szeptemberben nyílt meg a pályázati lehetőség, addig idén már aláírtuk a támogatásokat, és kinn is van a pénz. Azt gondolom, ezáltal tervezhetőbb az év, és mivel már olimpiai kvalifikációs évről van szó, a sportolók felkészülése is kiszámíthatóbb.
Az új Nemzeti Sportügynökségen, mint a sportállamtitkárság háttérszervezetén belül, több divíziót alakítottunk ki. Az imént említettek a versenysport és sportszakma alá tartoznak. A létesítmények kezelése egy másik divízióhoz tartozik, itt amellett, hogy az új modern létesítményeinket szeretnénk közelebb hozni a lakossághoz, fontos célunk, hogy piaci alapú értékesítéssel hatékonyan tudjuk üzemeltetni őket. Külön divízióhoz tartoznak az 500 millió forint alatti sportesemények szervezései. Az NSÜ lett a tulajdonosi joggyakorlója a Nemzeti Sportnak, amelyre közfeladatot ellátó sportmédiumként a 120 éves hagyományaihoz méltó módon kell vigyáznunk. A szintén az NSÜ-höz tartozó Hungaroring Zrt.-t pedig minden erőnkkel segítjük, hogy a Magyar Nagydíj jövőjét biztosító fejlesztést meg tudja valósítani.
Átalakították a kiemelt sportágfejlesztési programot is, ami a negyvenöt olimpiai sportág szövetségeit érinti. Ezeket, annak megfelelően, hogy a következő két olimpiai ciklusban milyen eredményesség várható a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/2023/05/04/schmidt-adam-sportert-felelos-allamtitkar-exkluziv-interju-index/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!