Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kristin Harila története igen érdekes, mivel július végén ő lett az első nő a hegymászás történetében, aki egy szezon alatt mind a 14 nyolcezres hegycsúcsot megmászta, méghozzá világrekordot jelentő idő alatt. A norvég hegymászó – aki igazából nem is hegymászó – korábban versenysportoló, egészen pontosan sífutó volt, de pályafutása során különösebb eredményeket nem ért el, nagyobb világversenyre sem sikerült kvalifikálnia. Így gondolta, inkább a hegymászásnak szenteli az életét, és fejébe vette, hogy rekordidő alatt teljesítse a 14 nyolcezres hegycsúcs megmászását.
Természetesen már az hatalmas dolog, hogy egyetlen nyolcezer méter feletti csúcsot elérjen az ember, nemhogy egy szezon alatt mind a 14-et – vélekedik a közvélemény. Ezt kihasználva kerekített Kristin Harila hatalmas szenzációt abból, hogy 92 nap alatt megmászta segítőjével az összes nyolcezer méter feletti hegycsúcsot. De ha utánanézünk, hogy milyen körülmények mellett, mekkora segítséggel és milyen stratégiával teljesítette elképesztő idővel ezen rekordot, úgy már teljesen más megvilágításban helyezhetjük el sportérték szempontjából tettét.
Korábban is próbálkozott a rekorddal
A norvég sífutó már tavaly is nekiveselkedett a rekorddöntésnek, de akkor még útját állta a bürokrácia, és az utolsó két csúcs megmászásának már nem kezdhetett hozzá a koronavírus-járvánnyal összefüggő beutazási szabályok miatt. Ezúttal viszont már semmi sem hátráltatta vagy lehetetlenítette el a küldetését, így 92 nap alatt – világrekordot jelentő gyorsasággal – mászta meg hegyi vezetőjével a világ 14 legmagasabb csúcsát. Tenjen „Lama” serpa tehát ugyanúgy teljesítette a rekordot.
Kristin Haril tettével arra szeretett volna rávilágítani, hogy a nők is képesek a legmagasabb csúcsok megmászására, és immár nem csak a férfiak sportága a hegymászás. Igen ám, viszont a norvég sportoló egyfolytában pótlólagos oxigénnel – és ami még ennél is fontosabb –, legalább két serpa segítségével mászott, de előfordult olyan is, hogy egyszerre nyolc férfi segítette őt útján. És akkor még a helikopterről nem is beszéltünk…
Pintér László a hegyek megszállottja. A Mozgásvilág magazin hegymászás rovatának szerkesztője, a húszezer feletti tagot számláló Hóhatár Facebook-csoport szerzője és az Eurosport kommentátora segít olvasóinknak eligazodni abban, hogyan helyezzük el a Kristin Harila által elért teljesítményt a hegymászás értékrendjébe.
„Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy Kristin Harila nem rendelkezik önálló hegymászó szakmai tudással és előélettel. Nyolc évig volt sífutó, de különösebb eredményt nem ért el, tehát nem volt sportága kiemelkedő szereplője, még országos szinten sem sikerült a legjobb 30 mezőnyébe beverekednie magát, egyetlen világkupaversenyen sem indulhatott pályafutása során. Figyelme csak ezután fordult a terepfutás, majd a hegymászás felé, de kizárólag vezetett túrákon vett részt.
Nem rendelkezik azokkal a saját hegymászóképességekkel, amelyek az önálló mászáshoz, döntéshozatalhoz, eszközkezeléshez, rizikómenedzsmenthez szükségesek – amelyek a valódi hegymászót megkülönböztetik a magashegyi turistától.
A Mount Everest volt élete első nyolcezres hegye, ahol rögtön egy gyorsasági Guinness-rekordot állított fel, miután hegyi vezető kíséretében közvetlenül az Everest után 12 óra alatt átmászott a 8516 méteres Lhocére is” – kezdte ismertetni Pintér László a világrekorder norvég nő „előéletét”.
A szakíró kiemelte, hogy a hegymászás még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint egy átlagember számára abszolút elérhetetlen dolog, és a sportágban elért eredmények a csodával határosnak tűnnek. Kristin Harila rekorddöntése futótűzként terjedt a nemzetközi sajtóban, hatalmas szenzációként emlegetve tettét, de ez kizárólag azért volt így, mert a közvéleménynek semmilyen rálátása nincs arra, hogyan zajlott pontosan a norvég sportoló mászása.
Természetesen minden portálon megjegyezték, hogy Harila pótlólagos oxigénnel és serpák segítségével mászta a csúcsokat, de azt már csak kevesen tudják, hogy ezen segítő körülmények milyen szinten megkönnyítik az ember dolgát, ha csúcsra tör.
A jelenleg rendelkezésre álló kereskedelmi hegyi vezetős expedíciós asszisztencia segítségével egy-egy nyolcezer méter feletti csúcs megmászása ma már némi felkészüléssel az átlagember számára is elérhető, mondta a szakértő, feltéve, hogy elő tudja rá teremteni a szükséges pénzt.
Teljesen átalakult a hegymászás
Elértünk a hegymászásban arra a pontra, hogy az előbb említett segítségekkel már közel sem számít akkora teljesítménynek megmászni még a nyolcezres csúcsokat sem, hogy a szenzáció jelzőt használjuk rá. Természetesen le kell szögezni, hogy így is szép teljesítmény – és cseppet sem könnyű –, de mivel Kristin Harila korábban élsportoló volt, az átlagosnál jobb a fizikai állapota, amely bőven elegendő volt ahhoz, hogy rekordidő alatt teljesítse a küldetést. Esetében nagyon fontos megjegyezni, hogy olyan segítségek mellett mászta meg mind a 14 nyolcezrest, amellyel tettének hegymászó-történelmi jelentőségét a nullával tette egyenlővé.
„Kezdjük azzal, hogy pótlólagos oxigénnel és hegyi vezető serpák segítségével mászta a hegyeket, mely sokkal könnyebbé teszi a mozgást. És akkor még nem is említettük a helikoptert, mellyel az alaptáborok között repkedett, megspórolva ezzel többnapnyi gyaloglást” – folytatta Pintér László. A Mozgásvilág szakírója arra is rávilágított, mégis mekkora jelentősége van, hogyha valaki oxigénpalackkal vagy anélkül próbálkozik nyolcezres hegyek mászásával.
A szakértő elmondta, nagyjából hétezer méteren kezdenek a hegymászók pótlólagos oxigént használni, mert ezen magasságban kezd nagyon ritka lenni a levegő. Egy konkrét mentési eset példáján keresztül szemléltetve az oxigénpótlás fizikai hatását úgy néz ki, hogy ha egy ember oxigén nélkül, félig öntudatlan állapotban magatehetetlenül fekszik nyolcezer méteres magasságban, és gyakorlatilag mozdulni sem tud, de miután oxigénhez jutott, nagyjából 15 perc elteltével saját lábán lehet lekísérni a hegyről. Ezért különösen nagy segítség, hogyha pótlólagos oxigénnel együtt mássza az ember a hegyeket, hiszen ezzel törvényszerűen csökkenti a teljesítmény sportértékét.
Érdekesség, hogy a rekordkísérlet elején Harila azt kommunikálta, hogy oxigénpalack nélkül szándékozik mászni, ennek ellenére már az első, legalacsonyabb hegyen oxigénhez nyúlt, míg a későbbiekben egyetlen hegy kivételével mindegyiken használta a pótlólagos oxigént.
„Egyszerűen rájött, hogy erős szélben oxigén nélkül sokkal kockázatosabb a mászás, továbbá sokkal lassabb tempóban is tudna haladni” – magyarázta Pintér. Majd úgy folytatta: „azok a hegymászók, akik számára fontos a szakmai sportérték és a mászóközösség elismerése, autonóm stílusban másszák a hegyeket.
Ez annyit jelent, hogy mindenféle segítség, pótlólagos oxigén és serpák nélkül törnek csúcsra. Abszolút önmagukra vannak utalva, saját maguknak kell felmérni a helyzetet, elvégezni az összes munkát, kiválasztani a megfelelő stratégiát, és eldönteni, mennyi az esélye a lavinaveszélynek. Kristin Harilának semmilyen korábbi sportszakmai ismerete nem volt a hegymászással kapcsolatban, lényegében egy vezetett túrán, serpák kíséretében mászta a hegyeket.
Pintér László kiemelte: már rengeteg hegyi túrákra szakosodott cég szervez kereskedelmi expedíciókat a nyolcezres csúcsokra, amelyeken rendkívül magas költségek ellenében ugyan,
de gyakorlatilag bárkit felvisznek a legmagasabb hegyekre.
Természetesen az igényesebb, kompetensebb és felelősségtudatosabb, ezáltal magasabb árszínvonalon dolgozó turisztikai cégek végeznek egy szűrést a jelentkezők közül, hogy kik azok, akik teljesíteni tudják a túrát, de vannak olyan vállalkozások is, amelyek gyakorlatilag bárkinek engedélyezik, hogy útnak induljon. A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
